197941. lajstromszámú szabadalom • Eljárás A42125 jelű antibiotikum előállítására
Az A42125 antibiotikumot termelő Nocardia aerocolonigenes törzset alkalmas táptalajon, süllyesztett tenyészetben tenyésztünk aerob körülmények között, amíg megfelelő mennyiségű antibiotikum termelődik. Az A42125 antibiotikumot ismert izolálási és tisztítási eljárásokkal nyerjük ki. Az A42125 antibiotikumot termelő Nocardia aerocolonigenes törzset Brazíliából származó talajmintából izolálták. A N.aerocolonigenes törzset A42I25 jelzéssel láttuk el. A mikroorganizmus rendszertani meghatározását a Lilly Research Laboratories munkatársa, Frederick P. Mertz végezte el. Vizsgálatai alapján a mikroorganizmust a Nocardia aerocolonigenes (Shinubo és Kawato) [Pridham és Lyons 1970 (T.G.Pridham, „New names and new Combinations in the order Actinomycetales Buchanan 1917", USDATech-Bull. 1424:32, Agricultural Research service, USDA, Washington, D.C., 1970)] egyik új törzsének határozta meg. A rendszertani besorolás egyidőben végzett laboratóriumi összehasonlításokon és hasonló fajok irodalmi ismertetésével történő egybevetésen [M.Goodfellow és K-PSchaai, „Identification Methods for Nocardia, Actinomadura and Rhodococcus" in F.A.Skinner és D.W.Lovelock ed., „Identification methods for microbiologists" 2. kiadás, Society for Applied Bacteriology Technical Series No. 14., Academic Press Inc., New York, 1979, 261. old.; R.E. Gordon, S.KMishra és D.A.Barnett, „Some bits and pieces of the genus Nocardia: N.carnea, N.vaccinii, N.transvalenis, N.orientalis and N.aerocolonigenes", J.Gen. Microbiol. 109; 69—78 (1978); S.J.Mishra, R.E.Gordon és D.A.Barnett, „Identification of Nocardie and Streptomycetes of medical importance", J.Clin.Microbiol., 11(6), 728—736 (1980); H.Mordarska és M.Mordarski, „Chemotaxonomatic characters and classification of some nocardioform bacteria”, J.Gen.Microbiology, 71,77—86 (1972); R.C.Pittenger és R.B.Bring ham, „Streptomyces orientalis, n.sp., the Source of vancomycin”, Antibiotics and Chemoterapy VI (11), 642—647 (1956); és S.A. Walesman, „The Actinomycetes", II. kötet, The Williams and Wilkins Co., Baltimore, 1961] alapszik. A rendszertani meghatározásoknál az International Streptomyces Project (ISP) által a Streptomyces fajok jellemzésére ajánlott [E.B.Shirling és D.Gottlieb, „Methods for characterization of Streptomyces species", Int. J.Syst. Bacteriol., 16(3): 313—340 (1966)] eljárásokat követtük néhány más vizsgálattal kiegészítve (D.J.Blazevic és G.M.Ederer, „Principles of Biochemical test in diagnostic microbiology", John Wiley and Sons, Inc., New York, 1975). A Nocardia fajok jellemzésére Gordon és munkatársai ajánlanak módszereket [R.E.Gordon, D.A.Barnett, J.E.Handerhan és C.H.Pang, „Nocardia coelica, Nocardia autotrophica, and 3 the Nocardia strain", Int.J.Syst, Bacteriol., 24(1): 54—63 (1974)]. A rifampinnal és a lizozimmal szembeni rezisztenciát Gordon és Barnett módszerével határoztuk meg [R.E.Gordon és D.A.Barnett, „Resistance to rifampin and lysozyme of strains of some species of Mycobacterium and Nocardia as a taxonomical tool", Int.J.Syst. Bacteriol., 27(3): 176—178, (1977)]'. A színek megnevezését az ICSS-NBS Centroid Color Charts, standard sample No. 2106 (National Bureau of Standards, 1958, U.S.Department of Commerce, Washington, D.C.) és a Color Harmony Manual (4. kiadás, Color Standard Department, Container Corporation of America, Chicago, Illinois, 1958) alapján végeztük. A morfológiai vizsgálatokhoz fénymikroszkópot használtunk. A spórák felszíni rajzolatát scanning elektronmikroszkóppal (SEM) állapítottuk meg. A melanoid-pigment termelését (kromogenitást) az ISP No.l (tripton/élesztőkivonat), ISP No.6 (pepton/élesztőkivonat/vas/ /agar), ISP No.7 (tirozinos agar) és módosított ISP No.7 (triozin nélküli) táptalajon határoztuk meg. A teljes-sejt hidrolizátumban a diaminopimelinsav (DAP) izomereket és a szénhidrátokat Becker és munkatársai [B.Becker, VLP.Lechevalier, R.E.Gordon és H.A.Lechevalier, „Rapid differentiation between Nocariia and Streptomyces by paper chromatography of whole-cell hydrolysates”, Appl. Microbiol. 12: 421—423 (1964)] és Lechevalier [M.P.Lechevalier, „Identification of aerobic Actinomyces of clinical importance", J.Lab. Clin.Med., 71: 934—944 (1968)] kromatográfiás módszerével határoztuk meg. A mikolinsavak meghatározására Minnikin által leírt technikán alapuló módszert használtuk [D.E.Minnikin, LG.Hutchinson és A.B.Caldicott, „Thin-Layer chromatography of mycolic äcid-containing bacteria”, J.Chrom. 188: 221—233 (1980)]. A keményítőhidrolízist ISP No.4 (szervetlen sók/keményítő/agar) táptalajon vizsgáltuk jóddal kimutatva a keményítő jelenlétét (I. Blazevic és Ederer, fentebb). A nátrium-klorid-tűrés megállapításához kellő mennyiségű sót adtunk az ISP No.2 agaros táptalajhoz, és a lemezeket 30°C hőmérsékleten inkubáltuk 14 napon keresztül. Az antíbiotikumrezisztencia méréséhez antibiotikumot hordozó korongokat helyezünk a beoltott ISP No.2 agarlemezek felületére. A foszfatáz és ureáz meghatározására Blazevic és Ederer (1. fentebb) által leírt módszereket alkalmaztuk. A proteináz aktivitás kimutatására a zselatinelfolyósítási vizsgálatot használtuk. Az A42125 törzs komplex és szintetikus táptalajon általában egyaránt jól nő. Élesztő-dextrózos agar kivételével valamennyi táptalajon növeszt légmicéliumokat. A spóratömeg színe szürke-fehér. A Tresner és Bachus 1 4 3 19794 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
