197933. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egykomponensű, oldószermentes, metakrilátalapú anaerob gyorsankötő fémragasztó előállítására
197933 A találmány egykomponensű, oldószermentes, metakrilátészter alapú anaerob gyorsankötő fémragasztó előállítására vonatkozik, amely kevert metakrilátészter előállítása, gyorsító szervesperoxid és a tárolhatóságot biztosító komponensként, hidrokinon adagolással készül, fémfelületek gyors összekötésére, ragasztására alkalmas anélkül, hogy a íémfelületet elszínezné vagy korrodeálná. Az anaerob gyorsankötő oldószermentes ragasztóknak ma már széles választéka ismert.^ Alapvetően akrílnitrilből kiindulva, főleg cfánszármazékokkal készülnek. Ezeknél a gyártás során felszabaduló hidrogéncianid, illetve dicián veszélye miatt fokozott biztonságú berendezésekre van szükség. Az így előállított ragasztó — a legkülönfélébb nem porózus alapra felhordva, majd a ragasztandó felületeket összenyomva kötést létesít. Ismeretes az is, hogy az akrilnitril bázisú akrilészter vagy akrilcianát alapú oldószermentes ragasztóanyaghoz szerves peroxidokat adagolva a kötési időt tovább lehet csökkenteni. így például 0,1—0,5 t% benzoilperoxid hozzáadásával a kötési idő 5—10 másodpercre lecsökkenthető. A peroxidokkal történő gyorsításnak hátránya, hogy a gyorsítóval összekevert — felhasználásra kész — ragasztó csak rövid ideig tárolható, mert tárolás közben kikeményedík.' Ezért ezeket különválasztva tárolják (két komponens formájában) és csak a felhasználás előtt keverik össze a kívánt arányban. A helyszíni öszszekeverés gyakran pontatlan, így gyakran nem a kívánt kötési idejű és keménységű keveréket kapják. — A DE 3 003 437 Ij. NSZK szabadalmi leírás szerint anaerob ragasztóanyagot metakrilsavmonoészter polimerizációját ciánamid vegyülettel oldja meg. Az eljárás hátránya, hogy a jelenlévő cianid vizes hidrolízissel hidrogéncianidot fejleszthet. — A DE 2 736 303 lj. NSZK szabadalmi leírásban ismertetett anaerob ragasztó előállításánál szerves savakat kell alkalmazni katalizátorként, melyek elősegítik a fémfelület korrózióját és elszínezik a felületet. — A DE 2 442 000 lj. szabadalmi leírás akrilát és metakril monomerhez hidrazin vegyületet adagol anaerob katalizátorként. A raktározhatóság érdekében csak két komponensű ragasztóként használható. — Az US 4 200 549 ljsz. amerikai szabadalmi leírás gyorsankötő anaerob ragasztó készítéséhez cianoakrilátot és triklór-trifluoretánt alkalmaz, melyek mérgezőek. — Az US 4 395 301 ljsz. amerikai szabadalmi leírás akrilát és metakrilát monomerből indul ki bonyolult szerves vegyületekből álló katalizátorok mellett. Ennek tárolása is csak két komponensként oldható meg. Az ismertetett ragasztók jelentős hányada széles körben alkalmazható, köztük fémes felületek tartós kötésére, ragasztására is. Az e területen alkalmazott ragasztók azonban vagy kétkomponensüek — melyek alkal- 2 1 mazása nehézkes — vagy a íémfelületet elszínezik, korrodeálják. Ezért találmányom kidolgozásánál azt a célt tűztem ki, hogy egyszerű technológiával és berendezéssel olyan gyorsankötő fémragasztót állítsak elő, amely a fenti hátrányokat kiküszöböli, nevezetesen a fémfelületet nem színezi, nem korrodeálja, már a gyártás során be tudjam állítani a kötést biztosító filmréteg keménységét, rugalmasságát, szabályozni tudjam a kívánt kötési időt, amelyet ne a helyszínen kelljen esetleges pontatlan összeméréssel biztosítani, tehát egykomponensű ragasztót kapják lehetőleg egyszerű és olcsó technológiával, minél kevésbé mérgező anyagokból, veszélytelenül alkalmazható és viszonylag hosszabb idejű (például 6 hó) tárolásra alkalmas terméket állítsak elő. A fenti feladat megoldását a találmányom szerinti eljárással valósítom meg. Ennek lényege, hogy a ragasztó előállításához metilmetakrilátból indultam ki, cianid, ill. ciánamid komponensek helyett etilénglikollal lúgos katalizátor mellett kevert észtert állítottam elő, amelyhez kötésgyorsító szerves peroxidot és a tárolhatóságot biztosító anyagot adagoltam. Az ily módon előállított ragasztószer mindenben megfelel a kitűzött feladatnak. A ragasztófilm — keménységét, rugalmasságát az észteralkotók arányának megválasztásával, a kevert metakrilészter összetételének megválasztásával biztosítom, — a kötési időt a gyorsító adagolásával állítom be, — a mérgező anyagok és a veszélyes előállítás és alkalmazás elkerülése miatt ciánakrilát helyett metakrilátésztereket állítok elő, egyszerű technológiával, — egykomponensű ragasztó készítésével kizárom a pontatlan helyszíni bekeverést, — tárolhatóságát hidrokinon adagolással érem el, — nem alkalmazok fémfelület elszínező vagy fém korróziót okozó komponenst. A technika állásából ismert, akrilát vagy metakrilát ragasztók a fenti követelményeket külön-külön csak részleteiben elégítik ki. A találmányom lényege tehát „eljárás egykomponensű, oldószermentes metakrilátészter alapú, anaerob, gyorsankötő fémragasztó előállítására, amelynek az a lényege, hogy 35—65 tömeg% metakrilátot 35—65 t% etilénglikollal nátriumhidroxid katalizátor jelenlétében 5—60°C közötti hőmérsékleten reagáltatjuk, majd telített sóoldattal az elválasztott, majd víztelenített kevert metakrilátészter elegyben szerves peroxidot és hidrokinont oldunk. A víztelenítést darabos vagy őrölt kalcinált vízelvonó szerekkel pl. Ca Cl2 vagy Na2 S04 elvégezzük. Az eljárás során felhasznált anyagokat ha a kereskedelmi forgalomból beszerzett anyagok csak technikai minőségűek, akkor az alábbi tisztítási műveletnek kell alávetni. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
