197913. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kondenzált tiazolo-, tiazino- és tiazepino-pirimidin származékok előállítására
197913-etilátot) alkalmazhatunk, azonban az a) eljárásnál felsorolt többi bázist is felhasználhatjuk. A (VII) és (VIII) általános képletű kiindulási anyagokat ekvimoláris mennyiségben alkalmazhatjuk vagy a (VIII) képletű malonsav-dinitrilt 0,1—0,5 mól fölöslegben adhatjuk a reakcióelegyhez. A reakciót a kiindulási anyagokat reakciókészségétől függően szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. A reakcióelegy feldolgozása önmagában ismert módon történhet. Egy kapott (I) általános képletű vegyületet a megfelelő savval inert szerves oldószerben történő reagáltatással önmagában ismert módon savaddíciós sóvá alakíthatunk. Az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sóikból megfelelő bázissal önmagában ismert módon történő reagáltatással felszabadíthatok. Az (I) általános képletű vegyületek és savaddíciós sóik hidrátokat képeznek. A hidrátokat az (I) általános képletű vegyületből vagy savaddíciós sójából víz hozzáadásával állíthatjuk elő vagy a hidrátok a vízmentes vegyületek higroszkópikus tulajdonságai révén spontán képződhetnek. A (II) képletű 2-merkapto-4,6-diamino-pirimidin ismert vegyület, amely módosított Traube-szintézissel állítható elő [W. Traube, Ann., 331, 64 (1904)]. A (III), (V) és (VI) képletű vegyületek kiindulási anyagok, kereskedelmi forgalomban levő ismert vegyületek. Az (I) általános képletű vegyületek — mint már említettük — értékes immunstimuláns hatással rendelkeznek. Az immunrendszer működésének exogén szabályozása, fokozott vagy hiányos működésének korrekciója, az immunológiai folyamatok részletesebb megismerését követően, az elmúlt évtizedben került sor a kutatások előterébe. Az immunitás, mikrobiológiai értelemben a szervezetnek a kórokozókkal (baktériumok, vírusok, gombák, paraziták) vagy azok toxikus anyagaival szembeni védettségét jelenti. A mindenkori immunstátust, illetve annak kialakulását a genetikai adottságok mellett a környezetélettani hatások is befolyásolhatják. 5 Az immunrendszer sejtjei szigorú „munkamegosztás" szerint működnek, amennyiben egyesek azzal tűnnek ki, hogy az idegen anyagot (antigéneket) felismerik, mások ellenanyagokat termelnek vagy reakcióképes immunocytákká differenciálódnak és találni olyan sejteket is, amelyek meghatározott sejtcsoportok közötti kapcsolatokat koordinálják, illetve szabályozzák. Ennek alapján az immunitás úgy is jellemezhető, hogy a szervezet felismeri a számára idegen anyagokat és velük szemben bonyolult, szigorúan meghatározott sejtkölcsönhatásokon keresztül célzott immunválaszra képes. A fertőző betegségek megelőzése szempontjából rendkívül jelentős a mesterségesen, vakcinázások útján kiváltott ún. aktív immunitás, amikor a kórokozó „szelídített" (attenuált) változatát, vagy az elölt kórokozót, illetve azok toxinjait juttatjuk a szervezetbe. Az immunprophylaxisban alkalmazott vakc mák immunogén hatása különböző. Egyes vakcinákkal akár életreszóló immunitás váltható ki, mások 1—2 évre adnak védettséget, a vakcinák jelentős része azonban csak néhány hónapra kiterjedő immunitást eredményez. Az elmúlt évtizedben az ún. immunmodul íns és immunstimuláns anyagok felismerése vagy gyakorlati alkalmazása bíztató eredményeket és előrehaladást eredményezett a szervezet immunhiányos állapotának (immundeficiencia) korrekciójában, továbbá a gyenge immunogen hatású vakcinák hatékonyságának fokozásában. Ez utóbbi különös jelentőséggel bír az állatorvostudomány területén, ahol a nagy állatpopulációk immunológiai homogenitásának iialakítása az egyik alapfeltétele annak, hogy íz állatállományok a genetikai adottságaiknak megfelelő termelési szintet érjenek el. Egyes vegyületek immunstimuláns hatásának tanulmányozásával kapcsolatos kísérleteinkben felismertük, hogy az (I) általános képletű vegyületek előnyösen befolyásolják a szervezet celluláris védekezőképességet és célszerűen alkalmazva fokozhatják egyes gyenge mmunogén hatású herpesz-vírusvakcinák (pl. \ujeszky-féle betegség elleni vakcina) immurogén hatását. Az (I) általános képletű vegyületet immunüimuláns hatására vonatkozó, egér, illetve iertésmodell kísérletekben kapott eredményeket az 1. és a 2. táblázat tünteti fel. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 4
