197909. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a metil-alfa-[5-(4,5,6,7-tetrahidro-tieno[3,2-c]piridil)]- alfa-(2 klór-fenil)-acetát jobbra forgató enantiomerjeinek, sóinak és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

197909 A találmány tárgya eljárás a metil-a-[5- -(4,5,6,7-tetrahidro-tieno[3,2-C] piridil)] -a-(2* -klór-fenil)-acetát jobbra forgató enantiomer­­jének és sóinak előállítására. Ez a vegyület az (I) általános képlettel írható le, a képletben a *-gal jelölt szénatom aszimmetrikus szénatom. Ez a képlet tehát mind a találmány szerint előállított jobbra forgató molekulátjmind a balra forgató enan­­tiomert ábrázolja. A képletnek megfelelő ra­­cém elegyet a 2 530 247 számon közzétett fran­cia szabadajmi leírás ismerteti. A továbbiakban (Id)-vei jelöljük a talál­mány szerint .előállított jobbra forgató enan­­tibrnert és (D-lel a balra forgató enantio­­mert. Ismeretes, hogy egy vegyület forgató­­képessége függ az oldószertől, amelyben a mérést végzik, és a vegyület koncentráció­jától az oldatban. A találmány szerint elő­állított jobbra forgató izomer metanolos ol­datban pozitív forgatóképességgel rendelke­zik. Nemvárt módon, kizárólag az (Id) jobb­ra forgató enantiomer mutat verlemezkeaggre­­gációt gátló tulajdonságot az (I/) balra for­gató enantiomer inaktív. Egyébként az inaktív balra forgató (E) enantiomer a két enantiomer közül a toxiku­­sabb is. A találmány tárgya felöleli az (Id) vegyü­let gyógyászatilag elfogadható ásványi vagy szerves savakkal alkotott addíciós sóinak az előállítását is. Az (Id) vegyület olaj, míg hidrogén-klo­­ridja fehér por. Az olajos termékeket általá­ban nehéz tisztítani; gyógyszerkészítmények előállításához szívesebben használunk kris­tályos termékeket, amelyek általában átkris­­tályosítással tisztíthatok. Jelen esetben mégis azt tapasztaltuk, hogy az (Id) vegyület bizonyos sói általában amorf alakban csapódnak ki és/vagy higroszkópo­­sak, és ez nagyüzemi méretekben igen meg­nehezíti a velük való műveletek végzését. El­készítettük a gyógyszerészetben szokásos karbonsav- és szulfonsav-sókat, így az ecet­sav, benzoesav, fumársav, maleinsav, citrom­sav, borkősav, gentizinsav, metánszulfonsav, etán-szulfonsav, benzol-szulfonsav és lauril­­-szulfonsav sóját, valamint a dobenzilsav só­ját op.: 70°C) és a paratoluol-szulfonsav só­ját (op.: 51°C), amelyek tisztítása igen nehéz­nek mutatkozott. Találtunk azonban az (Id) jobbra forga­tó vegyület szerves és ásványi savakkal kép­zett sói között olyanokat, amelyek könnyen kristályosodnak, nem higroszkóposak és elég nagy a vízoldhatóságuk és ahhoz, hogy elő­nyösen lehessen használni őket gyógyszerek hatóanyagaként. A jelen találmány tehát szorosabban vé­ve a metil-a-[5-(4,5,6,7-tetrahidro-tieno [3,2- -C] piridil) ] -a- (2-klór-fenil) -acetát jobbra for gató enantiomerje, hidrogén-szulfátja, tauro­­kolátja és hidrogén-bromidja előállítására vonatkozik. 1 Ezeket a sókat ismert módon állítjuk elő, a megfelelő sav és a bázis egymásrahatásá­­val, a bázist előzetesen olyan oldószerben oldjuk, amelyben a sók spontán vagy egy, a sót nem oldó szer hozzáadására kiválnak. A metil-a- [5- (4,5,6,7-tetrahidro-tieno [3,2- -C] piridil)] -a-(2-klór-fenil)-acetát jobbra for­gató izomerjét úgy állítják elő, hogy a racém vegyületből oldószerben valamely optikai­lag aktív savval sót képzünk, azt többször átkristályosítjuk, mindaddig, míg állandó forgatóképességű terméket nem kapunk, majd lúggal felszabadítjuk a jobbra forgató izo­mert a sójából; végül kívánt esetben a jobb­ra forgató izomerből és egy savból gyógy­­szerészetileg elfogadható sót készítünk. Optikailag aktív savként előnyösen a bal­ra forgató kámfor-10-szulfonsavat alkalmaz­zuk. A sóképzéshez és az átkristályosításhoz használhatjuk ugyanazt az oldószert; esetünk­ben az aceton tökéletesen megfelel. A (IE) képletű királis, balra forgató kám­for-10-szulfonsavat iners oldószerben rea­­gáltatjuk az (I) képletű vegyület racém ele­gyével az 1. reakcióvázlat szerint. A sóképzést különböző oldószerekben, így alkoholban, ketonokban, dimetil-formamidban végezhetjük. A só spontán kiválik vagy ki­sózással vagy az oldószer lepárlásával nyer­jük ki. A (Illa) képletű vegyület két diaszte­­reoizomerjének keveréke képződik. Oldószer­ben, például acetonban történő többszöri át­­kristályosítással a csapadék feldúsul az (I) vegyület jobbra forgató izomerjének sójában. Minden átkristályosítás után mérjük a csa­padék [a] I0 forgatóképességét 20°C-on, me­tanolban, 1,5—2 g/100 ml közötti koncent­rációban. Amikor az [a]p° már nem változik, felszabadítjuk az (Id) képletű bázist a (Illa) képletű sóból, valamilyen lúg segítségével, például nátrium- vagy kálium-hidrogén-kar­­bonáttal, vizes közegben, 5 és 20°C közötti hőmérsékleten. Ha az első szűrés (IV) jelű szűrletéből, amelyet a (Illa) képletű csapa­dék-kristályok leszűrése után kapunk, elpá­rologtatjuk az oldószert, olyan elegyet ka­punk, amely az (I/) enantiomer sójában dús. Ha ezt a diasztereoizomer sókeveréket gyenge lúggal, például nátrium- vagy káli­­um-hidrogén-karbonáttal vizes oldatban, 5 és 20°C közötti hőmérsékleten lúgosítjuk, a két enantiomer, (Id) + (E) keverékét kap­juk, amely a balra forgató (E) enantiomer­­ben dús. Ezt a balra forgató (E) enantiomerben dús (Id) + (E) keveréket jobbra forgató kám­for-10-szulfonsavval, amelyet (Ild)-vel je­lölünk— reagáltatjuk, oldószerben, a 2. re­akcióvázlat szerint. A kapott kristályos (IÍIb) diasztereoizo­mer só-keveréket addig kristályosítjuk át ace­­tonból, míg a csapadék forgatóképessége, [a]p° már nem változik. 2 5 10 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents