197887. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 2,4-diklór-5-nitro-tiazolt tartalmazó fungicid és baktericid készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására

197887 A vetőmagok kezelésénél a hatóanyag mennyisége 0,001—50 g/kg vetőmag, elő­nyösen 0,01 —10 g/kg vetőmag. Ha a készítménnyel a talajt kezeljük, a hatóanyag koncentrációja 0,00001—0,1 tö­­meg%, előnyösen 0,0001—0,02 tömeg% azon a helyen ahol a hatást elérni kívánjuk. Az előzőekben említett műszaki anyagok nem élő anyagok, amelyeket különböző tech­nológiai folyamatokban alkalmazunk. Ilyen műszaki anyagok, amelyeket a találmány sze­rinti készítményekkel a mikrobás elváltozá­soktól vagy bomlásoktól megvédhetünk, a ragasztók, az enyv, a papír, a karton, a textí­liák, a bőr, a fa, a bevonóanyagok és műanyag­cikkek, kenőanyagok és egyéb anyagok, ame­lyeket a mikroorganizmusok megtámadnak, illetve elbontanak. A védelemre szoruló anya­gok között vannak termelőberendezések is, például hűtővízrendszerek, amelyeket a mikro­organizmusok szintén megtámadhatnak. A találmány értelmében a műszaki anyagok előnyösen ragasztók, enyv, papír, karton, bőr, fa, bevonóanyagok, hűtő kenőanyagok és hű­tőfolyadékok. A műszaki anyagok leépülését,illetve meg­változását okozó mikroorganizmusok például a baktériumok, gombák, az élesztők, az al­gák és a nyálkaorganizmusok. A találmány szerinti hatóanyagok előnyösen a gombákkal szemben hatásosak, különösen a penészgom­bákkal, a fát elszínező gombákkal, és a fát elbontó gombákkal (Basidiomyceten), vala­mint nyálkaorganizmusokkal és az algákkal szemben. A mikroorganizmusok közül megemlítjük a következő fajokba tartozó mikroorganiz­musokat: Alternaria, így Alternaria tenuis, Aspergillus, így Aspergillus niger, Chaetomium, így Chaetomium globosum, Coniophora, így Coniophora puteana, Lentinus, így Lentinus tigrinus, Penicillium, így Penicillium glaucum, Polvporus, így Polyporus versicolor, Aureobasidium, így Aureobasidium pullulans, Sclerophoma, így Sclerophoma pityophila, Trichoderma, így Trichoderma viride, Escherichia, így Escherichia coli, Pseudomonas, így Pseudomonas aeruginosa. Staphylococcus, így Staphylococcus aureus. Az alkalmazási területtől függően a ta­lálmány szerint előállított hatóanyagokat a szokásos készítményekké, így oldatokká, emul­ziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és granulátumokká alakítjuk. Ezeket ismert módon, például a hatóanyag­nak kötőanyaggal, amely lehet folyékony ol­dószer és/vagy szilárd hordozóanyag, adott esetben felületaktív anyaggal, így emulgeá­­torral és/vagy diszpergálószerrel való össze­keverésével állítjuk alő és ha kötőanyagként vizet alkalmazunk segédoldószerként alkal­mazunk szerves oldószereket, így például al­koholokat. 5 4 A folyékony oldószer lehet víz, alkoholok, így rövid szénláncú alifás alkolok, előnyö­sen etanol vagy izopropanol, vagy benzilal­­kohol, ketonok, így aceton vagy metil-etil­­-keton, folyékony szénhidrogének, így ben­­zil-frakciók, halogénezett szénhidrogének, így 1,2-diklór-etán. A fungicid és baktericid készítmények ál­talában 1—95 tömeg%, előnyösen 10—75 tö­­meg% hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyag alkalmazott mennyisége a mikroorganizmus fajtájától és a védelemre szoruló anyag összetételétől függ. Az opti­málisan alkalmazható mennyiséget vizsgálat­­sorozattal határozhatjuk meg. A felhasználási koncentráció általában 0,001—5 tömeg%, előnyösen 0,05—1,0 tömeg% a védelemre szo­ruló anyagra vonatkoztatva. A találmány szerint előállított hatóanya­gokat alkalmazhatjuk egyéb ismert hatóanya­gokkal való kombinációban. Ezek példáiként megemlítjük a következőket: benzil-alkohol-mono (poli)hemiformál és egyéb formaldehidet leadó vegyületek, benzimidazo­­lil-metil-karbamát, tetrametil-tiurám-diszulfid, dialkil-ditio-karbamátok cinksói, 2,4,5,6-tetra­­klór-izoftalo-nitril, tiazolil-benzimidazol, mer­­kapto-benztiazol, szerves ónvegyületek, meti­­lén-bisz-tiocianát, fenolszármazékok, így 2- -fenil-fenol, (2,2’-dihidroxi-5,5’-diklór)-difenil­­-metán és 3-metil-4-klór-fenol. Előállítási példák 1. példa (I) képletü vegyület előállítása 2 liter 98%-os salétromsavhoz (D= 1,51, mintegy 47 mól) keverés és hűtés közben egy óra alatt 15—20°C hőmérsékleten hozzáadunk 400 g (2,6 mól) 2,4-diklór-tiazolt részletek­ben A reakcióelegyet ezután alapos keverés közben részletekben mintegy 20 kg jég/víz elegyre visszük és a kapott csapadékot még hidegen leszívatjuk, vízzel semlegesre mos­suk és agyaglemezek között szárítjuk. így 494 g (95,5%) 2,4-diklór-5-nitro-tiazolt ka­punk. Alacsony forráspontú petroléterben oldott mintának az olvadáspontja 38—39°C. 2. példa í,I) képletü vegyület előállítása 300 ml „keveréksavba'’ (D=l,81, 33 tö­megé salétromsavból és 67 tömeg% kén­savból áll, mintegy 2,8 mól salétromsav) ke­verés és hűtés közben egy óra alatt 15—20°C hőmérsékleten beviszünk 120 g (0,78 mól) 2,4-diklór-tiazolt részletekben. A reakcióele­gyet ezután 3 kg jéghez adjuk és az 1. példá­ban leírtak szerint feldolgozzuk. A kiterme­lés 134,3 g (86,5%) 2,4-diklór-5-nitro-tiazol. A következő alkalmazástechnikai példák­ban összehasonlító anyagként az (A) kép­­letű cink-etilén-l,2-bisz-dit|o-karbamátot al­kalmazzuk, A példa Cochliobolus sativus-vizsgálat (árpa) /pro­tektiv hatás 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents