197877. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként fenil-benzoil-karbamid származékokat tartalmazó inszekticid, akaricid és ovicid szerek, valamint eljárás a hatóanyagok előállítására
gokkal rendelkeznek. A tenzidek körébe a tenzidelegyeket is bele kell érteni. Az alkalmas anionos tenzidek például úgynevezett vízben oldható szappanok és ugyancsak vízben oldható szintetikus felületaktív vegyületek egyaránt lehetnek. Szappanként például a magasabb molekulasúlyú (10—22 szénatomos) zsírsavak (mint pl. az olajsav vagy a sztearinsav), vagy a természetes eredetű zsírsavelegyek (mint pl. a kókuszdió- agy a faggyúolajból készült zsírsavelegyek) alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben helyettesített ammóniumsói alkalmasak. További tenzidként a zsírsavak metil-taurinnal képezett sóit, valamint a módosított vagy nem módosított foszfolipideket említjük meg. Mégis gyakrabban az úgynevezett szintetikus tenzideket, különösen a zsírszulfonátokat, a zsírszulfátokat a szulfonált benzimidazol-származékokat vagy az alkil-aril-szulfonátokat alkalmazzuk. A zsírszulfonátokat vagy a zsírszulfátokat rendszerint alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben helyettesített ammóniumsóik alakjában használjuk. Ezekben az alkilcsoport általában 8—22 szénatomos és ebbe az acilcsoportokban lévő alkilcsoportokat is bele kell érteni. Ilyenek példának okáért: a ligninszulfonsav nátrium- vagy kalciumsója, a dodecil-alkohol kénsavas észterének nátrium- vagy kalciumsója, vagy a természetes eredetű zsírsavakból készített zsíralkohol-szulfát-elegyek nátrium- vagy kalciumsója. Ide tartoznak még a zsíralkohol—etilén -oxid-add u ktumok kénsavas észtereinek vagy szulfonsavszármazékainak sói is. A szulfonált benzimidazol-származékok előnyösen két szulfonsavcsoportot és egy 8—22 szénatomos zsírsavmaradékot tartalmaznak. Az alkil-aril-szulfonátok közül példaképpen a dodecil-benzolszulfonsav, a dibutil-naftalinszulfonsav vagy egy naftalinszulfonsav-formaldehid-kondenzátum nátriumsóját, kalciumsóját vagy trietanol-aminnal képezett sóját említjük meg. Mindezeken túlmenően szóba jöhetnek még a megfelelő foszfátok is, ilyenek például egy p-nonil-fenol-(4—14)-etilén-oxid-adduktum foszforsavas észterének sói. Nem ionos tenzidként szóba jönnek elsősorban az alifás vagy cikloalifás alkoholok poliglikol-éter-származékai telített vagy telítetlen zsírsavakkal és alkil-fenolokkal, melyek 3—30 glikoléter-csoportot és az (alifás) szénhidrogéngyökben 8—20, míg az alkil-tenol alkil-részében 6—18 szénatomot tartalmaznak. További alkalmas nem ionos tenzidek a 20—250 etilénglikol-éter-csoportot és 10—100 propilénglikol-éter-csoportot tartalmazó, vízben oldható polietilén-oxid-ad-5 duktumok polipropilénglikolfa, az etilén-diamino-polipropilénglikolok és. az aikilláncban 1 —10 szénatomot tartalmazó alkil-polipropilénglikolok. Az említett vegyületek propilénglikol-egységenként rendszerint 1—5 etilénglikot-egységet tartalmaznak. Az ilyen nem ionos tenzidekre példakép pen a nonil-fenol-poliefoxi-etanolokat, a ricinusolaj-poliglikol-étert, a polipropilén-polietilén-oxid-adduktumokat, a tributil-fenoxi-polietoxi-etanolt, a polietilénglikolt és az oktil-fenoxi-polietoxi-etanolt nevezzük meg. A fentieken túlmenően még a polioxietilén-szorbitán-zsírsavészterek alkalmazása is szóba jöhet, ilyen például a polioxietilén-szorbitán-trioleát. Kationos tenzidként főleg olyan kvaterner ammóniumsókat használunk, melyek N-szubsztituensként legalább egy 8—22 szénatomos alkilcsoportot és további helyettesítőként egy vagy több rövidszénláncú, adott esetben halogénezett alkilcsoportot, benzilcsoportot vagy hidroxi-(rövidszénláncú)-alkil-csoportot tartalmaznak. A sók előnyösen halogenidek, metil-szulfátok vagy etil-szulfátok. Ilyen tenzid például a sztearil-trimetil-ammónium-klorid vagy a benzil-di-(2-klór-eti!)-etil-ammónium-bromid. 4 formálási technológiában szokásosan alkalmazott tenzideket egyébként — többek között — az alábbi publikációk ismertetik: „Mc Cutcheon’s Detergents and Emulsifiers Annual", MC Publishing Corp., Ridgewood, New Jersey, 1979; Dr.Helmut Stäche: „Tensid Taschenbuch”, Carl Hansen Verlag, Mün chen/Wien, 1981. A találmány szerinti készítmények rendsze'int 0,003—75 tömeg% (I) általános képlett! hatóanyagot, továbbá szilárd vagy folyékony hozzátétanyagot, valamint 0,02—16 tömeg% tenzidet tartalmaznak. Kereskedelmi áruként a koncentrált készítmények előnyösek, ugyanakkor a végső felhasználás rendszerint hígított készítmény alakjában történik, melyekben a hatóanyag-koncentráció lényegesen alacsonyabb. A készítmények még további hozzátétanyagokat, így stabilizátorokat, habzásgátlókat, a viszkozitást szabályozó anyagokat, kötőanyagokat, tapadást fokozó szereket és trágyázószereket, valamint speciális hatások elérésére másféle hatóanyago (ka) t is tartalmazhatnak. Formálási példák olyan készítményekre, melyekben a hatóanyag valamilyen (I) általános képletű vegyület (% = tömegszázalék) 6 197877 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 4
