197851. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vas-oxid kivonására alkalmas flotálószer előállítására

197851 A találmány olyan flotálószer kompozíci­ók előállítására vonatkozik, amelyek optimá­lis habképző tulajdonságaiknál fogva előnyö­sen alkalmazhatók segédanyagként az üveg gyártásához szükséges homok előállításánál a vas-oxid kivonására. Az eddig alkalmazott flotálószerek közül az alábbiakban részletesen ismertetett megol­dások szerint különböző ásványolajoknak és származékainak kénsavas, illetve oleumos finomítása során keletkezett szulfonált mel­léktermékeket vagy szulfonált ásványolajokat használnak, melyekhez különféle zsírsavak, nafténsavak alkáliszappanait adják segéd­anyagként. Az oldatok pH-jának beállítását ásványi savak vagy lúgok hozzáadásával vég­zik. A 168.726 lajstromszámú spanyol szaba­dalmi leírás szerint ezüst és ólom flotálással való kinyerésére az oxidált ólmot tartalmazó közeget első lépésben habflotálásos technoló­giával kezelik, majd a habban lévő terméke­ket három fokozatban átmossák, végül a ma­radékot savas közegben kén-hidrogénnel és flotálószerrel kezelik. A H/2529 alapszámú kanadai szabadalmi leírás szerint az anyag pH értékének 6,5 és 12,5 közé történő beállítására alákáliákat vagy ezek keverékét alkalmazzák, majd egy vagy több anionos flotálószert, pl, zsírsavat, nehéz­olajat vagy az állati feldolgozóipar mellékter­mékeit adják a rendszerhez. A 152.916 lajstromszámú magyar szaba­dalmi leírás szerint érces és nem-fémes ásványi anyagok ílotációs szeparálására flotálószer­­ként paraffinbázisú nyersolajok lepárlási ma­radékát képező pakura kénsavas finomítása során melléktermékként képződő, vízben és olajban nem oldódó, de emulgeálható szulío­­nált termékeket alkalmaznak. A 849.932 sz. német szövetségi köztársa­­ságbeli és a 173.661 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírásban nem szulfidos ércek, il­letve kőzetek flotációs dúsítására flotálószer­­ként a nehezebb ásványolaj-frakciók kénsa­vas finomítása során melléktermékként ka­pott, vízben, illetve olajban oldódó ásványolaj­­-szénhidrogén-szulfonátok elegyeit alkalmaz­zák. A 148.404 sz. magyar szabadalmi leírás szerint naíténes vagy részben nafténes jelle­gű ásványolaj-párlatok finomítása során, a savgyanta elkülönítése utáni semlegesítés­kor kapott víztartalmú szulfonált terméket oxidáló és víztelenítő kezelésnek vetik alá és így alkalmazzák flotációs szerként. A 151.517 lajstromszámú magyar szaba­dalmi leírásban a semlegesített ásványolaj­­-szulíonátokat vagy az antracén-olaj-, illetve krizén-olaj-szulfonátokat 20—25 tömeg% ve­gyes növényi olajsavval vagy telítetlen növé­nyi olajjal kombinálják, ezáltal semleges, pH 6,5—7,5 közötti közegben használható ftolá­­lószert kapnak. A közölt eljárásokkal nyert flotálószerek előállítása során környezetszennyező hulla­1 2 dékok, mint pl. savgyanták, polimergyanták és szervetlen sók keletkeznek. Az egyre szigo­rúbb környezetvédelmi követelmények az ás­ványolaj-származékok savas finomításának háttérbe szorításához vezettek, ezért más kör­nyezetkímélő ftolálószereket kellett alkalmaz­ni, mert a melléktermékként keletkező szulfo­­szappan már nem elégíti ki a flotálóreagens igényt, ezért egyre drágább flotálószerek al­kalmazása terjedt el. Tekintettel a fentiekben leírt hátrányokra, célunk az volt, hogy olyan flotálószert állít­sunk elő, mely az említett hiányosságokat ki­küszöböli, mivel gyártásakor nem keletkez­nek káros hulladékok, sőt előállítása során környezetszennyező nyersanyagból nyerjük az aszfalténmentes terméket paraffinmentes frakció szulfonálásával. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha a maradékolajok oldószeres (pl. metil-etil­­-keton, krezol, fenol, furfurol) finomítása so­rán keletkezett, 75—91 íömeg% nagy moleku­latömegű (200—800) olaj polimer gyantákat tartalmazó szénhidrogén-extraktot savgyan­tával keverjük, majd a savgyantában levő sza­bad savval és az extrakt mennyiségre számolt 20 tömeg% 20—25 tömeg% kén-trioxidot tar­talmazó kénsavval (oleum) a reakcióelegyet intenzív keverés mellett 60—65°C-on reagál­­tatjuk olyan ütemben, hogy a szulfonálás fo­lyamán egyidejűleg mellékreakcíóként kép­ződő savgyanta mindig feloldódjék a szulfo­nált termékben és szemcsék formájában ne üle­pedjék ki. Ezek után a reakcióelegyet 20°C-on 800—900 kg/m3 sűrűségű ásványolaj-frakéió­­val tovább reagáltatjuk, ekkor olyan szulfo­nált szénhidrogének és nagy molekulatöme­gű szulfonált polimer gyanták és polimerek elegyét kapjuk, amely a semlegesítési szám alapján számított mennyiségű nátríum-hidr­­oxid-oldatban könnyen emulgeálódik és igen stabil V/O (víz az olajban) emulziót képez. Ez az emulzió bármilyen keménységű vízzel könnyen hígítható O/V (olaj a vízben) emul­zió képződése közben. Vízzel való hígítással előállított 5—15 tömeg% hatóanyagtartalmú kompozíció kiváló gyűjtőhatású és elsősorban „üveghomok” fém-oxid mentesítésére kiváló­an alkalmazható. További kísérleteink azt mutatták, hogy az előzőekben ismertetett maradékolajok oldó­szeres finomítása során keletkező 75—91 tö­­meg% nagy molekulatömegű olajgyantákat tartalmazó szénhidrogén-extrakt szulfonátjai bármely kenőolaj vagy vazelin finomítása so­rán keletkezett savgyantával keverhetők és meghatározott körülmények között abban fel­oldhatók. Ez a sokkomponensü savas elegy meghatározott mennyisgű nátrium-hidroxid-ok datban feloldódik és gyüjtőhatása hasonló, mint az előző készítményé. Ezzel a felismerés­sel lehetőség nyílt arra, hogy ha keletkezik sa­vas finomítású melléktermék, akkor az egy egységes kompozícióban legyen felhasználha­tó mint flotáló ágens. Mind a szulfonálásnál, 2 5 10 15 20 25 30 35 4C 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents