197843. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-alkoxi-N-(1-azabiciklo[2.2.2.]okt-3-il-benzamid-N-oxid-származékokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

197843 sen nem kapcsoltatott korcs kutyákat véletlen­szerűen két csoportra osztottunk. Mindkét csoportba 4—4 kutya került. A kísérlet nap­ján mindegyik kutyának intravénásán bead­tunk 3,0 mg/kg cisplatint. 30 perc múlva a. kontroll csoportba tartozó kutyáknak 0,1 ml/ /kg ionmentesített vizet, a vizsgálati csoport­ba tartozó kutyáknak pedig a 8. példa szerinti vegyületből 1,0 mg/kg-os dózist adtunk be intravénásán. Minden készítményt oldat alak­jában, fecskendővel és injekciós tűvel adtunk be, és a hányási szakaszokat a cisplatin ada­golását követően 5 órán át feljegyeztük. Az eredmények azt mutatják, hogy a kontroll­­-csoporthoz képest — melynek tagjai ionmen­tesített vizet kaptak — a 3. példa szerinti ve­­gyület beadása 100%-osan kiküszöbölte a hányási szakaszokat. Feltételezhető, hogy ha a fenti vizsgálat során a cisplatint mechloretamine-hidroklo­­riddal, doxorubicinnel, dactinomycinnel vagy dacarbazinnal helyettesítjük, az (I) általános képletű vegyületek ugyancsak hatásosan gá­tolják a hányást, tehát ezek a vegyületek álta­lánosan alkalmazhatók a nem platina-bázisú rák elleni gyógyszerek által okozott hányás megakadályozására is. További olyan nem platina alapú gyógyszerek, melyeknél az (I) általános képletű vegyületek feltehetően hatá­sosak: a cytoxin, a leurocristine, a procarbazi­ne, a methotrexate és a fluor-uracil. A rák elleni gyógyszerek mellékhatása­ként fellépő hányást általában úgy gátoljuk, hogy a melegvérű állatoknak — az embert is beleértve — különböző, a gyógyászatban jól ismert formákban, előnyösen valamilyen toxi­kus gyógyászati hordozóanyaggal (lásd a ké­sőbbiekben) az (I) általános képletű, előnyö­sen az (Ib) általános képletű 2-alkoxi-N-(1- -azabiciklo [2.2.2] okt-3-il) -benzamid-N-oxid­­-származékokból hatásos mennyiséget adunk be. A készítmény beadható orálisan, szubku­­tán, intravénásán, intramuszkulárisan vagy parenterálisan, szükség esetén többször is, mindaddig, míg megfelelő hatást nem érünk gl. A hatóanyagból a napi dózis 5—300 mg, előnyösen 5—50 mg. Az (I) általános képletű vegyületet tartalmazó készítményeket a rák elleni gyógyszerekkel együtt is beadhatjuk. A rák elleni gyógyszerek által okozott há­nyás gátlására esetenként kívánatos lehet, hogy az állatoknak — beleértve az embert is — az (I), előnyösen az (Ib) általános kép­letű vegyületből és a rák elleni gyógyszerből álló keveréket adjuk be a fent megadott napi dózisban. A találmány szerinti készítmények ható­anyagként legalább egy (I), előnyösen (Ib) általános képletű vegyületet tartalmaznak olyan mennyiségben, mely a rák elleni gyógy­szerek mellékhatásaként fellépő hányást hatá­sosan gátolja. A készítmények egységdózison­ként 0,05—100 mg, előnyösen 5—100 mg, még előnyösebben 5—50 mg hatóanyagot tar­talmaznak. Az orális beadásra szánt készít­7 mények lehetnek folyadék, kapszula, tabletta vagy drazsé alakúak, és a gyógyászatban szokásosan alkalmazott hordozóanyagokat tartalmazhatnak. Ilyen hordozóanyagok pél­dául — beleértve a tabletták és kapszulák készítéséhez használt kötőanyagokat is — a laktóz, a szacharóz, a burgonya- és kukorica­keményítő, továbbá a talkum, zselatin, agar­­-agar, pektin, akácmézga, sztearinsav, kova­savak, a magnézium-sztearát és a poli (vinil­­-pirrolidon). A parenterális beadásra szánt készítmé­nyek hordozóanyag lehet valamely steril, pa­renterálisan alkalmazható folyadék, például ampullázott víz vagy arachis-olaj. A rák elleni gyógyszerekkel együttesen alkalmazott készítményeket úgy kell kiala­kítani, hogy azok 0,1—3,0 mg/testsúly-kg, előnyösen 1,0 mg/testsúly-kg vagy még keve­sebb (I) általános képletű vegyületet tartal­mazzanak. Az (I) általános képletű vegyü­­leteket a rák elleni gyógyszerekkel együttes kiszerelésben is alkalmazhatjuk, csak arra kell ügyelni, hogy a készítményben az (I) ál­talános képletű hatóanyag hatásos mennyi­ségben legyen jelen. Az összes eddigiekre vonatkozik, hogy az alkalmazott dózisformát úgy válasszuk meg, hogy az összhangban legyen a megfelelő ha­tásos dózissal. A pontos egyéni és napi dóziso­kat természetesen az orvos vagy az állator­vos határozza meg az általános gyógyászati elvek alapján. Az „ismert módon előállított" kifejezés a találmány elsőbbségi napja előtt publikált eljárásokat ölel fel. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás hatóanyagként valamely (I) általános képletű vegyületet — ahol R, jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport, R2 jelentése halogénatom, Am jelentése amino-, metil-amino- vagy dime­til-amino-csoport — vagy valamely savaddíciós sóját tartalmazó gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jel­lemezve, hogy az ismert módon előállított ha­tóanyagot a gyógyszergyártásban szokásos hordozó és/vagy adalékanyagokkal össze­keverjük és rák kezelésére alkalmazott gyógy­szerek által okozott hányás csökkentésére alkalmas gyógyszerkészítménnyé feldolgoz­zuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-(l­­-azabiciklo [2.2.2] okt-3-il) -5-klór-2-metoxi-4- -metil-amino-benzamid-N-oxidot vagy annak valamely gyógyászatiig elfogadható sóját tartalmazó gyógyszerkészítmény előállításá­ra, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot is­mert módon rák kezelésére alkalmazott gyógy­szerek által okozott hányás csökkentésére alkalmas gyógyszerkészítménnyé feldolgoz­zuk. 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents