197820. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés talajművelésre
197820 A fenti technológia foganatosítására alkalmas például a 3—5. ábra szerinti berendezés. A 3. ábrán vázlatosan jelöltük a szántás előtti és utáni talajréteg-elrendeződést is. A találmány szerinti berendezésnek 1 kerete van, amelyen U-alakú eketest van rögzítve. Ennek lapszerű 2 és 3 késnyelei vannak, amelyek között 4 ekevas van rögzítve. A 4 ekevas 5 fogakkal van ellátva, és a kerülete mentén 6 vágóéllel rendelkezik. Ez az eketest főleg a rétegek lazítására szolgál. A karbonát-rétegnek a szolonyec-réteggel való találmány szerinti összekeverésére a berendezés keverőszervvel van ellátva, amely 7 emelőlapból áll. A 7 emelőlap a 4 ekevashoz csuklósán csatlakozik és a függőlegeshez képesti szöghelyzete 8 állítószerkezettel szabályozható. Továbbá, 9 és 10 oldallapokkal van ellátva, amelyek a 2 és 3 késnyeleken vannak rögzítve. Ezeknek a rendeltetése az eltolás. A 9 és 10 oldallapok a mellső részükön késszerü kialakításúak és a hosszuk 11 és 12 szárnyak áthelyezésével változtathatók. A 4 ekevas az itt feltüntetett eketest esetében lényegében két, egymással tükörkép-szerüen összekapcsolt ekefejet képez, amelyek közül mindegyik szimmetrikus csavart felületként van kialakítva és ezek hosszirányban közös alkotó mentén vannak összefogva. Ezek az alkotók a barázdafenékhez képest hegyesszögben helyezkednek el, amely nek értéke 15—20° közötti. A 2 és 3 késnyelek a megmunkálandó talajréteg irányában ferdén előre állnak, mégpedig a berendezés függőleges hosszsíkjával 5—10° közötti szöget zárnak be. A felső részen a vízszintes síkkal 75—83° közötti béta szöget zárnak be. A 2 és 3 késnyeleknek a 4 ekevassal való összefogása a torziós ekefelület vízszintes alkotója mentén történik, ezáltal törésmentes folytonosságot biztosítunk az eketest alkotórészei között. Annak érdekében, hogy a megmunkált talajréteg barázdájában sík felszíni felületet érjünk el célszerű, ha az áthelyezhető 11 és 12 szárnyak felső részén 13 és 14 vezetőszárnyak vannak elrendezve, amelyek kúpos felület mentén vannak kialakítva (6. és 7. ábra). A 13 és 14 vezetőszárnyak csúcsa haladási irányba mutat, míg a meglévő ívelések a megmunkálandó talajrétegekkel szemben helyezkednek el. A 13 és 14 vezetőszárnyak mellső 15 és 16 széle vágóéllel van ellátva a könnyebb talajleválasztás végett. A 8. és 9. ábra szerinti kivitelnél cserélhető központi 17 emelőlapról gondoskodtunk, amely ékszerü kialakítású és a szerkezet belseje felé irányuló ívelt szakasszal rendelkezik. Ennél a szimmetrikus ékfelületek, — amelyek a 4 ekevashoz csatlakoznak — a felület mentén futnak. A 17 emelőlap mellső része a 2 és 3 késnyelek irányába ferdén felfelé szétállóan helyezkednek el, ugyanakkor 7 a mellső laprész közepén 18 osztó-elem van elhelyezve, amelynek síkja egybeesik a berendezés szimmetriasíkjával. A 10. ábrán olyan kivitel látható, amelynél levehető járulékos 19 ekevasat alkalmaztunk. Ez ugyancsak a 2 és 3 késnyelekhez van rögzítve és így a 7, illetve 17 emelőlap fölött úgy helyezkedik el, hogy annak 20 vágóéle a 4 ekevas 6 vágóéle előtt legyen.-A járulékos 19 ekevas rögzítése 21 lapokkal és csavarkapcsolattal történik. A 19 ekevas vízszintes síkhoz képesti a szöghelyzete 22 állítóegységgel szabályozható. A 19 ekevas alsó felületén itt 23 vonólemezek vannak rögzítve, amelyek alsó 24 éle vágóéiként van kialakítva. A 19 ekevas a jelen esetben S-alakú, ug>anakkor a 23 vonólemezek torziós felületként vannak kiképezve és ezek a berendezés hossz-szimmetria síkjához képest szimmetrikus elrendezésűek. A találmány szerinti berendezés működésmódja a következő: Külön nem ábrázolt vontatóra szerelt berendezést a talajba süllyesztjük, ennek során a 4 ekevas 6 vágóéle az 5 fogakkal együtt alámétszi a nagyrészt tömör B és C rétegeket (3. ábra). Ezáltal ebben a szakaszban a talajtérfogat megnő, a szerkezet fellazul. További előre haladásakor a megmunkálandó réteg a 4 ekevasra kerül. Annak a két szimmetrikus csavart felülete merőlegesen behatol a talajrétegbe, megkezdi annak irányítását, a2az terelését a mellső részétől kezdődően és egyre inkább az eketest belseje felé tereli. Ezáltal létrehozzuk a szolonyec- és a karbonátos talajréteg két egybeeső talajáramát, ami tömörödéshez és intenzív morzsalékossá váláshoz vezet. Eközben az A réteget a 2 és 3 késnyelek összenyomják. Amint a 4 ekevasról lefut a talajréteg, annak központi része a 7 emelőlapra jut, amely kialakítását tekintve a szolonyec-talajok megmunkálására hivatott. Ezután a talaj felcsúszik a 7 emelőlapra, eközben aprítjuk, majd a lefutás során keveredik a B réteggel és részben az A réteggel. Az alsó C réteg oldalsó c szakaszain a 9 és 10 oldallapok kúpszerű felületeibe kerülnek (4. ábra). Ezek 11 és 12 szárnyai hossz- és keresztirányban aprítják a talajt és a 7 emelőlap alá tolják. A B szolonyec-réteg b szakasza a saját súlyánál fogva a 11 és 12 szárnyak mögé esik, ahol az kitölti azt a szabad teret, amely a C réteg c szakaszainak eltolásából keletkezett. A B és C rétegek központi c-fb szakaszait itt a 7 emelőlappal megemeljük, ezek azután a 7 emelőlapról lecsúszva a 13 és 14 vezetőszárnyakra kerülnek (6. és 7. ábra). A kúpos felületeknek köszönhetően eközben a keresztirányú erők hatására ez a talajréteg egyenletesen a központi rétegszakaszba tolódik. Eközben járulékos talajkeveredést érünk el az elmozdulások közben. A talajnak a központi szakaszrészből való eltolása a központi szakaszrész megnövelését eredményezi, amivel a megmunkált rétegben csökkennek a rögök. A B és C réte-8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
