197820. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés talajművelésre
1 A találmány tárgya eljárás és berendezés talajművelésre, különösképpen szolonyectalajok művelésére, A találmány szerinti eljárás és berendezés többnyire közepes és mély elhelyezkedésű szolonyec-talajok alapművelésére való, mégpedig meliorációs mélyszántáshoz, de a találmány különösen hatékonyan alkalmazható olyan szántáshoz, amelynél nem forgatjuk a talajréteget, de a szolonyec-réteg alatti réteget (karbonátréteget) a szolonyec-réteggel összekeverjük, továbbá a szolonyec•-réteg feletti felső*-.talajréteg részt (humuszréteget) tarlófedéssel látjuk el, amely a megmunkált talajt a széleróziótól megvédi. Az ismert szolonyec-talajokhoz alkalmazott mélyszántási eljárás meliorációs hatása igen csekély. Ezt is az alapműveléssel érik el, amelynek a ráfordítása túl nagy. Bizonyos esetekben ez az eljárás a szolonyec-réteg fölötti réteg vékonyítására korlátozódik, vagy a humusz-réteget a barázdafenékre fektetik; ez önmagában a megművelt talaj termőképességét befolyásolja. Az ismert eljárások foganatosítására alkalmazott berendezések túl nagy vonóellenállást fejtenek ki, nem kielégítő teljesítményűek és gyakran az üzembiztonságuk is kifogásolható. A szolonyec-talajok művelésére szolgáló ismert eljárásoknál és berendezéseknél a művelendő szolonyec-talajréteget lazítják, szántják, majd marás jellegű megmunkálással újból lazítják. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ismert berendezések alkalmazásánál, például az ismert lazítóknál csupán egy lazított talajréteget állítanak elő, amelynél azonban a szolonyec-réteg rögei megmaradnak az eredeti mélységben. A rétegszántás a teljes réteg lazításán kívül lehetővé teszi azt is, hogy a szolonyec-réteg és az az alatti rétegek keveredés nélkül helyet cseréljenek. Az ilyen szántás a legjobb esetben mind a három szolonyec-réteg keveredésével jár, azonban az ismert berendezések alkalmazásánál az értékes humusz-réteg vékonyodik, nemkívánatos módon. Egy sor talajlazító berendezés, így például mélyszántóekék, szolonyec-lazító szerkezetek ismertek például a 105 924 számú szovjet szerzői tanúsítványból. Hasonló berendezések pl. a „VIBROLAS-80” néven ismert magyar megoldások. A megművelendő szolonyec-talajréteg három szintjének lazítása a fenti ismert berendezésekkel nem nyújt kielégítő meliorációs hatást, mivel a talajrétegek függőleges elmozdítása ezzel nem megoldható, amely pedig feltétlenül szükséges lenne a karbonátos rétegek összekeveredéséhez a szolonyec-réteg és e fölötti rétegekkel. Ismert továbbá a 486 453 számú német szabadalmi iratból olyan megoldás, amelynél a megművelendő talajréteg lazításán kívül a szolonyec-réteg és az ez alatti réteg hely- 2 2 cseréje is megtörténik. A tapasztalatok szerint ezeknek a rétegeknek a keveredése nem kielégítő mértékű. Következésképpen, ezzel a technológiával szolonyec-talajok mélyszántásánál nem érhető el a kívánatos meliorációs hatás. A talajmegmunkálás során a megművelt rétegekben elért eredmények mély- és rétegszántásnál csekély hatékonyságúak a széleróziónak kitett zónákban. Ez azzal függ öszsze, hogy a felső réteg (humusz-réteg) a növényi maradványokkal együtt lefedésre kerül az alsó talajrétegekkel, amelyek viszont a geológiai és időjárási viszonyok behatásaival szemben védtelenek. A szántás általában a közismert mélyszántó ekékkel történik, amelyek átfordítják a teljes szolonyec-talajréteget. Ezzel viszont a különösen értékes termő réteg szegényedik. Némileg jobb meliorációs hatást nyújt az olyan szántás, amelynél egymás után az ilyen mélyszántást kétszer is elvégzik. Mivel azonban a fenti ekék nagy vonóellenállásúak, így a másodszori szántás a ráfordításokat jelentős mértékben megnöveli. Ha figyelembe veszszük, hogy a szolonyec-talajok szántásánál a felszíni humuszréteg nem marad meg a felső zónában, akkor ebből nyilvánvalóan következik, hogy a talaj termőképessége csökkenni fok. így tehát ez az eljárás nem kellően hatékony, nem is beszélve a tetemes ráfordításokról. További hiányosság, hogy az ilyen szántásnál nagy talajrögök képződnek a megművelt szolonyec-talaj felszínén, amelyek egyengetése járulékos ráfordítással jár. Ismeretes továbbá olyan mélyszántási technológia pl. Kanadában, amelynél az eke paszszív művelőszerszámként szerepel. Ennek segítségével a talaj mindhárom genetikai rétegét közel egyenletesen összekeverik. A fenti hátrányok mellett számolni kell ezeknél az ekéknél a megmunkált talaj fokozott táblásodásával. Az ismert talajmegmunkáló gépek egy másik csoportja aktív művelőszerszámokkal van ellátva. Ezek azonban szerkezetileg bonyolultak és a munkaszélességük sem kielégítő az üzembiztonság alacsony színvonala miatt, különösképpen nagyobb munkamélységeknél. Az olyan talajművelési eljárások előnyösebbek és gazdaságosabbak lennének, amelyek a megművelendő szolonyec-réteg lazításával egyidejűleg annak genetikai rétegei nek keveréséről is gondoskodnak, mégpedig a szolonyec-réteg fölötti humusz-rétegnek a szántóföld felszínére jutása mellett. Továbbá, az ilyen eljárás foganatosítására a paszszív művelőszerszám célszerűnek mutatkozik, mivel hatékonyabb és megbízhatóbb üzemű. A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat olyan eljárás létrehozása, amellyel a szolonyec-ta-197820 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6C 65
