197779. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és létesítmény térszínen elhelyezett szennyező anyagok környezetkárosító hatásának a kiküszöbölésére vagy csökkentésére
197779 nala között húzódik, és a 3 zárófaltól mért c tengelytávolsága — ugyanúgy mint az 5 külső övároknak az e faltól mért Jb tengelytávolsága — a mindenkori helyi adottságoknak megfelelően van megválasztva. A 4 belső övárok egy 6 gyűjtőtér — pl. medence — felé lejtéssel van kiképezve, amint az 1. ábrán a 4 belső övárkot jelképező pontvonalra rajzolt nyilak érzékeltetnek. A 6 gyűjtőtérhez szivattyútelep is tartozik. Az 5 külső övárok is tartalmaz egy 7 gyűjtőteret, amely felé ez az övárok is lejtéssel van kiképezve, amint ezt az 1. ábrán a szaggatott vonalra rajzolt nyilak mutatják. Ezt a 7 gyüjtőteret is pl. medence, vagy más műtárgy alkothatja. A létesítményhez 12 talajvízmegfigyelő kutak tartoznak, amelyek a 3 zárófal két oldalán, de még az 5 külső övárkon kívül is telepítve vannak. Az 1. és 2 ábra szerinti létesítmény üzemeltetése a következőképpen történik. Az 1 nyilak irányában áramló talajvíz átlagos szintjét a 2. ábrán 8 hivatkozási számmal jelöltük. E 8 átlagos szintű talajvíz a 3 zárófalnak ütközve felduzzad, azonban a _t_ terepszintet nem érheti el, mert az 5 külső övárokba kerül, és abban a t_ terepszint alatti m2 mélységben elhelyezkedő 9 megemelkedett szinttel áramlik a 7 gyüjtőtérbe, ahonnan a tiszta vizet gravitációsan vagy/ /és más mesterséges módon, pl. szivattyúzással, nyomott vezetéken keresztül — ha szükségesnek látszik, környezetvédelmi ellenőrzés Után — a 15 élővízfolyásba továbbítjuk, vagy/és (nem ábrázolt) tisztavíz-felhasználási helyre, pl. ipari vízfelhasználóhoz szállítjuk. Más szóval: a 9 megemelkedett szintű talajvíz-tömeget az 5 külső övárok mintegy gravitációs úton megcsapolja (ezt a folyamatot az 1. ábrán az 1/A nyilak érzékeltetik), és összegyűjtheti az 1/B nyilaknak megfelelően áramló felszíni vizeket (csapadékvizeket) is. Az m2 mélység (2. ábra) úgy van megválasztva, hogy a talajvíz elegendő mélységben maradjon a t_ terepszint alatt ahhoz, hogy a felszínközeli talajkárosodás, pl. elmocsarasodás veszélye biztonsággal ki legyen küszöbölve. A 3 zárófallal körülvett 10 talajtömegben a csapadék, de elsősorban az a. nyílnak megfelelően hidromechanizációs úton beszállított szennyező anyagban levő víztartalom miatt a talajvíz a 8 átlagos szintről a 9a megemelkedet szintre duzzad, de nem tud átbukni a 3 zárófal feletti kis magasságú 17 töltésen, és nem szennyezheti a külső, tiszta talajvizet. A 4 belső övárok ugyanúgy gravitációsan megcsapolja a bélső talajvizet, mint az 5 külső övárok a fentiekben leírtak szerint a külsőt, a 4 belső övárokból azonban az összegyűlt szennyezett víz a 7 gyűjtőtértől teljesen különálló 6 gyüjtőtérbe kerül, ahonnan vagy a 13 tisztítási — kezelési — helyre (esetleg felhasználási helyre) vezetjük 4 5 a gravitációs úton, vagy/és mesterséges módszerrel, például szivattyúval és nyomott vezetékben a szaggatott vonallal jelölt 14 nyílnak megfelelően, vagy/és az £ nyíllal érzékeltetett módon visszavezetjük „returvízként“ a hidromechanizációs beszállítási rendszerbe. Végül lehetőség van arra is, hogy a 6 gyűjtőtérből az összegyűlt szennyezett víz legalább egy részét a 2 szennyező anyag deponiájának — például a vörösiszap-hánvónak — a felületére emeljük vissza, ahol az részben elpárolog, részben a rendszer nyelőjén át eltávozva — mint recirkulációs pótvíz — részt vesz a további hidromechanizációs szállítási folyamaiban. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következőkben foglalhatók össze: a találmány alapvetően fontos előnye, hogy vízzáró, vagy legalábbis minimális vízáteresztő tulajdonságú (kvázi-vízzáró) zárófal révén elérhető a szennyező góc (szennyezett talajtömeg) belsejében és azon kívül, a torlasztás tartományában a talajvízszintek szabályozása, és ezzel együtt a talajvíz szennyezésének kiküszöbölése, vagy legalábbis a szennyezés jelentős mértékű csökkentése. Ezáltal a lezárás külső oldalán kiküszöbölhetők a talajvízszint-torlasztás hatására bekövetkező megemelkedése következtében egyébként megjelenő vagy kiajakuló káros jelenségek (pl. állandósuló belvíz, elmocsarasodás, a termőtalajok ennek következtében felléphető károsodása, a termőképesség általános csökkenése stb.). A találmány révén tehát meggátolható, vagy legalábbis csökkenthető a talajvíz regionális szennyeződése vagy legalábbis erőteljesen csökkenthető a szennyeződés mértéke, ugyanakkor megóvható a szennyező gócot környező termőtalaj is. A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben részletezett példára, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül sokféle módon megvalósítható. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás térszínen elhelyezett szennyező anyag környezetkárosító hatásának a kiküszöbölésére vagy csökkentésére, azzal jellemezve, hogy a szennyezett anyag (2) alatt levő talajtömeget (10) legalább részben vízzáró tulajdonságú zárófalla! (3) teljesen vagy részben körülhatároljuk; a zárófalon (3) kívüli talajtömegben (16) a zárófal (3) által felduzzasztott víz megemelkedett szintjét (9) az e tartományból eszközölt vízelvezetéssel a térszín (t) alatt előre meghatározott mélységet (m2) meg nem haladó mélységben tartjuk; a zárófalon (3) belüli talajtömegből (10) pedig az ott összegyűlő és felduzzadó szennyezett vízből ugyancsak egy a térszín (t) alatt előre meghatározott minimális mélységben (m,) kialakuló megemelkedett (9a) fenntartásához szükséges mennyiségű vizet — zárófalon (3) kívül összegyűj-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
