197779. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és létesítmény térszínen elhelyezett szennyező anyagok környezetkárosító hatásának a kiküszöbölésére vagy csökkentésére
197779 A találmány térszínen elhelyezett (deponált) szennyező anyagok, például vörösiszap környezetkárosító hatásának a kiküszöbölésére, vagy legalábbis csökkentésére szolgáló eljárásra és létesítményre vonatkozik. Az ivóvízellátás, az ipar és mezőgazdaság vízbázisait fenyegető szennyeződési veszély világszerte növekszik. Elhárítása egyre nagyobb erőfeszítéseket követel a szakemberektől, és az utóbbi időben különböző területeken számos javaslat vált ismertté a probléma megoldására, illetve a szenynyezések káros következményeinek az enyhítésére. Felszíni vizek, elsősorban tavak és folyók szérihyéződéseinek a víz felhasználását megelőző csökkentésére irányul a 188 125. lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból megismerhető megoldás. Eszerint nagy vízhozamú folyó, vagy nagy víztömegű tó mellett alakítanak. ki nagykiterjedésű szabad felszínnel rendelkező mesterséges tavakat, amelyeket a folyótól vagy tótól szűrőgát — más szóval: szűrőanyagból készített gát — választ el. A többé-kevésbé szennyezett víz a folyóból vagy tóból a szűrőgáton átáramolva kerül a mesterséges tóba, miáltal tisztul. A mesterséges tóból kivett víz azután már számos célra használható, ha pedig a mesterséges tavon kívül kutakat telepítenek, azokból kétszeresen szűrt, esetleg iyóvíz minőségű víz nyerhető. Amint ismeretes, különféle ipari, termelési szolgáltatási és egyéb tevékenységek következményeképpen világszerte egyre nagyobb tömegben keletkeznek olyan veszélyes hulladékok, szennyező, sőt mérgező anyagok, amelyeket a térszínen, a szabadban,a talajon deponálnak. Ilyen anyagok például a timföldgyártás melléktermékeként keletkező vövörösiszap, valamint az erőművi pernye. Ezekből az anyagokból hidromechanizációs úton ún. hányókat készítenek, amelyek a környezet számára nagytömegű és nagy kiterjedésű szennyezési gócokat jelentenek. E gócokból a szennyező anyag — vegyi anyagok — a talajvízbe kerülnek, amely azokat feloldja, majd a természetes térszín alatti áramlása során előbb a szennyező góc, például depónia alatti talajtömeg közvetlen környezetébe, később pedig attól távolabbra is magával viszi, és a talajvíz-készletet oly mértékben elszennyezi, hogy a talajvíz ivóvízként, öntözésre vagy más célra felhasználhatatianná válik-, egyben károsítja, vagy legalábbis korlátozza a szennyező góc térségében levő mezőgazdasági területek talajának a termőképességét. A találmány feladata, hogy olyan megoldást szolgáltasson, amelynek segítségével a térszínen elhelyezett (deponált) szennyezőanyagok környezetkárosító — talajvízszenynyező — hatása kiküszöbölhető, vagy legalábbis csökkenthető. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a szennyező góc alatti 1 2 talajtömeget térszín alatti vízzáró, vagy legalábbis kvázi-vízzáró fallal vesszük körül, meggátolhatjuk, hogy onnan a szennyezett talajvíz a talajban áramolva kikerüljön, ezt pedig, hogy a szennyezett talajvíz a terepszintig emelkedjék, a terepszint alatti fenékszintű övárokkal és az abban összegyűlő szennyezett víz eltávolításával küszöbölhetjük ki. További felismerésünk; hogy a rendszerint igen nagy kiterjedésű térszín alatti vízzáró fal a külső (tiszta) talajvíz szintjét oly mértékben felduzzasztaná, hogy a szennyező góc környezetében a terület elmocsarasodhatna, és mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná válhatna, ami azáltal küszöbölhető ki, hogy a külső talajvízszintet mesterségesen a kívánt értéken tartjuk. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek az a lényege, hogy a szennyezett anyag alatt levő talajtömeget legalább részben vízzáró tulajdonságú zárófallal teljesen vagy részben körülhatároljuk; a zárófalon kívüli talajtömegben a zárófal által felduzzasztott víz szintjét az e tartományból eszközölt vízelvezetéssel a térszín alatt előre meghatározott mélységet meg nem haladó mélységben tartjuk; a zárófalon belüli talajtömegből pedig az ott összegyűlő és felduzzadó szennyezett vízből ugyancsak egy, a térszín alatt előre meghatározott minimális mélységben kialakuló vízszint fenntartásához szükséges mennyiségű vizet — zárófalon kívül összegyűjtött és eltávolított víztől elkülönítve — eltávolítunk. A szennyezet talajtömeg a térszínen, vagyis rendszerint a termett talajon nagytömegű, esetleg veszélyes anyagokat is tartalmazó hulladék-depónia formájában van jelen, amelyből a csapadékvizek, valamint — adott esetben — a technológiai vizek (a szennyezett anyag, pl. erőművi pernye vagy a timföldgyártás melléktermékeként keletkező vörösiszap többnyire hidromechanizációs úton kerülnek a depóniába) szennyező anyagokat oldhatnak ki. (Szennyező anyag depóniákat képeznek az egyébként veszélyes vagy nem veszélyes hulladékanyagok tartályokban, zsákokban vagy/és ömlesztett formában betárolt tömegei is.) Ha a találmány értelmében a szennyező anyag depónia alatti talajtömeget-zárófallal — rendszerint kvázi-vízzáró fallal — vesszük körül, a zárófalon belül megemelkedik a szennyezett víz szintje, a külső oldalon pedig — a falnak az áramló talajvízre gyakorolt hatása következtében — ugyancsak talajvízszint emelkedés következhet be a külső, nem szenynyezett talajvízben. Eljárásunkkal — vízszint szabályozás révén — a szennyezett és nem szennyezett talajvíz-tömegeket szétválasztjuk, miáltal jelentős környezetvédelmi hatás érhető el, nevezetesen a szennyezett (szenynyező) talajtömegtől távolabb eső, és azzal azonos (vagy nem azonos, de felépítéséből kifolyólag a szennyeződéseket szállító, felszín 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65