197778. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és réselőszerszám bimembrán injektált résfal építésére
A találmány injektált résfal készítésére szolgáló réselőszerszámra vonatkozik. Ismeretes, hogy vízépítési műtárgyak, földművek és más létesítmények állékonysága gyakran a környezetükben kialakuló kritikus szivárgás függvénye. A szivárgás tényleges nagysága szoros kapcsolatban áll az adott talajréteg áteresztő képességével (k cm/sec), valamint a szivárgást előidéző, és a szivárgási sebességet meghatározó nyomómagassággal. A szivárgás okozta problémák kiküszöbölésére — a szivárgási úthossz megnövelésére — korábban szádfa’lakat alkalmaztak, nagy vízépítési létesítmények, pl. árvédelmi — és öntözőművek, folyó- és tószabályozási művek építése során azonban egyre nagyobb mértékben előtérbe kerültek a résfalak, amelyek már nemcsak a szivárgás csökkentésére alkalmasak, hanem szerkezeti (teherviselési, alapozási) funkciót is betöltenek. Mindazonáltal a csak szivárgáscsökkentő feladatok megoldására szolgáló résfalakra nagyobb mennyiségben van szükség, mint szerkezeti résfalakra. A szerkezeti résfalak építésére különféle módszerek ismeretesek. Az egyik legáltalánosabban ismert megoldás szerint markolóval 30 . 40 m mélységet is elérő, 40—60 cm széles rést vágnak ki, amelynek állékonyságát a munkavégzés során folyamatosan a résbe juttatott résiszap biztosítja, amelyet a résbe táplált beton fokozatosan kiszorít. A módszer hátránya, hogy az átréselt talajszelvény a résiszap jelenléte ellenére is beomolhat, ami meggátolja a rés betonnal való folytonos kitöltését. Ez — azon túlmenően, hogy a teherbírás csökken — a szivárgáscsökkentő hatás rovására is megy. Csak szivárgáscsökkentő (tehát teherviselő funkciót be nem töltő) résfalak készítésére az egyik legismertebb injektálásos építési technológiát a francia Soletanche cég fejlesztette ki. E megoldásnak az a lényege, hogy magas gerincű acél I— tartóra annak hosszában végigfutó injektálócsövet hegesztenek, és ezt a szerszámot verőgéppel hajtják a talajba, a létesítendő résfalnak megfelelő mélységbe. Az injektálócső felső végéhez nagynyomású zagyszivattyú nyomócsöve kapcsolódik, az alsó végét pedig bentmaradó tüske, vagy pedig dugattyúszerűen mozgó záróelem védi a talajba hatolás során az eltömődéstől. A szerszám visszahúzásának a megkezdésekor a szerszám helyén ' maradó résbe az injektálócsövön keresztül-általában utószilárduló — kitöltőanyagot sajtolnak. A szerszám visszahúzásával — és adott esetben az injektált anyag megszilárdulásával :— kialakul egy réstábla. A következő réslábla készítésekor a szerszám a talajba verése során belemetsz a kész réstáblába. A fent leírt műveletek ismétlésével — ezen belül állandó visszametszéssel — nem ritkán 15—20 m mélységű résfalak is épülnek. Ilyen mélységek mellett azonban a stabilitás biztosításához vezető árboc nem használható, 2 1 a függesztett verés bizonytalansága miatt viszont számolni kell azzal, hogy a réstáblák az alsó zónában teljes bizonyossággal már nem kapcsolódnak egymáshoz. A résfal folytonossági hiányának e problémája mellett — bizonyos mélységen túl — igen erős a technikai lehetőségek korlátozó szerepe, ami alapvetően abból adódik, hogy a lemélyítés során a verő — munkagép munkavégző képességének fedeznie kell a szerszám tehetetlenségének a legyőzéséhez szükséges energiát, továbbá a mélységgel növekvő nagyságú köpenysűrlódás legyőzését. Amint a gyakorlat igazolja, egy vibroverőgép ellátásához akár 150—180 kw teljesítményre is szükség lehet. A 167 865 számú magyar szabadalmi leírásból megismerhető réselőszerszám hegesztett acél-tartójának az egyik oldalán zárt injektálócső, a másik oldalán pedig erre illeszkedő hasított cső húzódik hosszirányban végig. A résfalat legalább két réselőszerszám alkalmazásával építik meg. Előbb az első réselőszerszámot mélyítik verőgéppel a talajba, majd leválasztják az első szerszámot, és a második réselőszerszámot veszik verőgép alá. A két réselőszerszámot összefűzik, és a második réselőszerszámot is lehajtják a kívánt mélységig. Ezt követően a verőgép visszaáll az első réselőszerszám fölé, ráfog a verőfejjel, és injektálás közben visszahúzza a talajból. A visszahúzót első réselőszerszámmal a gép a réselés előrehaladásának az irányában egy réstábla szélességgel előre áll, a szerszám hasított csövét ráfűzi a már lemélyített második réselőszerszám injektálócsövére, és az első szerszámot újból lehajtja. A fent leírt műveletek ismétlésével gyakorlatilag tetszőleges hosszúságú, folytonos résfal építhető. Ennek a technológiának az a hátránya, hogy a ciklikus réselőszerszám-váltások jelentősen növelik az építési időt. További hátrányt jelent, hogy az egymásba kapcsolódó szerszámok súrlódása tekintélyes többlet energiát igényel a lehajtási művelet során. Végül a munkavégzés gazdaságosságát hátrányosan befolyásolja az a tény, hogy a hegesztett szerkezetű szerszámok a lemélyítési ciklusok során fellépő ismételt igénybevételek miatt hamar elfáradnak, ami gyakori javítást és szerszámcserét tesz szükségessé. A 171 377. számú magyar szabadalmi leírásból megismerhető réselőszerszámnak négyszög-szelvényű, üreges tartótagja van, amelyhez alul kétoldalt kifelé nyúló réselőszárnyak csatlakoznak. A tartótagban résiszapvezeték és injektálóvezeték helyezkedik el. A réselőszárnyak alsó pereme — a vágóéi — vízszintes, végeik kissé be vannak hajlítva. A szerszámnak a talajba hajtásakor a tartótag és a réselőszárnyak a szerszám profiljának megfelelő profilú rést nyitnak a talajban, amelyet a visszahúzással egyidejűleg vízzáró habarccsal töltenek ki. E szerszám hátránya, hogy a szekrénytartóként kiálakított tartótagnak igen nagy a behatolási ellenállása; gyakorlatilag ugyanígy a tartó-2 197778 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
