197735. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aszkorbinsav származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
197735 A találmány szerinti eljárással előállított vegyületekre jellemző, hogy igen kis toxicitásúak, így például egereknél végzett vizsgálatokkal kimutattuk, hogy 1000 mg/kg orális adag esetében sem pusztul egyetlen állat sem. Ennek megfelelően az (I) általános képletű vegyületeket orálisan vagy más módon biztonsággal adagolhatjuk különböző ismert gyógyszerkészítmények formájában. Ilyen készítmények például a következők: tabletták, kapszulák, beleértve a lágy- és mikrokapszulákat, folyadékok, kúpok, injekciók, nazális készítmények formájában. Ezeket a készítményeket ismert módon állítjuk elő, úgy hogy a hatóanyagot gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverjük. A gyógyszerkészítmények adagolása nagymértékben függ a betegtől, valamint a kezelni kívánt betegségtől, de mennyisége általában az előzőekben említett emlős állatok esetében 0,1 mg/kg 50 mg/kg, előnyösen 0,5— 20 mg/kg közötti érték, 1—3-szor naponta. Amennyiben az (I) általános képletnek megfelelő hatóanyagokat nem orálisan adagoljuk, így például kúpkészítmények formájában, a hatóanyag mennyisége 5—10 mg/ /kg közötti érték, 1—2-szer naponta. Injekció esetében a kívánatos dózis 0,1—5 mg/kg l«^~2-szer naponta. A fentiekben említett orális adagolásra alkalmas készítmények beállításánál például a következő anyagokat alkalmazzuk. Kötőanyagok, például hidroxil-propil-cellulóz, hidroxi-metil-propil-metil-cellulóz, makrogol; dezintegrátorok, például keményítő, karboxi-metil-cellulóz, kálcium; egyéb adalékanyagok, például laktóz, keményítő; csűsztatóanyagok, például magnézium-sztearát vagy talkum. Nem orális adagolású készítmények, így például injekciókészítmények előállításánál a következő anyagokat alkalmazhatjuk: izotonizáló szer, például glükóz, D-szorbitol, D-mannitol, nátrium-klorid; antiszeptikus anyag, például benzil-alkohol, klór-butanol, metil-para-hidroxi-benzoát, propil-para-hidroxi-benzoát; továbbá pufferanyagok, például foszfát-puffer, nátrium-acetát-puffer. A következő biológiai és hatóanyag-előállítási példákkal a találmányt közelebbről illusztráljuk. 7 Biológiai példák 1. Példa Oxidációt gátló hatás meghatározása stabil gyökök alkalmazásával A vizsgálatnál M.S. Brois (Nature, 181, (1158), 1199) módszerét alkalmaztuk egy stabil, szabad gyök, az a,a-difenil-ß-pikril-hidrazil (DPPH) redukálásánál kifejtett aktivitás meghatározására. Ügy jártunk el, hogy a vizsgálandó vegyületet (olyan (I) általános képletü vegyületet, amelynek képle- 6 tében R1 = -(CH2)I7CH3, R2=OH, R3=H, amely vegyület a továbbiakban esetenként 1 —12 vegyületként is nevezünk) 3 ml 0,1 mmólos, etanolos DDPH oldathoz adago'unk, majd 20 perc elteltével mérjük az oldat 517 nm-nél mutatott abszorbcióját spektrométer segítségével. A vizsgálandó mintát tartalmazó oldat és a referencia-oldat (max. 0,5%-os DMF) közötti abszorbció különbséget tekintettük a redukciós aktivitás mértékének. A kapott vizsgálati eredményeket az 1. ábrán mutatjuk be, ahol a jelölések a következők: O a fenti vizsgálati eredmények • E vitaminnal kapott eredmények, és AC vitaminnal kapott eredmények. A vizsgálati eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy a vizsgált vegyület a DDPH-t 10~5 mólnál nem kevesebb mennyiségben redukálja, a felhasznált mennyiségtől függően. A C és E vitaminok aktivitása azonos a vizsgált vegyületével. 2. Példa Lipid-peroxid-képződést gátló aktivitás vizsgálattal patkányagy-szövet homogenizátumban (i) módszer 12 hetes SD hím patkányokat pentobarbitáHal végzett altatás közben elvéreztetünk,, majd az agyukat kivágjuk. Az agyszövetet 7,4 pH-jú foszfát-pufferral 5%-os homogenizátumot készítünk. Az így kapott homogenizátumot 1 órán át 37°C hőmérsékleten inkubáljuk, majd tio-barbitursavval (TBA) meghatározzuk a képződött lipid-peroxidot (Ohkawa és munkatársai, Analytical Biochemistry 95, 351, 1979). Egy másik mintánál az inkubálás előtt az 5%-os homogenizátumhoz 10“5 mól koncentrációban vizsgálandó vegyületet adagolunk és az előzőekhez hasonlóan meghatározzuk a lipid-peroxid-koncentrációt, azaz a lipid-peroxid-képződés gátlásának aktivitását, és a kapott eredményeket a csak oldószert (DMSO) tartalmazó referenciacsoportoknál mért értékekhez hasondítjuk. (ii) A kapott eredményeket a következő 1. Táblázatban foglaljuk össze. Az adatokból kitűnik,, hogy a lipid-percxid-képződést gátló aktivitás mértéke függ az (I) általános képletű vegyületek oldalláncában lévő metiléncsoportok számától (n), ka annak értéke 7—21 között van. Ha n értéke 13—19 közötti érték a megfelelő vegyületek magasabb aktivitást mutatnak, ennek értéke eléri vagy meghaladja a 80%-os aktivitást, amely jóval nagyobb, mint az E vitamin aktivitása. Ha az értékeket olyan vegyületnél mért értékekhez hasonlítjuk, amely vegyület 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 eo 65
