197694. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gumiabroncsok előállítására
197694 A találmány tárgya eljárás gumiabroncsok előállítására. Ismeretes, hogy a kerekes járművek sokirányú technikai fejlődése és az alkalmazási területek szakosodása a jármű, és a talaj közötti vagy — tágabb értelemben — a jármű és a kerék külső felületével érintkező közeg (útburkolat, iszap, sár, homok, hó, jég, víz, stb.) közötti erőátviteli követelmények fokozásával és specializálódásával jár. Ennek következtében a pneumatikus abroncsok szerkezetének, alakjának, méreteinek és típusainak óriási változatosságára van szükség a járműfejlesztés érdekében. Ezt a rohamosan bővülő, szerteágazó technikai igényt a gumiabroncs-gyártás hagyományos módszereivel sem műszakilag, sem gazdaságilag nem lehet megfelelően kielégíteni. A technikai fejlődés gátja az a körülmény, hogy egy új abroncstípus kifejlesztéséhez és gyártásának Üzemszerű megindításához általában 2—3 év szükséges. Ez az átfutási idő azonban lényegesen meghosszabbodik, ha különleges abroncstípusokról van szó, például a szokásosnál jóval nagyobbak a gumiabroncs méretei és/vagy a szokásostól nagymértékben eltér a gumiabroncsok alakja és/vagy különleges járóképessége, például úszó és szárazföldi (mindenjáró) abroncsokról van szó. A fejlesztési munkák hosszadalmassága elsősorban arra vezethető vissza, hogy a pneumatikus gumiabroncsoknak bonyolult az öszszetétele és geometriai héjszerkezete, amelyeknek minősége és élettartama nagymértékben függ a következő tényezőktől: a vulkanizált gumiabroncs egyensúlyi alakja (vagyis, hogy a felfújás előtt az abroncs alakja mennyire közelíti meg a szerelt és felfújt állapotban felvett alakot); a gumiabroncsnak és elemeinek geometriai pontossága; valamint a szerkezeti elemek saját szilárdsága és az egymással érintkező elemek tapadási szilárdsága. Ezért a fejlesztési munkákhoz és a gyártás beindításához, továbbá a kissorozatokhoz, lényegében a tömeggyártáshoz hasonlóan különleges célgépeket, felépítő gépeket, vulkanizáló formákat és gyakran vulkanizáló gépeket szoktak felhasználni. Üjtípusú abroncsok esetében az abroncsok kifejlesztését gyakran ilyen bonyolult és nagyméretű gépészeti szerkezeteknek a kialakítása előzi meg. Az újtípusú abroncsok rendkívül drágák már csak azért is, mert a fejlesztés és az elterjesztés kezdeti stádiumaiban kissorozatról van szó. Ez a gumiabroncsokkal kapcsolatos nagy költség gátlólag hat a járműfejlesztésre is. A probléma kiküszöbölésére csak félmegoldás a speciális kissorozatú gumiabroncsok lizingelése. Ezért a gumiabroncsok, és elsősorban az újtípusú különleges gumiabroncsok előállítására szolgáló eljárásnak és berendezésnek 2 1 egyidejűleg kell kielégíteniük a következő komplex követelményrendszert. Először is, az eljárásnak lehetővé kell tennie olyan, tetszőleges, nagy méretű pneumatikus gumiabroncsok előállítását, amelyeket a járműgyártás és a járművek üzemeltetése igényel. Itt az abroncsok átmérője és szélessége több méterig terjedhet, a gyakorlatban a felső határ öt méterben jelölhető meg. Az egyik új felhasználási területet a speciális járművek fejlesztési irányai képezik, ahol a méretek növelését általában a teherbírás növelése vagy a talajnyomás csökkentése indokolja. A másik felhasználási területet a már meglévő járművek nagyobb szélességű abroncscsal való felszerelése jelenti, aminek fő előnye, hogy segítségével a talajnyomás csökkenthető, és a kettős, illetve már hármas ikerszerelésben alkalmazott gumiabroncsok helyettesíthetők egyetlen abronccsal. Másodszor, lényeges, hogy az eljárás és annak foganatosítására szolgáló berendezések kis változtatásokkal vagy változtatás nélkül tegyék lehetővé különleges alakú és rendeltetésű pneumatikus gumiabroncsok előállítását. Ami a gumiabroncs alakját illeti, elsősorban a profilmagasság, a profilszélesség és a profilív-hossz, valamint a peremátmérő egyszerű változtatásának lehetősége a cél. A rendeltetéssel kapcsolatban főleg a belső nyomást, a teherbírást és terepjáró képesség szempontjait kell figyelembe venni. Cél továbbá az is, hogy a gumiabroncsok pontosan az egyensúlyi alakban kerüljenek előállításra. Ez a2.t jelenti, hogy a kész vulkanizált abroncs felszerelése és felújítása után fölösleges és káros feszültségek az abroncsban nem lépnek fel. Ehhez szükségessé válik olyan előállítási eljárás, illetőleg adott esetben berendezés kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy az abroncsok a bombírozástól kezdve a vulkanizálás befejezéséig minden olyan káros hatástól mentesek legyenek, amely gátolná az egyensúlyi alak kialakítását, így arra a megállapításra jutottunk, hogy olyan megoldást kell keresni, amely kiküszöböl minden, az abroncson kívülálló külső tárgy merevségéből, vagy súrlódásából adódó akadályt az abroncsok alakításában, és az alak megtartásában. Emellett nyilvánvalóan meg kell oldani az önsúly által okozott gravitációs hatások geometriai torzulásainak kiküszöbölését is. El kell érni emellett azt is, hogy az abroncsok szerkezeti elemei önmagukban is nagy szilárdságúak legyenek, és az elemek közötti szilárdság is kifogástalan legyen. Ehhez a szokásos módon kiválasztott szerkezeti anyagokon kívül nyilvánvalóan a szerkezeti elemek tömörsége és folytonossága szükséges, vagyis az abroncs szerkezetében pórusok, elválások nem léphetnek fel. Annak érdekében, hogy kísérleti gyártmányok és kissorozatok rövid időn belül, el-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
