197673. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászati célra alkalmas formatest előállításáraa hőre lágyuló polimeralapú kompozícióból

197673 1 A találmány tárgya eljárás gyógyásza­ti célra, így sebészeti rögzítő' kötések, orto­pédiai szerkezetek és plasztikai nyomatok ké­szítésére alkalmas formatestek előállításá­ra, hőre lágyuló polimer-alapú kompozíció­ból. Ismeretesek eljárások szerves polimerek felhasználásával sebészeti rögzítő kötések készítésére. Ezen termékek közös jellemző­je, hogy viszonylag alacsony hőmérsékleten (60—70°C) képlékenyek és tetszés szerint formázhatok. Ezek a kompozíciók lehűtés ha­tására vagy kémiai reakció következtében szívós, merev anyaggá alakulnak át, és ez­által kitűnően helyettesítik az erre a célra ma még legelterjedtebben használatos gipsz-kö­téseket. A felhasználás szempontjából legfonto­sabb követelmények: — megfelelő mechanikai tulajdonságok, — megfelelő dermedési (szilárdulási) sebes­ség, — jó fizikai tulajdonságok a terápiás alkal­mazás, illetve a további műveletek elvég­zéséhez szükséges hőmérsékleten, — toxikus veszély teljeskizárása. A fenti követelmények biztosítása szem­pontjából lényeges kérdés a polimer kompo­nens megválasztása. A szabadalmi irodalom­ban erre a célra a következő polimereket ja­vasolják: — polidiének: polibutadién, transz-l,4-poli­­kloropprén, transz-1,4-poliizoprén stb. (3 420 231 sz. és 3 656 476 sz. USA-beli szabadalmi leírások), — poliuretánok (4 105 025 sz. USA-beli sza­badalmi leírás), — alifás karbonsavak vínilésztereinek poli­­merjei, valamint PVC, megfelelő lágyítók­kal társítva (2 385 879 sz. USA-beli sza­badalmi leírás), — poliészterek: poli-etilén-adipát), cellulóz­­-észterek, poli-kaprolakton stb. (3 692 023, 4 019 505 és 4 113 655 sz. USA-beli szabadal­mi leírások), — poliéterek: poli (vinil-etil-éter), poli (vinil­­-metiléter) stb. (3 420, 231, 3 763 858 és 3 935 355 sz. USA-beli szabadalmi leírá­sok). Az eddig ismert eljárások hátrányai a kö­vetkezők: — A lehűlés alkalmával a ridegedés rövid időn belül, esetenként ugrásszerűen megy végbe. Ez a rögzítési művfletet nehezíti, mert olyan gyors munkát igényel, ami bo­nyolultabb esetekben nem vezet kielégí­tő eredményre. — A lehűtést követően a rögzítő kötés vagy a készülő levonat fizikai-mechanikai tulaj­donságai gyakran nem megfelelőek; kis értékű rugalmassági modulusz nem bizto­sít kellően merev szerkezetet, míg a túl rideg anyag sérülékeny, vagy sérülést oko­zó rögzítő kötéshez, illetve törékeny plasz­tikai levonathoz vezet. 2 — Egyes esetekben az alkalmazott kompo­zíció felülete ragacsos, ami igen megne­hezíti az alkalmazási műveleteket. CéluE tűztük ki, hogy olyan gyógyásza­ti célra alkalmazható formatest előállítási eljárást dolgozunk ki, amellyel a fenti hát­rányok kiküszöbölhetők. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha egy hőrelágyuló polimert és töltőanyagot tartalmazó kompozícióhoz kálcium-, vagy magnézium-oxid és alifás karbonsav, vagy benzoesav vagy bórsav elegyét keverjük, az adalékból a kompozícióban az in situ kálci­um-, vagy magnéziumsó képződik a homoge­­nizálas, illetve a formatest kialakítása so­rán. Az így előállított formatest mechanikai tulajdonságait pedig a kálcium-, illetve mag­nézium- adalék nem várt mértékben javít­ja. Ily módon megnövelt határhajlító feszült­ségű, Brinell keménységű formatestet tudunk előállítani, emellett megnő a formatest meg- 1 ágyúlásától a megszilárdulásáig szükséges időtatam is. Ez utóbbi paraméter lehetővé teszi, hogy a találmány szerinti előállított formatestből biztonságosan és kényelmesen lehessen plasz­tikai,'ph fogászati lenyomatokat is készíteni. „ " A találmány szerinti eljáráshoz olyan kom­pozíciót alkalmazunk, amely 100 tömegrész­nyi 2000—100000 közötti móltömegű hőre- Ifgyuló, lineáris poliészterre és/vagy polié­­terre, vagy poliéter és cellulóz-észter elegyé­­re számítva 5—35 tömegrész töltőanyagot, 0—100 tömegrész szerves oldószert tartal­maz. Az eljárásra az jellemző, hogy a hőrelá­gyuló polimerből és a töltőanyagból álló kom­pozíció ömledékébe vagy annak oldószeres diszperziójába — 100 tömegrész polimerre számítva —0,5—5 tömegrész kálcium-, vagy rnagiézium-oxidot és 1,0—15 tömegrész 6— 18 szénatomszámú telített alifás karbonsa­vat, előnyösen adipinsavat, palmitinsavat, sztearinsavat, vagy benzoesavat — vagy bór­savat, keverünk, ezután A) a keveréket 60—80°C-on megömleszt­­jük és homogenizáljuk, majd ismert módon formázzuk és adott esetben az elegyből ké­szül lemezt ismert módon hordozóval tár­sítjuk, vagy B) a keverékből 20—50 tömeg% száraz­­anyagtartalmú szerves oldószeres diszper­ziót készítünk, ezt formába öntjük és az ol­dószert elpárologtatjuk vagy az oldószeres diszperzióval textil hordozót impregnálunk, és az impregnált rendszert 60—80°C-on szá­rítjuk. Az adalék bekeverése tehát a polimer-ala­pú omledékbe, illetve annak oldószeres disz­perziójába történhet. Ha textil hordozót tartalmazó formates­tet állítunk elő, az alkalmazott textil: poli­mer tömegarány 90:10 és 60:40 közötti. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents