197672. lajstromszámú szabadalom • Eljárás típusspecifikus vírusvakcinák előállítására, elsődlegesen juhok légzőszervi és/vagy emésztőszervi megbetegedésének megelőzésére
1 A találmány a juhok adenovírusok okozta tüdő- és bélgyulladása, valamint a reo és parainfluenza-3 vírus okozta tüdőgyulladása elleni elölt vakcina előállítására vonatkozik. Az elmúlt évek során Magyarországon számos gazdaság megteremtette a nagyüzemi juhtartás és az intenzív bárányhízlalás feltételeit. A nagyüzemi tartás sok helyen az állategészségügyi problémák szaporodásához vezetett, elsősorban a hízóbárányok között. A több helyről hizlalásba szállított, különböző immunbiológiai előéletű bárányt tartó telepeken ugyanis olyan járványtani helyzet alakult ki, amely elősegítette a különböző fertőző betegségek tömeges jelentkezését. A heveny légzőszervi vagy emésztőszervi bántalom formájában jelentkező betegségek elsősorban a fiatal, szopós és választott bárányokat sújtják. A megbetegedések hátterében leggyakrabban adenovírusok, továbbá reo- és parainfluenza-3 vírusok állnak (Bélák és mtsai Zbl. Vet. Med. B, 1976. 23. 320.: Bélák, S—Pálfi.V. Arch, ges. Virusforschung, 1974. 44. 177.: Bélák,S— Pálfi.V. MÁL, 1975. 25. 91.). Az e vírusok okozta megbetegedésekhez gyakran csatlakoznak különböző baktériumok okozta másodlagos fertőzések, amelyek súlyosbítják a vírusok által kialakított kórképeket. A vírusos alapbántalom és az ehhez társuló baktériumos szövődmények hatására az érintett állományokban súlyos veszteségek jelentkezhetnek. A szopósbárányok között gyakorta megfigyelhető akár 30—40%-os elhullás is, a túlélőkben pedig gyakori a fejlődésben való visszamaradás, a rossz takarmányértékesítés és a gyenge testtömeggyarapodás. A hizlaldákba került választott bárányok között az elhullásból és a kényszervágásból adódó veszteségek elérhetik a 16— 18%-ot is. Ezeket a veszteségeket is felülmúlhatja a rosszabb takarmányértékesítésből és a fokozott takarmányfelhasználásból eredő többletráfordítás. Ez különösen ott okoz károkat, ahol a betegség nem heveny formában jelentkezik. A gazdaságok nagy részében ugyanis csak enyhe légző- és emésztőszervi tünetek (savós orrfolyás, kipirult orrnyálkahártya, szórványos tüsszögés és köhögés, esetenként enyhe hasmenés) utalnak a vírusok jelenlétére, de ezeknek a tüneteknek többnyire nem tulajdonítanak jelentőséget. A vírusfertőzések által kialakított, nem ritkán 2—3 hónapig is megfigyelhető elváltozások lehetőséget nyújtanak a tüdőszövetben baktériumok megtelepedésére, és idült folyamatok kialakulására. Az így kialakuló szövődmények később az anyajuhállományokban okozhatnak érzékeny veszteségeket: a gennyesedéssel járó tüdőgyúlladások okozta elhullások, idő előtti selejtezések és kényszervágások hátterében feltehetően sok esetben olyan baktériumos fertőzés áll, amelynek kialakulása a növendékkori vírusos megbetegedésekre vezethető vissza. (Bélák,S. Agrártudományi Közlemények, 1980 39. 451.). Felmérő vizsgálataink szerint az említett vírusok valamelyikével szinte valameny-2 2 nyi hazai nagyüzemi gazdaság fertőzött (Pálfi.V.—Bélák,S. Acta Microbiol. Acad. Sei. Hung., 1978. 25. 213.). Ez a nagyfokú elterjedtség, valamint a megbetegedések által okozott károk indokolták, hogy a betegség ellen védekezési módszert dolgozzunk ki. Mivel a nagyüzemi bárányhízlalás bevezetésében Magyarország a világon elsők közé tartozik, a fenti problémák is hazánkban jelentkeztek először tömeges méretekben. A védekezés kidolgozásában kutatócsoportunk tehát világviszonylatban is úttörő munkát végzett. A fertőzés kártételének csökkentése érdekében aspeciíikus és specifikus védekező eljárásokat kell alkalmazni. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az állatok tartási és takarmányozási körülményeinek javításával fokoni kell azok természetes ellenállóképességét, és be kell tartani az általános járványvédelmi szabályokat (karanténozás, állománykeverés elkerülése, stb.), másrészt viszont specifikus megelőző eljárások alkalmazása is szükséges. Mivel vizsgálataink során a már említett három vírus közül az adenovírusok bizonyultak a leggyakoribbnak és legpatogénebbnek, először ezek ellen dolgoztunk ki specifikus oltóanyagot, amely 186 014 szabadalmi lajstromszám alatt hazai szabadalmi oltalmat nyert. A vakcinát jelenleg a Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat Ovivac vakcina néven forgalmazza. A vakcina a juhokban megbetegedést okozó hét adenovirus típus közül (nemzetközi jelzésük Ad ovi 1,2,3,4,5,6 és Ad bős 2) a két legelterjedtebbet (Ad ovi 1 és Ad bős 2) tartalmazza. Az Ovivac vakcinát alkalmazó gazdaságokban a vakcinázások megkezdése után is figyelemmel kísértük a juhállomány egészségügyi helyzetének alakulását. A vakcinázás következtében kialakuló immunitás több esetben kivédte ugyan a fenti vírusok által előidézett fertőzést, fokozódott azonban a reovírusok (három típus, jelzésük reo 1,2 és 3) és a parainfluenza-3 vírus továbbá az Ovivac-ban lévő típusoktól eltérő adenovírusok okozta betegségek kártétele. Szükségessé vált tehát, az Ovivac vakcina továbbfejlesztése oly módon, hogy a fenti vírusok ellen is védelmet nyújtson. Ä legmagasabb fokú védelem akkor várható, ha az oltóanyag azokat (és csak azokat) a vírusokat tartalmazza, amelyek egy adott gazdaság juhállományában előfordulnak. Az ilyen oltóanyagot neveztük el típusspecifikus vakcinának. Magyarországon a korábban említett vírustípusok közül (7 adeno, 3 reo, 1 parainfluenza-3) eddig a következő szerotípusokat izoláltuk: Ad ovi 1, 4, 5, Ad bős 2, reo 1, 2 és parainfluenza-3. Mivel az ország juhállományában jelenleg csak ezek a típusok fordulnak elő, a Mikroorganizmusok Nemzeti Gyűjteményében csak az e szerotípusok hazánkban izolált (a prototípus törzseknél általában patogénebbnek talált) vírustörzseit helyeztük letétbe, az oltalmi kör korlátozása nélkül, mivel lehetségesnek tartjuk, hogy a későbbiekben újabb típusok előfordulása is igazolást nyer. A letétbe helyezett vírustörzsek a következők: 197672 5 IC 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 65
