197656. lajstromszámú szabadalom • Rágcsálóírtó tömbcsalétek
197656 A találmány szilárd, vízálló rágcsálóirtó tömbcsalétekre vonatkozik. Ismert, hogy a kártékony rágcsálók irtása vizes vagy nedves körülmények között nehézségekkel jár, mert a szokványos szemcsés vagy porszerű rágcsálóirtó szerek a nedvesség miatt eredeti állagukat és hatékonyságukat hamar elveszítik. Ismert az is, hogy ezek a nehézségek víztaszító hordozóanyagok felhasználásával részben elháríthatok. Az l 153 590 sz. francia szabadalmi leírás szerint víztaszító hordozóanyagként sztea rinsavat használnak fel. A csalétek előállítá„sa"sbrárí a-z olvasztott sztearinsavba keverik a hatóanyagot; (warfarint), az ehető komponenst (búzakéfnényítőt, zab- vagy rizskását) és a rágcsálók étvágyát fokozó szert, majd az olvadékot vályúba öntik. Hasonló megoldást ismertet rágcsálóirtó tömbcsalétkek előállítására a 74—21 069 sz. japán szabadalmi leírás. Az ott ismertetett csalétek 0,1 tömegrész hidroxi-kumarin-származék hatóanyagot, 25 tömegrész paraffint, 5 tömegrész japán viaszt, 60 tömegrész növényi anyagot és 9,7 tömegrész glükózt tartalmaz. A 178 667 sz. magyar szabadalmi leírásállati zsiradékból, növényi olajból és/vagy ásványi eredetű zsiradékból, továbbá 1,5— 7,5 tömeg% hatóanyagból álló, nyomással tömörített keverékeket ismertet, amelyek a rágcsálók által fogyasztható tápanyagként gabonamagvakat vagy más növényi részeket (pl. cukorrépa- vagy zeller-szeleteket) tartalmaznak. A 80—62001 sz. japán közzétételi irat tabletta formájában kikészített csalétket ismertet, amely 15 tömegrész hatóanyagot, 10 tömegrész paraffint, 50 tömegrész növényi rostanyagot, 55 tömegrész kenyeret és 10 tömegrész cukrot tartalmaz. Az idézett közleményekben ismertetett csalétkek egyik legjellemzőbb hátránya az, hogy a massza puha, pépszerű, és állaga nem elégíti ki a rágcsálók szükségletét. Ezt a hátrányt a T/129 577 sz. közzétett magyar szabadalmi bejelentés szerint úgy küszöbölik ki, hogy a rágcsálóirtó hatóanyagot és a rágcsálók számára fogyasztható tápanyagot polimer vagy kopolimer masszába ágyazzák. A tömbcsalétkek előállítása során a monomer(ek) vizes diszperzióját összekeverik a hatóanyaggal, a tápanyaggal és az egyéb segédanyagokkal (így ízesítő-, étvágyfokozó-, színező- stb. anyagokkal), a folyóképes masszát formába öntik, majd megindítják a polimerizációt, és a polimerizáció lezajlása után a masszát szárítják és darabolják. Noha ezzel az eljárással a korábban idézetteknél keményebb csalétkek állíthatók elő, hátrányt jelent, hogy az eljárás az egyéb módszereknél bonyolultabb és energiaigényesebb. További hátrányt jelent, hogy a kapott termék vízben jelentős mértékben duzzad, így nedves környezetben viszonylag hamar szétesik, és elveszti hatékonyságát. 1 Valamennyi ismert megoldás közös hátránya, hogy a rágcsálóirtó hatóanyagot nem oldott, hanem többé-kevésbé finoman diszpergált formában tartalmazzák; a felhasznált rágcsálóirtó hatóanyagok ugyanis a víztaszító hordozóanyagban egyáltalán nem vagy csak korlátozott mértékben oldódnak, így a készítményekben a hatóanyag eloszlása egyenetlen, ami véletlenszerű alul-, illetve túladagolást, továbbá elégtelen felszívódást eredményezhet. Az islert készítmények rágcsálóirtó hatásának biztonsága tehát rendszerint nem garantálható. Garantáltan hatásos készítmények előállításához rendszerint extrém nagy hatóanyag-tartalom szükséges, ami viszont jelentősen fokozza a készítmény környezetre való veszélyességét. További hátrányt jelent, hogy az ismert készítmények a rágcsálók által fogyasztható tápanyagként emberi táplálkozásra és/vagy állati takarmányozásra alkalmas, értékes anyagokat, így gabonaféléket, hal-, hús- vagy csontlisztet, olajpogácsát, szárított zöldségvagy gyümölcsféleségeket stb. tartalmaznak. A táplálkozási célokra is alkalmas tápanyagok felhasználása jelentősen növeli a csalétkek előállítási költségeit, ugyanakkor a csalétkek haszonállatok (pl. csirkék, prémesállatok stb.) számára is vonzóvá teszi, tovább rontva ezzel a készítmények környezetbiztonságát. Végül hátrányos az is hogy a jelenleg használatos technológiák szerint a rágcsálóirtó csalétkeket egyetlen tömb formájában állítják elő, és utólagos préseléssel, darabolással és csomagolással alakítják ki a használatra kész, a rágcsálók vonulási területére vagy tartózkodási helyére közvetlenül kihelyezhető dózisegységeket. Ezek az utólagos dózisegység-készítési műveletek költségesek, és a kezelőszemélyzet egészségére fokozott veszélyt jelentenek. A találmány célja a felsorolt hátrányok kiküszöbölése. Vizsgálataink során felismertük, hogy a hatóanyagok egyenetlen eloszlásából származó hátrányokat maradéktalanul kiküszöbölhetjük, ha a rágcsálóirtó hatóanyagokat paraffinban oldódó aminsóik formájában használjuk fel. A paraffin hordozóanyag a szakirodalom közlései szerint a rágcsálók rágásigényét ki nem elégítő, puha anyag. Minthogy a rágcsálóirtó hatóanyagok paraffinban oldódó aminsói rendszerint nagyviszkozitású olajok vagy alacsony olvadáspontú szilárd anyagok, várható volt, hogy a paraffin hordozóanyaggal képezett ömledékeik, illetve oldataik lágy, viaszra emlékeztető rágcsálóirtási célokra alkalmatlan anyagok lesznek. Azt tapasztaltuk azonban, hogy ha ezeket az ömledékeket, illetve oldatokat emberi vagy állati táplálkozásra alkalmatlan, rostos, érdes vagy durvaszemcsés anyagokkal egyesítjük, kemény, formatartó, a rágcsálók rágásigényeit minden tekintetben kielégítő, ugyanakkor azonban az értékes haszonálla2 5 10 15 20 25 30 3í 40 45 50 55 60 S5 2
