197651. lajstromszámú szabadalom • Légpárnás ekefej

A találmány tárgya légpárnás ekefej a szántás közben fellépő súrlódási veszteségek csökkentésére. A talajmunkák alapműveletének, a szán­tásnak munkagépei az ekék, amelyek feladata a talaj forgatása és porhanyítása. Az ekék legfontosabb működő egysége az ekefej, amely magába foglalja a szántóvasat és kormánylemezt, az eketörzset, valamint az ekenádat és a csúszótalpat. Az eddig ismert ekefajták hatásmechaniz­musa majdnem kivétel nélkül azon alapul, hogy a kormánylemez aljára erősített, trapéz­alakú késként kialakított szántóvas által fel­hasított talajtömeg a jellegzetesen hajlított kormánylemezre kerülve, azon csúszva mozog az átfordulásig. Az eke működő felületein, vagyis a szántóvason és kormánylemezen jelentkező súrlódási munka az eke energia­­mérlegének mintegy 26%-át teszi ki, de jelen­tős súrlódási veszteségek keletkeznek a csú­szótalpon és az ekenádon is. Ezek a nagy­mértékű súrlódási veszteségek jelentősen nö­velik a vonóerőigényt és ezzel összefüggés­ben az üzemanyagfogyasztást. Ugyanakkor a nagymértékű súrlódás erőteljesen igénybe­veszi a működő felületeket, ami szükséges­sé teszi, hogy ezek kopásálló, nemes anyag­ból készüljenek, ami a gyártási költségeket növeli. A súrlódási veszeteségek csökkentésére számos elgondolás született. Ezek többsége arra irányult, hogy a kormánylemez felületé­nek súrlódási tényezőjét csökkentsék, például polírozott krómfelület kialakításával vagy üveg-, illetve teflonbevonat alkalmazásával. Ezen megoldásoknak egyike sem hozott azon­ban átütő javulást, ugyanakkor előállításuk technológiailag nehézkes és költséges volt. A találmány által megoldandó feladat olyan ekefej kialakítása volt, amely jelentős mértékben csökkenti a talajjal való érintke­zés következtében fellépő súrlódási vesztesé­geket, ezáltal lehetővé teszi a vonóerőigény csökkentését és olcsóbb szerkezeti anyagok fel­­használását. A találmány alapja az a felismerés, hogy az eke szántás közbeni súrlódási veszteségeit jelentősen csökkenthetjük, ha a talaj és az ekefej talajjal érintkező felületei között légpárnahatást hozunk létre. A sűrített levegő talajművelésben történő felhasználására van ugyan már példa, de csak bizonyos kultivátor-típusoknál, ahol a cél nem a talajforgatás, hanem a talaj lazítása és szellőztetése. A 3 613 892 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás például olyan kultivátort is­mertet, ahol egy traktor által működtetett kompresszortól csővezetéken keresztül perio­dikusan sűrített levegőt vezetnek a csorszlyák alsó részén kiképzett fúvókához vagy injektor­­hoz,amelyből a levegő függőlegesen, lentről felfelé kilépve lazítja, porhanyítja a talajt és egyúttal javítja a gyökerek oxigénellátását. Az említett szerkezet azonban már csak céljánál fogva sem alkalmas a súrlódási veszteségek 1 2 csökkentésére, hiszen ezzel éppen ellentétes, dinamikus talajlazító hatást akar elérni levegő felhasználásával, nem pedig légpár­nahatást, ami a találmány alapvető felis­merése a szántási súrlódási veszteségek csök­­kenthetősége szempontjából. Ezen felismerés alapján a kitűzött felada­tot olyan ekefejjel oldhatjuk meg, amelynek a talajjal érintkező részei, de legalább a kormánylemez, túlnyomást biztosító légforrá­sa csatlakoztatható, kettősfalú üreges testként ■/annak kiképezve, amelynek a talajjal érint­kező felületei a talaj mozgásirányába ható relületmenti levegőkilépést biztosító nyílások­kal vannak ellátva. A levegőkilépést bizto­sító nyílások a talajjal először érintkező belépőélek mentén célszerűen sűrűbben, míg 3 belépőélektől távolodva egyre ritkábban vannak elrendezve. A kopoltyúszerű nyílások célszerűen stancolással és behorpasztással vannak kialakítva, ahol a nyílások a szabad felülete a talajmozgással azonos, a belépő­élekkel ellentétes irányba van tájolva. Adott esetben elképzelhető olyan megoldás is, ahol a szántóvas, az ekenád és esetleg a csúszótalp is a kormánylemezzel össze­függő, egylégtérű kettősfalú egységet képez, áhol a talajjal érintkező felületek levegő­kilépést biztosító nyílásokkal vannak ellátva. A találmány értelmében célszerű, hp a kettős­falú, üreges testként kialakított ekefejre lég­­forrásként az ekét vontató erőgép kipufogó­­berendezése van csatlakoztatva, de a túlnyo­mást biztosító légforrás lehet ettől független kompresszor vagy egyéb független légszál­lító szerkezet is. A találmányt részletesebben egy kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajz alapján ismer­tetjük. A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti légpárnás ekefej elölnézete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti ekefej felülnézete, a 3. ábra az 1. ábra szerinti ekefej hátulnézete Amint az a rajzon látható, a találmány szerinti ekefej alapvető felépítése megegyezik a hagyományos ekefejek felépítésével és jelleg­zetesen hajlított 1 kormánylemezből, az 1 kor­mánylemez aljára erősített, trapéz alakú kés­ként kialakított 2 szántóvasból, valamint az eketestre szántás közben ható oldalirányú és függőleges erők egy részének felvételére alkalmas 3-ekenádból, illetve a rajzon föl nem tüntetett csúszótalpból áll. Az alapvető eltérés az eddigi ekefej-konst­­rukciókhoz képest abban van, hogy a talál­mány szerinti ekefej 1 kormánylemeze kettős­falú üreges testként kiképezve, amelynek hát­só 4 falában túlnyomást létrehozó légforrás csatlakoztatására alkalmas 5 levegőcsonk van kialakítva, míg elülső 6 falában a talaj moz­gásirányába ható felületmenti levegőkiáram­lást biztosító 7 nyílások vannak kiképezve. Amint az az 1. ábrán különösen jól látható, a 7 nyílások az 1 kormánylemez talajjal először érintkező 8 belépőélei mentén sűrűb­2 197651 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents