197648. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés térben és időben egyszerre jelentkező információk idő- és frekvenciamultiplex szétválasztására

197648 áramkör kimenete a 93 R-S tároló S bemene­tére csatlakozik. A 3. ábra szerint az 5 adatregiszter, va­lamint a 8 kódregiszter előnyösen shift re­giszterek, amelyek tartalmát a kódfelismerő 6 komparátor hasonlítja össze. A 6 kompa­­rátor például n+1 bites digitális komparátor. Amennyiben a kódfelismerő 6 kompará­tor azonosnak találja az 5 adatregiszter Q,, Q2, ... Q„ kimeneteinek HK1, HK2, ... HKn jeleit, a 8 kódregiszter Q,, Q2, ... Qn kimene­teinek SK1, SK2...SKn jeleivel, akkor kime­netén I hívásazonosító jelet szolgáltat, mely­nek segítségével a 9 vezérlőáramkör 93 R-S tárolója indítja a CL.2 beírójeleket, amely a 3 időjelképzőn keresztül megkezdi — az annak kimenetén megjelenő CL lép te ője lek segítségével — az 5 adatregiszter tar almá­nak kiléptetését és ezáltal annak a 10 ,-,óder­­be juttatását. A 10 kóder az 1 adatcsatorna jellegének megfelelően elvégzi az adatok át­alakítását — kódolását — és azt kódoltan az 1 adatcsatornába juttatja. Egy n bites hívójel esetén az 5 adatre­giszter N+2 bit hosszúságú. Az első bit a start-jel hatására „l“-es értéket vesz fel és a CL léptetőjelek hatására halad az 5 adat­regiszterben a Q„+, kimenet felé. Amikor tehát az n + l-ik adat beíródott az első bit éppen az 5 adatregiszter Qn+1 kimenetén je­lenik meg, amely szolgáltatja az adásvezér­lő AV jelet, és többek között engedélyezi a kódfelismerő 6 komparátor I hívásazonosító jelének érvényesülését. Az adásvezérlő AV jel a 9 vezérlőáram­körben lévő logikai ÉS funkciót megvalósító É5 áramkör egyik bemenetére jut, míg a másik bemenetre logikai VAGY funkciót meg­valósító V4 áramkör kimenete van kötve, melynek bemenetelre az 1 hívásazonosító jel, valamint Rp jel kerül. A logikai ÉS funk­ciót megvalósító É5 áramkör kimenete a 93 R-S tároló R bemenetére van kötve. Az adásvezérlő AV jel, továbbá a 7 prog­ramozásvezérlő be is jut, ahol logikai ÉS funkciót megvalósító É6 áramkör egyik be­menetére kerül, melynek másik bemenetére az 5 adatregiszter Q0 kimenetének PV jele jut. A PV jel logikai szintje az utolsó vett adat értékének felel meg. Ha a PV jel lo­gikai értéke „1“, akkor ezt felhasználjuk a programozás indítására, vagyis a vett adatok utolsó bitjének értéke határozza meg a 8 kódregiszter tartalmának változtatását, prog­ramozhatóságát. Amennyiben tehát a vett ada­tok utolsó bitje logikai „1“ értékű, akkor ennek hatására az 1 hívásazonosító jel álla­potától függetlenül a 9 vezérlőáramkör el­indítja a CL.2 beírójeleket az Rp jel meg­jelenésének hatására a V4 áramkörön keresz­tül. Az Rp jelet a 7 programozásvezérlőben állítjuk elő a logikai ÉS funkciót megvalósí­tó É6 áramkör kimenetén az Rp = AV>kPV logikai egyenlet alapján. Ez az Rp jel egy­ben a 8 kódregiszter Reset bemenetére is jut. Ennek hatására törlődik a 8 kódregisz-7 6 ter tartalma, így a 8 kódregiszter Q„+1 ki­menetén PE jel logikai nulla színtű lesz, amely a 7 programozásvezérlő 71 R-S táro­lójának R bemenetére kerül. A 71 R-S táro­ló kimenete logikai ÉS funkciót megvalósító Ë7 áramkör egyik bemenetére csatlakozik, melynek másik bemenetére a 3 időjelképző kimenete, vagyis a CL léptetőjel van köt­ve. A logikai ÉS funkciót megvalósító É7 áramkör kimenete pedig a 8 kódregiszter Clock bemenetével van összekötve, melyen CL.3 léptetőjelsorozat generálódik. A CL.3 léptetőjelsorozat hatására az 5 adatregiszter tartalma átkerül a 8 kódregiszterbe. A prog­ramozással egyídőben az új beírt kódérték­nek megfelelő válaszjel is az 1 adatcsator­nába kerül. A 10 kóderben a kódolás önmagá­ban ismert módon például, a 3. ábrán szem­léltetett fi, Í2 áramkörök segítségével meg­felelő logikai hálózat útján történik. Abban az esetben, ha a válaszjelen kívül a válaszkódban további információs blokkot is közlünk, akkor a 2. ábrának megfelelően 51 azonosítóregisztert, továbbá 52 utasítás­regisztert alkalmazhatunk. Az 51 azonosító­­regiszter utolsó bitjének AV jelét az 52 utasí­tásregiszter bemenetéhez kötve — mely a 4. ábra alapján például S/P regiszter/ soros­­-párhuzamos regiszter/ — a vehető bitek szá­mát például r darabbal megnöveljük. Ezáltal a hívó kód n bitje mellett r darab utasítás­bitet is átviszünk a hívó jellel. A kódfelismerő 6 komparátor érvényes kód esetén a kimé .ín I hívásazonosító jelet szol­gáltat az 52 utasításregiszter, valamint a 11 válaszregiszter — amely célszerűen szintén S/P regiszter (lásd a 4. ábrát) — számá­ra. Az 1 hívásazonosító jel hatására a két regiszter tartalma a párhuzamos A,...Ar, va­lamint AV-.A’r bemeneteken keresztül megcse­rélődik (UK1, ... UKr, valamint Ukr...Ukr, kimenetek). A 11 válaszregiszterből a vett utasítás a 12 utasításdekódoló bemenetére jut, ahol a dekódoló logika az utasítás tartalmától függő­en a P kimenetek valamelyikét aktivizálja. A válaszjelképzés a fenti esetben is a 3. áb­ra kapcsán ismertetett módon jön létre, a különbség csak a válaszjel összetételében van. A válaszjel a saját kódon kívül tartalmaz­ni fogja a 11 válaszregiszter tartalmát, amit a 11 váiaszregiszterbe SV soros-bemeneten juttatunk be a hívó kód megérkezése előtt, illetve annak pillanatnyi értékét veszi fel. A 11 válaszregíszter UKr’ kimenetén keresz­tül átprogramozást is végezhetünk a 3. ábra kapcsán ismertetettek szerint. A találmány szerinti kapcsolási elrende­zés előnye, hogy a szükséges csatornakapa­citás növekedése nélkül a rendszerbe telepí­tett összes válaszadó készüléket aktivizálja egy előre tervezhető időn belül. A válasz­adók számából és a rendelkezésre álló csa­tornakapacitásból adódó hozzáférési idő tet­szőlegesen csökkenthető a válaszkód csator­nájának frekvenciamultiplikálásával. További 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 56 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents