197648. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés térben és időben egyszerre jelentkező információk idő- és frekvenciamultiplex szétválasztására
197648 áramkör kimenete a 93 R-S tároló S bemenetére csatlakozik. A 3. ábra szerint az 5 adatregiszter, valamint a 8 kódregiszter előnyösen shift regiszterek, amelyek tartalmát a kódfelismerő 6 komparátor hasonlítja össze. A 6 komparátor például n+1 bites digitális komparátor. Amennyiben a kódfelismerő 6 komparátor azonosnak találja az 5 adatregiszter Q,, Q2, ... Q„ kimeneteinek HK1, HK2, ... HKn jeleit, a 8 kódregiszter Q,, Q2, ... Qn kimeneteinek SK1, SK2...SKn jeleivel, akkor kimenetén I hívásazonosító jelet szolgáltat, melynek segítségével a 9 vezérlőáramkör 93 R-S tárolója indítja a CL.2 beírójeleket, amely a 3 időjelképzőn keresztül megkezdi — az annak kimenetén megjelenő CL lép te ője lek segítségével — az 5 adatregiszter tar almának kiléptetését és ezáltal annak a 10 ,-,óderbe juttatását. A 10 kóder az 1 adatcsatorna jellegének megfelelően elvégzi az adatok átalakítását — kódolását — és azt kódoltan az 1 adatcsatornába juttatja. Egy n bites hívójel esetén az 5 adatregiszter N+2 bit hosszúságú. Az első bit a start-jel hatására „l“-es értéket vesz fel és a CL léptetőjelek hatására halad az 5 adatregiszterben a Q„+, kimenet felé. Amikor tehát az n + l-ik adat beíródott az első bit éppen az 5 adatregiszter Qn+1 kimenetén jelenik meg, amely szolgáltatja az adásvezérlő AV jelet, és többek között engedélyezi a kódfelismerő 6 komparátor I hívásazonosító jelének érvényesülését. Az adásvezérlő AV jel a 9 vezérlőáramkörben lévő logikai ÉS funkciót megvalósító É5 áramkör egyik bemenetére jut, míg a másik bemenetre logikai VAGY funkciót megvalósító V4 áramkör kimenete van kötve, melynek bemenetelre az 1 hívásazonosító jel, valamint Rp jel kerül. A logikai ÉS funkciót megvalósító É5 áramkör kimenete a 93 R-S tároló R bemenetére van kötve. Az adásvezérlő AV jel, továbbá a 7 programozásvezérlő be is jut, ahol logikai ÉS funkciót megvalósító É6 áramkör egyik bemenetére kerül, melynek másik bemenetére az 5 adatregiszter Q0 kimenetének PV jele jut. A PV jel logikai szintje az utolsó vett adat értékének felel meg. Ha a PV jel logikai értéke „1“, akkor ezt felhasználjuk a programozás indítására, vagyis a vett adatok utolsó bitjének értéke határozza meg a 8 kódregiszter tartalmának változtatását, programozhatóságát. Amennyiben tehát a vett adatok utolsó bitje logikai „1“ értékű, akkor ennek hatására az 1 hívásazonosító jel állapotától függetlenül a 9 vezérlőáramkör elindítja a CL.2 beírójeleket az Rp jel megjelenésének hatására a V4 áramkörön keresztül. Az Rp jelet a 7 programozásvezérlőben állítjuk elő a logikai ÉS funkciót megvalósító É6 áramkör kimenetén az Rp = AV>kPV logikai egyenlet alapján. Ez az Rp jel egyben a 8 kódregiszter Reset bemenetére is jut. Ennek hatására törlődik a 8 kódregisz-7 6 ter tartalma, így a 8 kódregiszter Q„+1 kimenetén PE jel logikai nulla színtű lesz, amely a 7 programozásvezérlő 71 R-S tárolójának R bemenetére kerül. A 71 R-S tároló kimenete logikai ÉS funkciót megvalósító Ë7 áramkör egyik bemenetére csatlakozik, melynek másik bemenetére a 3 időjelképző kimenete, vagyis a CL léptetőjel van kötve. A logikai ÉS funkciót megvalósító É7 áramkör kimenete pedig a 8 kódregiszter Clock bemenetével van összekötve, melyen CL.3 léptetőjelsorozat generálódik. A CL.3 léptetőjelsorozat hatására az 5 adatregiszter tartalma átkerül a 8 kódregiszterbe. A programozással egyídőben az új beírt kódértéknek megfelelő válaszjel is az 1 adatcsatornába kerül. A 10 kóderben a kódolás önmagában ismert módon például, a 3. ábrán szemléltetett fi, Í2 áramkörök segítségével megfelelő logikai hálózat útján történik. Abban az esetben, ha a válaszjelen kívül a válaszkódban további információs blokkot is közlünk, akkor a 2. ábrának megfelelően 51 azonosítóregisztert, továbbá 52 utasításregisztert alkalmazhatunk. Az 51 azonosítóregiszter utolsó bitjének AV jelét az 52 utasításregiszter bemenetéhez kötve — mely a 4. ábra alapján például S/P regiszter/ soros-párhuzamos regiszter/ — a vehető bitek számát például r darabbal megnöveljük. Ezáltal a hívó kód n bitje mellett r darab utasításbitet is átviszünk a hívó jellel. A kódfelismerő 6 komparátor érvényes kód esetén a kimé .ín I hívásazonosító jelet szolgáltat az 52 utasításregiszter, valamint a 11 válaszregiszter — amely célszerűen szintén S/P regiszter (lásd a 4. ábrát) — számára. Az 1 hívásazonosító jel hatására a két regiszter tartalma a párhuzamos A,...Ar, valamint AV-.A’r bemeneteken keresztül megcserélődik (UK1, ... UKr, valamint Ukr...Ukr, kimenetek). A 11 válaszregiszterből a vett utasítás a 12 utasításdekódoló bemenetére jut, ahol a dekódoló logika az utasítás tartalmától függően a P kimenetek valamelyikét aktivizálja. A válaszjelképzés a fenti esetben is a 3. ábra kapcsán ismertetett módon jön létre, a különbség csak a válaszjel összetételében van. A válaszjel a saját kódon kívül tartalmazni fogja a 11 válaszregiszter tartalmát, amit a 11 váiaszregiszterbe SV soros-bemeneten juttatunk be a hívó kód megérkezése előtt, illetve annak pillanatnyi értékét veszi fel. A 11 válaszregíszter UKr’ kimenetén keresztül átprogramozást is végezhetünk a 3. ábra kapcsán ismertetettek szerint. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés előnye, hogy a szükséges csatornakapacitás növekedése nélkül a rendszerbe telepített összes válaszadó készüléket aktivizálja egy előre tervezhető időn belül. A válaszadók számából és a rendelkezésre álló csatornakapacitásból adódó hozzáférési idő tetszőlegesen csökkenthető a válaszkód csatornájának frekvenciamultiplikálásával. További 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 56 60 65
