197633. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés adaptív mintavételes szabályozó megvalósítására

197633 azonban valósítani az 1. ábra szerint egy disz­krét számlálóművel is. A találmány szerinti berendezés a követke­ző elemekből áll: — egy 1 kivonótagból, mely egy első x szabá­lyozójel adatbemenetet, egy ütemezett má­sodik w névleges érték adatbemenetet és egy ütemezett Xw szabályozási eltérés adat­­kimenetet tartalmaz; — egy szabályozási eltérés 2 tárolóból, mely­nek adatbemenete az 1 kivonótag ütemezett adatkimenetével össze van kötve; — egy első 3 számlálótagból, mely az R sza­bályozási komponensek kiszámítására szol­gál, amelynek adatbemenete a 2 tároló adat kimenetével össze van kötve; — egy első 4 zsákregiszterből, mely az R sza­bályozási komponensek tárolására szolgál, mely az első 3 számlálótag első adatkime­netével össze van kötve; — egy 5 szorzótagból, melynek adatbemenete az első 4 zsákregiszter adatkimenetével össze van kötve; — egy 6 összeadótagból, melynek első adatbe­menete az 5 szorzótag adatkimenetével, második adatbemenete pedig az első 3 szám­lálótag második adatkimenetével van ösz­­szekötve; — egy második 7 számlálótagból, mely az y szabályozó kimenőjel kiszámítására szol­gál, melynek első adatbemenete a 6 össze­adótag adatkimenetével össze van kötve, és amelynek második adatbemenete egy máso­dik 8 zsákregiszter adatkimenetevel van összekötve, és amelynek adatkimenete egy­részt a második 8 zsákregiszter adatbeme­netére van vezetve, másreszt egy 9 határo­lótagot tartalmazó diszkrét számlálómű adatkimenetét képezi; — egy 10 lefutásvezérlőmüből, melynek adat­bemenete egy 11 órajeladó adatkimeneté­vel össze van kötve, mely egy 1.2 jelvezeté­­ken keresztül a 9 határolótaggal össze­köttetésben áll, és a 10 lefutásvezérlőmű­­ből egy-egy további 1.2—1.6 jelvezeték van egyrészt az 1 kivonótag ütemezett második bemenetéhez és ütemezett kimenetéhez, másrészt a 2 tárolóhoz és a két 4, 8 zsák­regiszterhez vezetve. A diszkrét számlálóművel megvalósított berendezésnél a w névleges értéket az előző szabályozási folyamat lefutása után egy jel alapján az 1.2 jelvezetéken, mely mint minden további vezérlőjel a 10 lefutásvezérlőmüből indul ki, az 1 kivonótagba adjuk be. A minta­vételi időpontra {az 1.3 jelvezeték aktiválása) az 1 kivonótagban előállítjuk az xK, szabá­lyozási eltérést és letároljuk a 2 tárolóban. Ez az érték, valamint az 1.4 jelvezetéken ke­resztül vezérelt múltbeli xw szabályozási elté­rés képezik a 3 számlálótagban az R szabá­lyozási komponens meghatározásához a kiin­dulási feltételeket. A kiszámított R szabályo­zási komponenst eltároljuk a 4 zsákregisz­terben. Az R szabályozási komponenseket a 4 zsákregiszterből és az y szabályozó kimenő­jel múltbeli értékét a 8 zsákregiszterből a 7 5 számlálótagra visszük, mely az új y szabá­lyozó kimenőjelet számítja ki. Ha a számított y szabályozó kimenőjel értéke nagyobb, mint a 9 határolótag maximális megengedett értéke, az m szabályozási lépések számát a 11 óra­­jeladóval megnöveljük, és a teljes folyamat megismétlődik, amíg a (2) egyenletre vonat­kozó feltétel nem teljesül. Csak az ms-T fél­­épülési idő lefutása után adjuk be az'l kivonó­tagba az új névleges értéket és határozzuk meg az új y szabályozójelet az (1) egyenlet szerint. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás adaptív mintavételes szabályo­zás megvalósítására, amelynek során állandó mintavételi időket alkalmazunk és beállítjuk a felépülési időt számítógép vagy diszkrét elemekből kialakított szabályozó segítségével, azzal jellemezve, hogy a szabályozást a kö­vetkező algoritmus szerint végezzük: y(n)=! a,-y(n-i) + í c,-R(n-m,); ahol y(n) = a pillanatnyi szabályozó kimenőjel a t=n-T mintavételi időpontban, m0=0 és T a mintavételi idő y(n-i) = a szabályozó kimenőjel a t= (n-1 )T mintavételi időpontban a,; c, = szabályozási együtthatók R(n-m,)=az időben optimális (aperiódikus) szabályozási komponens a t=T(n­­-m,) időpontban s = a szabályozási szakasz kitevője ms = a szabályozási lépések száma. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a legkevesebb számú szabá­lyozási lépés szám (ms) létrehozásához a pil­lanatnyi szabályozó kimenőjelet (y(n)) egy maximális jellel (ymaJr) összehasonlítjuk, ami­kor az alábbi egyenlet teljesül: y (ms) <y max <y(ms-l). 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy időben optimális mintavételes szabályozás megvalósításához rendelkezésre bocsátjuk a mindenkori pilla­natnyi maximális kimenőjelet (ymax), mely a megengedett határértékből (yhatár) és a min­denkori terhelési jelből (yi.(t) a következő egyenlet szerint számítható: (ymax') == (yhatúr' yL (t) ) . 4. Kapcsolási elrendezés az 1. vagy 2. igény­pont szerinti adaptív mintavételes szabályozá­si eljárás végrehajtásához, azzal jellemezve, hogy egy diszkrét számlálóművet tartalmaz, mely a következő elemekből áll: — egy kivonótagból ( 1 ), mely egy első szabá­lyozójel (x) adatbemenetet, egy ütemezett második névleges érték (w) adatbemenetet és egy ütemezett szabályozási eltérés (x^) adatkimenetet tartalmaz; 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents