197632. lajstromszámú szabadalom • Készülék szervestrágyák, tőzegek és talajok könnyen mobilizálható huminanyagtartalmának rutinszerű meghatározására
197632 A találmány tárgya készülék szervestrágyák, tőzegek és talajok könnyen mobilizálható huminanyag-tartalmának meghatározására, amellyel a termőtalajok és a talajerő-utánpótlásra alkalmas termékek növényélettanilag leghatásosabb huminanyag-komponenseinek minősítése gyorsan, pontosan, rutinszerű körülmények között elvégezhető. A termőtalajok humuszanyag — összetételének megismerése, — különösen a biológiailag leghatékonyabb könnyen mobilizálható komponens mennyiségének meghatározása —, nagy jelentőséggel bír a termőtalajok minősítésénél. Ugyancsak szükséges megismerni a talajerő-utánpótlásánál alkalmazott termékek humioariyagösszetételét is, amely az érettségre ad ‘felvilágosítást, valamint segítséget nyújt az alkalmazandó mennyiség optimumának megállapításánál. A termőtalajok huminanyag-tartalma és főleg annak minőségi összetétele nagy jelentőséggel bír a talaj termékenységének kialakításánál. A talajerő-utánpótlásnál alkalmazott szervestrágyák, komposztok, tőzegkeverékek ugyancsak nagymennyiségű szervesanyagot tartalmaznak. Mind a termőtalajoknál, mind a talajerő-utánpótlásnál alkalmazott termékek szervesanyag-tartalmának öszszetétele döntő jelentőségű a termőképesség kialakítása szempontjából. A növénytáplálás szempontjából legjelentősebb komponensek a viszonylag kis molekulatömegű huminanyagok. A termőtalajokban jelenlevő szervesanyagok az azokban végbemenő biológiai folyamatok anyag- és energiatartozékai, azok bomlás- és anyagcsere termékei. A talajban előforduló szervesanyagok két'fő csoportra oszthatók: élő és holt anyagokra. Az élő anyagok a biológiailag működő növényi és állati makro- és mikro szervezeteiből tevődnek össze. A holt anyagok az elpusztult élő szervezetek bomlás- és anyagcsere termékei. A holt anyagok az alábbi komponensekre oszthatók fel: 1. Huminanyagok, amelyek a talajban lévő mikro- és makro növényi és állati szervezetek kémiai és mikrobiológiai átalakulásának termékei. 2. Nem humusz-anyagok (pl. fehérjék, szénhidrátok, viaszok). 3. Üj képződmények, amelyek a talajban lévő szervezetek anyagcsere termékei. A nem humusz-anyagok és az új képződmények viszonylag gyorsan széndioxiddá bomlanak le, illetve huminanyagokká alakulnak át. A huminanyagok a talajban szintén átváltozást szenvednek, azonban azok átalakulási sebessége viszonylag lassúbb, évekig tart. A humusz-anyagok kémiai tulajdonságuk alapján négy fő csoportra osztják: 1. Fulvósavak 2. Himatomelán-savak 1 3. H-uminsavak (barna és szürke huminsavak) 4. Huminanyagok, humiszén A humusz-anyagok között a fulvósavak nyagyszámú kémiailag aktív funkciós csoportot tartalmazó (COOH, =C=0, OH) viszonylag kis molekulatömegű vegyületek keverékei. A himatomelán-savak és huminsavak kevesebb funkciós csoporttal rndelkező nagyobb molekulatömegű anyagok keverékei. A huminanyagok és a huminszén rendkívül magas vízoldhatatlan szerves anyag. A humusz-anyagok között a fulvósavak és a viszonylag kis molekulatömegű himatomelán- és huminsavak azok, amelyek a növénytáplálás szempontjából a leghatékonyabbak. Ezt ismerteti Dr. Fekete Zoltán, Dr. Hargittai László és Zsoldos László szerzők „Talajtan és Agrokémia" c. könyve (Mezőgazdasági Kiadó, 1967.), valamint W. Fiáig et al. szerzők „Organic materials and soil productivity" c. tanulmánya (FAO Soils Bulletin 35. Food and Agriculture Organization of the United Nations. Rome, 1977.). A nagyobb molekulatömegű huminsavak és a huminszének a termőtalajok mechanikai tulajdonságainak kialakításánál (porozitás, morzsalékonyság, víztartóképesség) játszanak jelentős szerepet. A termőtalajok szervesanyag-tartalmának minősítésénél jelenleg használt eljárások a szervesanyag teljes széntartalmának nedves, oxidativ elven alapuló módszereit alkalmazzák. Ezt ismerteti D. Sz. Orlov szerző „Gumuszovüje Kiszlü Pocsv” c. műve (Moszkva Egyetemi Kiadó, 1974.), Stefanovics Pál szerző „Talajtan” c. könyve (Budapest Mezőgazdasági Kiadó, 1974.), az angliai Mezőgazdasági, Halászati és Élelmezési Minisztérium „Ministry of Agriculture, Frisheries and Food „The Analysis of Agricultural Material” kiadványa, (London Her Malestys Stationery Office, 1979. ) és az érvényben lévőMSZ 08-0452-80 sz. magyarországi szabvány. A termőtalajok huminanyag-tartalmának részletesebb vizsgálatával nagyszámú tudományos munka és összefoglaló könyv foglalkozik, mint: M. Schnitzer és S. U. Khan szerzők „Soil Organic Matter" c. könyve (Elsevier, Amsterdam, 1978.), W. Ziechmann szerző „Huminstoffe" c. könyve (Verlag Chemi, Weinheim, 1980. ) és F. J. Stevenson szerző „Humus Chemistry" c. könyve (Wiley — Intersicence Pub., New York, 1982.). Az említett összefoglaló művek részletesen ismertetik a huminsav-komponensek vizsgálatának lehetőségeit. Az eddig ismertetett eljárások főleg előzetes, kémiailag agresszív ágensekkel való kioldást követő savas frakciónálást javasolnak a termőképesség szempontjából jelentős huminsav- és fulvósavfrakciók elválasztására és meghatározására. Ezek az eljárások az alkalmazott kémiai ágensek hatására már nem a természetben előforduló huminsav frakciókat eredményezik, hanem azok hidrolitikus és oxidált termékeit. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
