197631. lajstromszámú szabadalom • Berendezés acélok mechanikus tulajdonságainak mérésére
197631 adó egyik bemenetére van kapcsolva. A 3 remanenciaadó érzékeli a vizsgálandó acélban a remanens mágnességet. Az 1 váltakozó feszültségű generátor célszerűen szinusz jelgenerátorként van kiképezve. A 2. ábrán látható a 3 remanenciaadó egy példakénti kiviteli alakja részletesebben. A 3 remanenciaadó tartalmaz két n-alakú 4 és 5 elektromágnest, amelyek 6 és 7 tekerccsel vannak ellátva. A két 4 és 5 elektromágnes egymáshoz képest 90°C-ra van elhelyezve. Az N és S jelű pólusok végeinek síkjában van 8 ferroszonda elhelyezve, amelynek 9 gerjesztő tekercse 10 vasmag körül van elrendezve, míg 12 mérőtekercse mind a 9 gerjesztőtekercset, mind a 10 vasmagot körülfogja. A 4 és 5 elektromágnesek 6,illetve 7 tekercse a vizsgálandó acél fő- és járulékos demagnetizálási ideje alatt a 14 íő-demagnetizáló egység 13 kimenetével illetőleg a 16 segéd-demagnetizáló egység 15 kimenetével vannak összekapcsolva. A 14 fő-demagnetizáló egység bemenete,illetőleg a 16 segéd demagnetizáló egység 18 bemenete 19 vezérlő egységgel van összekapcsolva. A vizsgálandó acéldarab mágnesezésének pillanatában a 6 és 7 tekercsek váltakozva vannak a 19 vezérlő egység 20 kimenetére csatlakoztatva. Ennek egyszerű megvalósítása érdekében a 6 és 7 tekercsek egymással sorosan vannak kapcsolva és a 7 tekercs 22 kivezetése a 19 vezérlő egység 23 bemenetével, a két 6 és 7 tekercs közös 21 középkivezetése a 19 vezérlő egység 20 kimenetével van összekapcsolva. A második esetben a 7, ill. 6 tekercsek 22, ill. 24 kivezetései a 19 vezérlő egység 23, ill. 25 bemenetéivel vannak összekapcsolva. A 8 ferroszonda 9 gerjesztőtekercse a 2 teljesítményerősítőre, 12 mérőtekercse pedig a 26 szelektív erősítőre van csatlakoztatva, amelynek 27 bemenete a 19 vezérlő egység 28 kimenetére van kapcsolva. A 26 szelektív erősítő 29 tároló bemenetére van kapcsolva, amely 29 tárolónak a kimenete 31 kijelző egység 30 bemenetével van összekapcsolva. A 31 kijelző egység 32 bemenete a 19 vezérlő egység 33 kimenetével van összekapcsolva. A 31 kijelző egység kimenete 34 küszöbértékjelző egység bemenetére van csatlakoztatva. A fent ismertetett példakénti kiviteli alaknál mind a 14 fő-demagnetizáló egység, mind pedig a 16 segéd-demagnetizáló egység egy-egy párhuzamos áramköri elrendezést tartalmaz, amelyek azonos felépítésűek mégpedig a 16 segéd-demagnetizáló egységnél a párhuzamos körök közül az egyik 38 kondenzátort és 36 diódát, a másik 40 kondenzátort és 42 diódát tartalmazza, míg a 14 fő-demagnetizáló egység egyik soros áramköre 35 diódát és 37 kondenzátort, másik áramköre 41 diódát és 39 kondenzátort tartalmazza, és a két soros kör van egymással párhuzamosra kapcsolva. A 36 dióda és 40 kondenzátor közös pontja van a 19 vezérlő egység 18 kimenetére, míg 3 a 35 dióda és 39 kondenzátor közös pontja a 19 vezérlő egység 17 kimenetére van csatlakoztatva. A 41 dióda és 37 kondenzátor közös pontja a 6 tekercs kivezetésével van összekapcsolva és ugyanezzel a 24 kivezetéssel van a 37 kondenzátor és 42 dióda közös pontja is összekapcsolva. A 29 tárolót egy kondenzátor képezi. A találmány szerinti berendezés működési elve a következő: A 3 remanenciaadó a vizsgálandó acélra fektetjük, majd a 19 vezérlő egységet bekapcsoljuk. A 19 vezérlő egység 43 bemenetére vezetjük a szinuszos váltakozó feszültséget, amely azután a 17 kimeneten is megjelenik. A 3. ábrán látható exponenciáli san csökkenő szinuszos 44 áram átfolyik a 14 fő-demagnetizáló egységen és a két sorosan kapcsolt 6 és 7 tekercsen, amelyek a 4, ill. 5 elektromágneshez tartoznak, és a 19 vezérlő egység 23 bemenetére kerül vissza. így létrejön a vizsgálandó acél fő-demagnetizálása. A 19 vezérlő egység 45 bemenetére szintén a 3. ábrán látható négyszög alakú 46 feszültség impulzust kapcsolunk, amely annak 20 kimenetére jut el. Ez a négyszög alakú 46 feszültségimpulzus azután átjut az 5 elektromágnes 7 tekercsére és ezt követően megjelenik a 19 vezérlő egység 23 bemenetén. Ily módon jön létre a vizsgálandó acél mágnesezése az egyik irányban. Az acél mágnesezését az 5 elektromágnessel befejezve, az acélt a 4 elektromágnesse! is felmágesezzük. Ekkor a 4 elektromágnes 6 tekercsére a 19 vezérlőegység 20 kimenetérő! négyszög alakú 47 feszültségimpulzust kapcsolunk, amely a 19 vezérlő egység 25 bemenetére jut majd vissza. így az acélt az előző mágnesezés irányával 90°C-os szöget bezáró irányban is mágnesezzük. Amikor a vizsgálandó darab mágnesezését a 4 elektromágnessel befejeztük, akkor a 19 vezérlő egység 28 és 33 kimeneteiről a 26 szelektív erősítő 27 bemenetére és a 31 kijelző egység 32 bemenetére vezérlő jelet kapcsolunk. Ezzel egyidejűleg mérjük a 3 remanenciaadó 8 ferroszondájának a segítségével a vizsgálandó acél remanens mágnességét, ezt az értéket azután a 29 tárolóban tároljuk és a 31 kijelző egységgel kijelezzük. A remanens mágnesség mérést befejezve a szinuszos feszültség a 19 vezérlő egység 43 bemenetéről annak 18 kimenetére van vezetve. Az exponenciálisan csökkenő szinuszos 48 áram átfolyik a 16 járulékos demagnetizáló egységen, valamint a 4 és 5 elektromágnesek sorosan kapcsolt 6 és 7 tekercsén és eljut a 19 vezérlő egység 23 bemenetére. így tulajdonképpen megvalósítottuk a vizsgálandó acél teljes mértékű demagnetizálását. A 31 kijelző egységre csatlakoztatott 34 küszöbértékjelző egység a vizsgált acélokat három csoportba osztja; keményacél, használati acél és lágyacél. A találmány szerinti berendezés lehetővé teszi, hogy a vizsgálatokat reprodukálhatóan 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
