197625. lajstromszámú szabadalom • Táska áramló közegek közötti hőcserén alapuló termodinamikai folyamatot megvalósító táskás hőtechnikai berendezésekhez

197625 A találmány tárgya áramló közegek kö­zötti hőcserén alapuló termodinamikai folya­matot megvalósító táskás hőtechnikai beren­dezésekhez való táska. Ismeretesek olyan hőtechnikai berendezé­sek, nevezetesen bepárlók és szorpciós hű­tőgépek, amelyek táskákból vannak össze­állítva. Ilyen berendezéseket ismertet például a 179 157 számú magyar szabadalmi le­írás. A táskák egymástól közzel elválasz­tott két határoló lemezből állnak, amelyek egyrészt hőátadó felületeket alkotnak, más­részt közeget vezptő járatokat fognak közre. Alkalmazásuk előrrye, hogy valamely kívánt teljesítmény a táskák számának változtatá­sával szabatosan beállítható, tehát különbö­ző teljesítményű hőtechnikai berendezések azo­nos elemekből építhetők össze, ezek pedig mindössze néhány gyártástechnológiai mű­veletet igénylő sorozatgyártásban például au­tomatizált robotokkal készíthetők el. Az egymás mellé helyezett táskák járatai­ban áramló közegek a hőátadó felületeken keresztül egymásra hatva váltják ki a kí­vánt hőtechnikai folyamatot, például bepár­­lást vagy hűtő körfolyamatot. A közegeket általában a táskákon kívül elhelyezett szivattyúk keringtetik. Ahol azon­ban a közeg áramlását hermetikusan lezárt és esetleg bonthatatlan táskán belül kell biz­tosítani, például hűtőgépekben, az ismert be­rendezésekben ezt is hőhatással érik el, ameny­­nyiben a hermetikusan lezárt táskában ter­­moszifonokat alkalmaznak, amelyeket a her­metikusan lezárt táskával szomszédos táská­ban elhelyezett hőforrás gerjeszt. Az ismert táskás hőtechnikai berendezé­sek tehát kizárólag hőcsere útján működnek, áramló közegeik nyomásváltozása a közegek kölcsönhatásában nem érvényesül. Ezért kí­vánatosnak mondható olyan megoldás kidol­gozása, amely nemcsak a közegek közötti hőcserét, hanem nyomásváltozásuk kölcsönös érvényesülését is lehetővé teszi, mert ezzel további hőtechnikai feladatok táskás meg­oldása válik lehetségessé, vagyis bővül a meg­oldható feladatok köre. Találmányunkkal célunk ennek az igény­nek kielégítése. A találmánnyal megoldandó feladatot oly táskák létesítésében jelölhetjük meg, amelyek nemcsak a hőtechnikai folyamatban részt­vevő közegek hőhatását, hanem nyomásvál­tozását is érvényesítik. A találmány alapja az a fölismerés, hogy a kitűzött feladat megoldható, ha a táskák határoló lemezeit nemcsak hőátadásra, ha­nem nyomás közvetítésére is alkalmassá tesszük. Ezt pedig elérhetjük, ha a határoló lemezek egyikében vagy mindegyikében egy vagy több membránt alakítunk ki. A hatá­roló lemezben kialakított membránok ugyan­is nyomásérzékenyek és ezért a szomszédos táskákban föllépő nyomáskülönbségek hatá­sára kitérnek, tehát nemcsak hőátadó felü-1 2 létként érvényesülnek, hanem nyomást is köz­vetítenek. Az egyik táskában uralkodó na­gyobb nyomás így átvihető a szomszédos táska járataiban áramló kisebb nyomású kö­zegre, amelyet ezzel kényszeráramlásba hoz­hatunk. Sőt, a membrán lehetőséget nyújt a járatok áramlási ellenállásának szabályozá­sára is. Fentiek értelmében tehát a találmány olyan önmagukban ismert táskákból indul ki, amelyeknek egymástól közzel elválasz­tott és hőátadó felületet alkotó határoló le­mezei, valamint ezekkel közrefogott, közeget vezető járatai vannak. A találmány maga abban van, hogy a határoló lemezek leg­alább egyikében járathatároló legalább egy membrán van kialakítva. A membránt működtethetjük azzal a hő­hordozó közeggel, amely a hőtechnikai fo­lyamathoz, például elpárologtatáshoz szük­séges hőt vezeti be, vagy az elpárologtatás során keletkezett gőzök kondenzálásához szük­séges hőelvonást biztosítja. Ilyenkor a-memb­rán hőátadó felülettel határolt járatba van iktatva. Az ilyen megoldás előnye, hogy a membránon keresztül a hőhordozó közeg hő­hatása is érvényesül, ami adott esetben ked­vezően befolyásolja a hőtechnikaí folyamat hatásfokát. De működtethetjük a membránt kizárólag ehhez alkalmazott áramló közeggel, neveze­tesen folyadékkal vagy gázzal. Evégből a tás­kának a membránhoz ilyen működtető köze­get vezető járata van. A megoldás előnye, hogy a membránra ható nyomást szabatosan beállíthatjuk, aminek különösen akkor van je!entősége, amikor a membránt az áram­lási ellenállás pontos szabályozására hasz­náljuk. Sőt, elektromágnesesen működtetett membránt is alkalmazhatunk, aminek előnye, hogy a membránmozgás amplitúdóját és frek­venciáját tág határok közö.tt szabatosan vál­toztathatjuk és a membránt mintegy kény­szermozgásba hozhatjuk. Ennek a megoldás­nak akkor van különös jelentősége,amikor a membrán hőátadó szerepe háttérbe szorul és keringtető szerepe lép előtérbe. Több membrán esetén ezek a működte­tési módok vegyesen is alkalmazhatók. Pél­dául két membrán esetén az egyiket működ­tető közeggel, a másikat a hőhordozó kö­zeggel vagy elektromágnesesen mozgathatjuk. A fentiekből látható, hogy a membrán különféle szerepeket tölthet be. Szükség lehet például arra, hogy a hő­technikai folyamatban résztvevő közeg, pél­dául hűtőkörfolyamat munkakőzegének áram­lási ellenállását meghatározott értékre állít­suk be. Ilyenkor a kérdéses közeget vezető járatba szabályozó szelepet iktatunk, amely­nek működtető szerve a membrán. Ha viszont kényszeráramlás a célunk, olyan táskát alakíthatunk ki, amelynek a kér­déses közeget vezető járatába a membrán 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents