197609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás térszín alatti kúszható vagy annál nagyobb méretű előregyártott elemekből álló vezetékeknek keskeny munkaárokban való építésére

197609 Résfallal történő földpart-megtámasztás általában csak olyan esetekben gazdaságos, ha a megépült résfalat véglegesen beépített szerkezeti elemként lehet hasznosítani. Ebből következően résfal tervezése és kivitelezése csak monolit betonozási technológiával épülő vonalas műtárgyak, illetve vezetékek vonat­kozásában lehet előnyös. Megállapítható tehát, hogy a térszín alatti vonalas műtárgy-, pl. nagyszelvényű csator­na-építésben meghatározó jelentősége van a függőleges földpartú dűcolt munkaárokban történő munkavégzésnek, amely viszont alap­vetően két vonatkozásban hátrányos: — a vezeték két oldalán a csőszerelési mun­kákhoz biztosítandó szabad terület miatt a ki­emelendő földtömeg — a vezetékátmérő függ­vényében — 30—70%-kai több, mint az a mi­nimális földtömeg, ami a megtámasztó szer­kezet és az előregyártott elemek szélességi méretének a függvénye. Különösen számot­tevő az eltérés kúszható szelvényű csatornák esetében, mert itt az azok két oldalán hagyan­dó szerelési szabad sávok együttes szélességi mérete eléri vagy meghaladja a csatorna ke­resztirányú külméretét; — a csőelem-leengedés biztosításához szükséges nagy oldalirányú dúctávolságok miatt igen költséges dúcolattal lehet csak az építési feladatot megoldani, ha pedig a fent említett dúckiváltásos módszert alkalmazzák, annak a rendkívül nagy élőmunka- és idő­igénye teszi kétségessé, illetve elfogadhatat­lanná e módszer alkalmazását. A találmány feladata, hogy olyan eljárást szolgáltasson vonalas mérnöki műtárgyak, különösen kúszható vagy nagyobb szelvényű csatornák építésére, elsősorban dűcolt munka­árokban, amely szükségtelenné teszi a mű­tárgy, például csatornavezeték két oldalán szerelési sáv hagyását, ezzel minimálisan szükséges földmunka elvégzését követeli csak meg, és a munkaárok függőleges földpartjai­nak a megtámasztásához csak a lehető leg­egyszerűbb és leggazdaságosabb dúcolási módszer alkalmazását igényli. A találmány azon a felismerésen alapszik hogy a végleges műtárgyat alkotó előregyár­tott elemek meghatározott helyről húzással vagy tolással mozgathatók és kapcsolhatók egymáshoz abban az esetben, ha a munka­árok fenekén az elemek mozgatásához vezető­pálya áll rendelkezésre, amely biztosítja a lineáris mérnöki műtárgy, például csatorna tervezett magassági és hosszirányú helyzetét, valamint a kifogástalan kapcsolatok kialaku­lását. A korszerű előregyártási módszerekkel előállított elemek, pl. csatorna-csőelemek kül­ső felülete ugyanis olyan méretpontossággal készül, hogy a megfelelő pontossággal kiala­kított vezetőpályán mozgatva az elemeket azok egymáshoz illeszkedő végei az egyik elemre már előre, pl. az indítóállásban fel­helyezett tömítőeszközzel, például gumigyűrű­vel együtt a másik, már a tervezett helyen lé­vő elem (általában csőelem) végébe becsúsz-3 rak, miáltal az elemek összehúzásával, illet­ve összetolásával a szükséges, pl. vízzáró kapcsolat automatikusan létrejön. így nincs szükség a munkaárokban kétoldali szerelési sávok hagyására, a dúcok oldaltávolságának megválasztásánál nem szükséges a csőelemek, vagy más előregyártott elemek hosszméretére tekintettel lenni, tehát gazdaságossági szem­pontból optimális dúcolat alkalmazható, csu­pán arra kell ügyelni, hogy a legalsó dúcok alatt az árok fenekén hosszirányban mozga­tott csövek elférjenek. Magától értedődően nincs szükség a szerelési sávok miatti többlet­földkiemelésre sem, így csak a feltétlenül szük­séges mennyiségű földet kell kitermelni. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan, vonalas mérnöki műtárgyak, például kúszható vagy járható szelvényű csatornák előregyártott elemek­ből — különösen dúcolt — munkaárokban történő építésére szolgáló eljárás segítségé­vel oldottuk meg, amelynek során az előre­gyártott elemeket a munkaárokban elhelyez­zük és közöttük kapcsolatokat hozunk létre, amelyre az jellemző, hogy vonalas létesít­mény tervezett hosszirányú és magassági helyzetét biztosító vezetőpályát készítünk, és az előregyártott elemek indítóállásából e vezetőpályán a munkaárok hosszirányá­ban — adott esetben a dúcolat legalsó áttá­masztó dúcai alatt — csúsztatva elmozgat­juk, és e művelettel az előregyártott elemeket egymáshoz csatlakoztatjuk. Az eljárás egy előnyös foganatosítási mód­ja szerint a vezetőpályát oly módon alakítjuk ki, hogy a munkaárok fenekén — a munka­árkot célszerűen teljes szélességében kitöl­tő — vezető betontestet készítünk, amelybe abból felfelé kinyúló lineáris vezetőelemeket, célszerűen acél-síneket vagy/és hengerelt acél-profilokat betonozunk be, és ezek hossz­irányú és magassági értelmű beállításával biztosítjuk a vonalas létesítmény tervezett hosszirányú és magassági helyzetét. Ebben az esetben célszerű, ha a vezető betontestbe két, egymástól oldalirányú iávközzel és azo­nos magasságban húzódó lineáris vezetőele­met építünk be; ezek között a vezető beton­test felületét a vonalas létesítmény alsó felü­letével hézagot alkotó módon, pl. trapéz-szel­vényű bemélyítéssel képezzük ki; és az oldal­ról a lineáris vezetőelemekkel határolt héza­got az előregyártott elemek legalább egy ré­szének elhelyezése és egymáshoz csatlakoz­tatása után utószilárduló anyaggal, — például injektálás útján cementbázisú ágyazóhabarcs­csal — kitöltjük. Egy másik foganatosítási módnak megfe­lelően indítóállásként a munkaárok nyom­vonalán egy vagy több, az előregyártóit ele­mek hosszúságát meghaladó hosszúságú és — adott esetben — a munkaárok szélességét meghaladó szélességű leadónyílással rendel­kező leadóaknát létesítünk; előnyös, ha a ve­zetőpályát a leadóakná (ko) n keresztülvezetve alakítjuk ki. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents