197609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás térszín alatti kúszható vagy annál nagyobb méretű előregyártott elemekből álló vezetékeknek keskeny munkaárokban való építésére
197609 Résfallal történő földpart-megtámasztás általában csak olyan esetekben gazdaságos, ha a megépült résfalat véglegesen beépített szerkezeti elemként lehet hasznosítani. Ebből következően résfal tervezése és kivitelezése csak monolit betonozási technológiával épülő vonalas műtárgyak, illetve vezetékek vonatkozásában lehet előnyös. Megállapítható tehát, hogy a térszín alatti vonalas műtárgy-, pl. nagyszelvényű csatorna-építésben meghatározó jelentősége van a függőleges földpartú dűcolt munkaárokban történő munkavégzésnek, amely viszont alapvetően két vonatkozásban hátrányos: — a vezeték két oldalán a csőszerelési munkákhoz biztosítandó szabad terület miatt a kiemelendő földtömeg — a vezetékátmérő függvényében — 30—70%-kai több, mint az a minimális földtömeg, ami a megtámasztó szerkezet és az előregyártott elemek szélességi méretének a függvénye. Különösen számottevő az eltérés kúszható szelvényű csatornák esetében, mert itt az azok két oldalán hagyandó szerelési szabad sávok együttes szélességi mérete eléri vagy meghaladja a csatorna keresztirányú külméretét; — a csőelem-leengedés biztosításához szükséges nagy oldalirányú dúctávolságok miatt igen költséges dúcolattal lehet csak az építési feladatot megoldani, ha pedig a fent említett dúckiváltásos módszert alkalmazzák, annak a rendkívül nagy élőmunka- és időigénye teszi kétségessé, illetve elfogadhatatlanná e módszer alkalmazását. A találmány feladata, hogy olyan eljárást szolgáltasson vonalas mérnöki műtárgyak, különösen kúszható vagy nagyobb szelvényű csatornák építésére, elsősorban dűcolt munkaárokban, amely szükségtelenné teszi a műtárgy, például csatornavezeték két oldalán szerelési sáv hagyását, ezzel minimálisan szükséges földmunka elvégzését követeli csak meg, és a munkaárok függőleges földpartjainak a megtámasztásához csak a lehető legegyszerűbb és leggazdaságosabb dúcolási módszer alkalmazását igényli. A találmány azon a felismerésen alapszik hogy a végleges műtárgyat alkotó előregyártott elemek meghatározott helyről húzással vagy tolással mozgathatók és kapcsolhatók egymáshoz abban az esetben, ha a munkaárok fenekén az elemek mozgatásához vezetőpálya áll rendelkezésre, amely biztosítja a lineáris mérnöki műtárgy, például csatorna tervezett magassági és hosszirányú helyzetét, valamint a kifogástalan kapcsolatok kialakulását. A korszerű előregyártási módszerekkel előállított elemek, pl. csatorna-csőelemek külső felülete ugyanis olyan méretpontossággal készül, hogy a megfelelő pontossággal kialakított vezetőpályán mozgatva az elemeket azok egymáshoz illeszkedő végei az egyik elemre már előre, pl. az indítóállásban felhelyezett tömítőeszközzel, például gumigyűrűvel együtt a másik, már a tervezett helyen lévő elem (általában csőelem) végébe becsúsz-3 rak, miáltal az elemek összehúzásával, illetve összetolásával a szükséges, pl. vízzáró kapcsolat automatikusan létrejön. így nincs szükség a munkaárokban kétoldali szerelési sávok hagyására, a dúcok oldaltávolságának megválasztásánál nem szükséges a csőelemek, vagy más előregyártott elemek hosszméretére tekintettel lenni, tehát gazdaságossági szempontból optimális dúcolat alkalmazható, csupán arra kell ügyelni, hogy a legalsó dúcok alatt az árok fenekén hosszirányban mozgatott csövek elférjenek. Magától értedődően nincs szükség a szerelési sávok miatti többletföldkiemelésre sem, így csak a feltétlenül szükséges mennyiségű földet kell kitermelni. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan, vonalas mérnöki műtárgyak, például kúszható vagy járható szelvényű csatornák előregyártott elemekből — különösen dúcolt — munkaárokban történő építésére szolgáló eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során az előregyártott elemeket a munkaárokban elhelyezzük és közöttük kapcsolatokat hozunk létre, amelyre az jellemző, hogy vonalas létesítmény tervezett hosszirányú és magassági helyzetét biztosító vezetőpályát készítünk, és az előregyártott elemek indítóállásából e vezetőpályán a munkaárok hosszirányában — adott esetben a dúcolat legalsó áttámasztó dúcai alatt — csúsztatva elmozgatjuk, és e művelettel az előregyártott elemeket egymáshoz csatlakoztatjuk. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint a vezetőpályát oly módon alakítjuk ki, hogy a munkaárok fenekén — a munkaárkot célszerűen teljes szélességében kitöltő — vezető betontestet készítünk, amelybe abból felfelé kinyúló lineáris vezetőelemeket, célszerűen acél-síneket vagy/és hengerelt acél-profilokat betonozunk be, és ezek hosszirányú és magassági értelmű beállításával biztosítjuk a vonalas létesítmény tervezett hosszirányú és magassági helyzetét. Ebben az esetben célszerű, ha a vezető betontestbe két, egymástól oldalirányú iávközzel és azonos magasságban húzódó lineáris vezetőelemet építünk be; ezek között a vezető betontest felületét a vonalas létesítmény alsó felületével hézagot alkotó módon, pl. trapéz-szelvényű bemélyítéssel képezzük ki; és az oldalról a lineáris vezetőelemekkel határolt hézagot az előregyártott elemek legalább egy részének elhelyezése és egymáshoz csatlakoztatása után utószilárduló anyaggal, — például injektálás útján cementbázisú ágyazóhabarcscsal — kitöltjük. Egy másik foganatosítási módnak megfelelően indítóállásként a munkaárok nyomvonalán egy vagy több, az előregyártóit elemek hosszúságát meghaladó hosszúságú és — adott esetben — a munkaárok szélességét meghaladó szélességű leadónyílással rendelkező leadóaknát létesítünk; előnyös, ha a vezetőpályát a leadóakná (ko) n keresztülvezetve alakítjuk ki. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
