197589. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként tejsavszármazékot és epoxidált zsírsav-észtert tartalmazó faanyagvédő kompozíciók
197589 A találmány faanyagok védelmére alkalmas új kompozíciókra vonatkozik. Ismert, hogy a faanyagok biológiai korrózióra (korhadás, rothadás, penészedés, szuvasodás stb.) erősen hajlamosak. Különösen érvényes ez a kültéri felhasználású, nedvességnek és az időjárás viszontagságainak fokozottan kitett fafelületekre. Ezért a faanyagokat biológiai korrózió ellen védeni kell. A faanyagok védelmére alkalmas kompozícióknak igen sokféle, esetenként egymásnak ellentmondó követelményeknek kell megfelelniük. Alapvető követelmény, hogy a kompozíció a kezelt faanyag teljes vastagságában megfelelő védőhatást biztosítson. A kompozíciónak a faanyagban végbemehető biológiai bomlási folyamatokat (erjedés, korhadás, rothadás stb.) tökéletesen meg kell akadályoznia, mikroorganizmusok, rovarok és egyéb kártevők ellen megbízható védelmet kell nyújtania, ugyanakkor melegvérüekkel szemben nem lehet toxikus. További követelmény, hogy a kompozíció a környezeti hatásoknak kitett külső fafelületre jól tapadjon, azon egybefüggő és esztétikus bevonatot képezzen, ugyanakkor védje a külső fafelületet a környezeti hatásokkal (például eső, napsugárzás stb.) szemben. A kompozíciónak megfelelően víztaszítónak kell lennie, azonban a kompozíció nem akadályozhatja a faanyag természetes száradását. Biztonságtechnikai követelmény, hogy a kompozíció ne legyen gyúlékony, és lehetőség szerint késleltesse a faanyag égését. A jelenleg ismert favédő kompozíciók és faanyagvédelmi eljárások (dr. Igmandi Zoltán: Faanyagvédelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest); dr.Kiss Béla: Nemfémes anyagok korrózióvédelme (Műszaki Könyvkiadó, Budapest); Budalakk Festékgyár gyártmánykatalógusa) ezeknek a követelményeknek nem tesznek maradéktalanul eleget. A faanyagok védelmére felhasználható, jelenleg ismert kompozíciók három fő csoportra oszthatók. Az első csoportba a fatelítő kompozíciók tartoznak. Ezek a kompozíciók ásványolaj-származékok vagy olaj keverékek, amelyek adott esetben fungicid hatóanyagot is tartalmazhatnak. Annak érdekében, hogy a kompozíció lehetőleg mélyen behatoljon a kezelt faanyagba, a faanyagokat többszáz atmoszféra nyomáson impregnálják a fatelítő szerekkel. A fatelítő kompozíciók tipikus felhasználási területe a villanyoszlopok és vasúti talpfák telítése. A fatelítő kompozíciók hátránya, hogy felhasználásukkal nem alakíthatók ki esztétikus, dekoratív bevonatok; a kompozíciók gyúlékonyak; a felvitel módja rendkívül nehézkes. Faanyagok védelmére széles körben alkalmaznak fafestékeket, amelyek közül példaként a Tiszai Vegyi Kombinát Alaplast és Pavolin kereskedelmi nevű készítményeit, valamint a Budalakk Festékgyár Trinát kereskedelmi nevű készítményeit említjük meg. Ezek a festékek hengerléssel vagy ecseteléssel egyszerűen 2 1 felhordhatok a fafelületre, és ott esztétikus, dekoratív bevonatot képeznek. Hátrányt jelent azonban, hogy ezek a fafestékek kizárólag a kezelt felületen fejtik ki védőhatásukat, és a faanyagban lezajló biológiai korrózió megakadályozására alkalmatlanok. Ezek a fafestékek rendkívül sűrűn folyó, nagy viszkozitású anyagok, amelyek sem rost-, sem harántirányban nem képeáek behatolni a kezelt fába. További hátrányt jelent, hogy az ismert fafestékek nagy többsége tűzveszélyes. A faanyagok védelmére alkalmas kompozíciók harmadik csoportját azok a készítmények alkotják, amelyek fungicid és/vagy mikrobicid hatóanyagot tartalmaznak olyan vivőanyag-kompozícióval elegyítve, amely bizonyos mértékig lehetővé teszi a hatóanyag behatolását a kezelt faanyag belsejébe. Ezek a kompozíciók vivőanyagokként alkidgyanták vagy szintetikus szerves polimerek szerves oldószeres oldatait tartalmazzák, biológiailag aktív anyagként pedig pentaklór-fenolt, pentaklór-fenol-sókat, tributil-ón-oxidot, réz-oxi-kloridot, bóraxot, bórsavat vagy nátrium-fluoridot tartalmaznak. Az ilyen kompozíciók jellemző képviselői a Xilamon és Xiladekor kereskedelmi nevű készítmények. A kompozíciók alapvető hátránya , hogy a jelenlevő biológiailag aktív anyagok túlnyomó többsége melegvérűekre nézve erősen toxikus (kivételt képez a bórax és a nátrium-fluorid). További hátrányt jelent, hogy a felületre felvitt kompozícióból a biológiailag aktív anyag harántirányban legföljebb 1-2 mm, rostirányban pedig legföljebb 3-5 mm mélységig képes behatolni a faanyagba. így a biológiai korrózió elleni védelem csupán a faanyag keskeny külső rétegén biztosított, és ha ez a réteg — például szögeléskor — megsérül, a biológiai korrózió akadálytalanul végbemehet. Ebben az esetben is hátrányos, hogy a szerves oldószert tartalmazó kompozíciók tűzveszélyesek. Célul tűztük ki az ismert kompozíciók felsorolt hátrányainak kiküszöbölését. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha vízüveget tejsavszármazékokkal és epoxidált zsírsav-észterekkel keverünk össze, a korábban felsorolt követelményeknek mindenben megfelelő faanyagvédő kompozíciókhoz jutunk. A kompozíciók védőhatását tovább fokozhatjuk nátrium-fluorid és/vagy bórax bekeverésével. Kívánt esetben a kompozícióhoz az esztétikai követelményeknek megfelelő színezéket is adhatunk. A találmány tehát faanyagvédő kompozíciókra vonatkozik, amelyek 25—70 tömeg % vízüveget, 1 —10 tömeg% (I) általános képletű tejsavszármazékot — a képletben R1 1-4 szénatomos alkilcsoportot és R hidrogén.atomot vagy 1-4 szénatomos alkilcso portot jelent —, 0,1—5 tömeg% (II) általános képletű epoxidált zsírsav-észtert — a képletben R2 8-22 szénatomos, telített vagy telítetlen 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
