197549. lajstromszámú szabadalom • Vízkezelő berendezés
197549 A találmány vízkezelő berendezésre vonatkozik, amely különösen mélyfúrású kutak vízének (rétegvizeknek) gáztalanítására vagy/ /és vas- és mangántalanítására vagy/és savtalanítására vagy/és csírátlanítására szolgál, és különösen kisebb, 500 m3/napot meg nem haladó vízigény esetén alkalmazható gazdaságosan. ismeretes, hogy kisebb települések, üzemek vízellátását gyakran mélyfúrású kutakból kitermelt rétegvizekkel oldják meg, amelyek azonban sok esetben különféle szennyező anyagokat tartalmaznak, amelyektől a vizet — még csekély vízigény esetén is — felhasználás előtt meg kell tisztítani. A rétegvizek szenynyeződését legtöbbször metángáz, vas-mangán, szénsav (széndioxid) alkotja, de különféle mikroorganizmusokat is tartalmazhatnak. A jelenleg ismert módszerek mindegyikével a mélyfúrású kutak metán-, vas-mangán- és szénsavtartalrnát, valamint — adott esetben — a mikroorganizmusokat több önálló lépésben távolítják el. A vizet a kútból kiszivattyúzzák, külön szerkezet, például kompresszor segítségével levegőt adnak hozzá, a levegő maradékát, és az esetlegesen a levegőhöz keveredett gázt, például metánt külön technológiai művelettel és e célra alkalmazott külön szerkezettel, pl. légkiválasztó edénynyel vagy ventillátorral eltávolítják, a levegővel oxidált fémes vegyületeket pedig — a hozzájuk kötődő egyéb ásványi anyagokkal együtt — külön tartályokban, egy- vagy kétrétegű homokszűrővel különítik el. A megtisztított vizet rendszerint mélytározóba, ritkábban magastározóba vezetik. A mélytározóból külön szivattyúval kel! a vizet magastározóba, vagy hidroforos nyomáskiegyenlítő berendezésbe táplálni. Az ilyen berendezés kezelése folyamatos felügyeletet igényel. Amennyiben a vízigény a napi mintegy 500 m3-t meghaladja, a fent leírt technológia racionálisan alkalmazható, az építési és üzemelési költségek elfogadhatók. Kisebb napi vízigények esetében azonban a sok önálló részből álló berendezés fajlagos létesítési és üzemeltetési költségei növekednek, és minél kisebb a vízigény, annál kedvezőtlenebbek e költségek. Üzemi vagy intézményi vízellátó berendezések kezeléséhez általában nem áll rendelkezésre megfelelő szakértelemmel bíró kezelőszemélyzet, 'ezért ilyen kis víztisztító berendezéseket nem is építenek, vagy ha igen, gyakran utólag üzemen kívül helyezik ezeket. A találmány feladata, hogy olyan víztisztító berendezést, különösen mélyfúrású kutakkal kitermelt rétegvizek tisztítására alkalmas berendezést szolgáltasson, amelynek segítségével kisebb, napi 500 m3-t meg nem haladó vízigény esetén is a vas-mangán-, a gáz (metán)-, a szénsav-, és — adott esetben — a mikroorganizmus-eltávolítása a vízből racionális módon megoldható. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a vízkezelést magastározóban hajtjuk végre, a technológiai műveletek 1 2 leegyszerüsíthetők, a szokásosnál kevesebb művelettel hajthatók végre, a berendezés helyigénye minimálisra csökkenthető, így kis napi vízmennyiségek tisztítása is gazdaságosan megoldható, és a berendezés a tisztítási funkció mellett víztorony-funkciót is betölt. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan víztisztító berendezés segítségével oldottuk meg, amelynek vegyszeradagolója, oxigénnek a tiszta vízbe juttatására szolgáló S5:erkezete, ülepítőtere van, a tisztított víz és az iszap külön-külön történő összegyűjtésére és elvezetésére szolgáló szerkezettel rendelkezik, és amelynek az a lényege, hogy az ülepítőtér magastározó tartályában van kialakítva, és e tartályban vannak elhelyezve az oxigén bejuttatására, a tisztított víz, valamint a kiülepített iszap öszszegyüjtésére és eltávolítására szolgáló szerxezetek. Egy előnyös kiviteli példa szerint a berendezésnek mélyfúrású kútban elhelyezett szivattyúja van, amelynek töltövezetéke (nyomóvezetéke) a magastározó tartályába van — célszerűen a magastározó törzsében — felvezetve, és a nyomóvezeték az oxigén-bejut- 1 a tó szerkezetet alkotó levegőbekeverő szerkezetbe torkollik, amely a tartály felső vízszintje (yjnax), felett van elrendezve, célszerű ha a levegőbekeverő szerkezet a magastározó-tartály belső teréből levegő bebocsátására (beszívására) alkalmasan van kialakítva, mimellett a tartály levegőbebocsátó nyílásába légszűrő \an beépítve. Egy további találmányi ismérvnek megfelelően az oxigénbejuttató szerkezetből, célszerűen levegőbekeverő szerkezetből a magastározó tartályán kívülre vezetett, és kimenő légszűrővel ellátott gázelvezető cső van csatlakoztatva. Egy másik kiviteli példa szerint a berendezésnek közvetlenül a mélyfúrású kútba vegyszer bejuttatására szolgáló — előnyösen a terepszint alá süllyesztett aknában elhelyezett — vegyszeradagolója van. Általában a tartályban a felső üzemvízszintet (\max) definiáló túlfolyószerv, előnyösen túlfolyótölcsér van, amelyhez — pl. az iszapelvezető csőbe torkolló — túlfolyóvezeték csatlakozik. Előnyös, ha a tisztavíz összegyűjtésére szolgáló szerkezetet gyűrű alakú koliektorcső alkotja, amelynek célszerűen az oldalán vagy/és a felső részén vannak — előnyösen egymástól azonos oldaltávolságokban kiosztó t — folyadékbebocsátó nyílások, továbbá ha az iszap összegyűjtésére szolgáló szerkezedet gyűrű alakú kollektorcső alkotja, amelynek célszerűen az alsó részén vannak — egymástól előnyösen azonos oldaltávolságokban kiosztott — iszapbebocsátó nyílások. Egy másik találmányi ismérvnek megfelelően a töltővezetékről a tartály vízterébe torkolló, zárószerelvényt tartalmazó, előnyösen töltővégcsatlakozóval ellátott öblítőcsonkja van. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
