197520. lajstromszámú szabadalom • Oxigénes légzőkészülék, főként bányabeli alkalmazásra

Az 5. ábra a találmány szerinti készülék­ben alkalmazott, célszerűen 0,5 literes 6 oxi­génpalackot mutatja, amely egyrészt a hagyo­mányos 2 nyitószeleppel, 3 vezérlőszeleppel, 4 állandó adagolóval és 5 tüdővezérlésű sze­leppel van ellátva, másrészt viszont 2 nyitó­szelepére egy célszerűen műanyagból készült 17 indítótárcsa van felszerelve, amelynek ke­rületére a 16 indítózsinór (például erős damil­­szál van feltekercselve. A 17 indítótárcsa és a 2 nyitószelep felépítése különösen jól látható a 6. ábrán, ahol emellett a 17 indítótárcsával sorbakötött 18 óraszerkezet is fel van tüntet­ve, amely az indítás után meghatározott idő­vel, például 20 perc múltán csengő jelzést ad a mentési tevékenység befejezésére és az önmen­tés megkezdésére. Természetesen elképzelhe­tő olyan megoldás is, ahol a 18 óraszerkezet a 17 indítótárcsától függetlenül, nyomógomb­bal lehet működésbe hozni. A 16 indítózsinór olyan hosszban van a 17 indítótárcsára feltekercselve, hogy a légző­maszk és a légzőtömlők 1 tartódobozból való kivételével a 6 oxigénpalack 2 szelepe a szük­séges mértékben kinyisson, de csak akkor, ami­kor a 9 kettős légzőtömlő fele már az 1 tartó­dobozon kívül van. Teljes hosszának legalább azonosnak kell lennie a 9’, 9” be- illetve kilég­­ző tömlő hosszával. A találmány szerinti oxigénes légzőkészü­lék működésmódja a következő: A 15- működtető fogantyú meghúzásával a 19 gumilemezzáron keresztül kihúzzuk a 14 félálarcot és a hozzá kapcsolódó 9 kettős lég­zőtömlőt és a 13 szájcsutora szájbavételével arcunkra illesztjük a 14 félálarcot, majd pe­dig azt a 22 tépőzáras rögzítőpántok segítsé­gével a fejünkön (a tarkón) rögzítjük. Ezzel a művelettel egyúttal kihúzzuk a 16 indítózsi­nórt is, amely szintén a 14 félálarchoz van rög­zítve, és ez a mozdulat elforgatja a 6 oxigén­palack 2 nyitószelepére szerelt 17 indítótárcsát miáltal megkezdődik az oxigén beáramlása a 7 légzsákba. A 7 légzsák ekkor felfúvódva ki­tölti az 1 tartódoboz belső terének azon részét is, amely a 14 félálarc és a 9 kettős tömlő kihú­zásával szabaddá vált. A készülék viselőjének belégzése nyitja az önmagában ismert, csak egy irányban műkö­dő 10 belégző szelepet, így a 9’ belégző töm­lőn keresztül friss oxigén jut a 14 félálarc alá. A kilégzett, elhasznált levegő a 9” kilégző töm­lőn és ugyancsak egyirányúan áteresztő 11 ki­légző szelepen keresztül a 12 regeneráló egy­ségbe kerül, ahol a légzőmész hatására a ki­lélegzett levegő megtisztul a káros komponen­sektől és visszajut a 7 légzsákba. A fölösleges levegő a 7 légzsák 8 lefúvó szelepén keresztül távozik. Az eltávozott levegőt egyrészt a 4 ál­landó adagoló, másrészt a levegőfelhasználás függvényében az 5 tüdővezérlésü szelep pótol­ja friss oxigénnel a 6 oxigénpalackból. A 16 indítózsinór meghúzása működésbe hozza a 17 indítótárcsával sorbakötött 18 óra­­szerkezetet is, amely mintegy 20 perc elmúl- 4 5 tával csengő jelzéssel figyelmezteti a készülék viselőjét a munkavégzés befejezésére és a me­nekülés megkezdésére. A készülék üzembehelyezésének egyes moz­zanatai jól láthatók a 7a—d ábrákon, mégpe­dig adott esetben egy felügyeleti személy ese­tén, aki már a vállán viseli a készüléket. Első lépésében a készülék viselője megfogja a vál­lára akasztott légzőkészülék tartódobozából kilógó működtető fogantyút, majd második lé­pésében annak határozott megrántásával a ké­szülék oldalán keresztül kihúzza a légzőmasz­kot és a légzőtömlőket. Harmadik lépésben a dolgozó szájába veszi a szájcsutorát, végül a légzőmaszkot a rögzítőpántok segítségével a tarkóján rögzíti. Az elvégzett kísérletek sze­rint a találmány szerinti készülékkej az üzem­behelyezésig (vagyis a szervezet oxigénnel va­ló ellátásáig) átlagosan 5 mp-re (7c ábra), a menekülésre kész állapot eléréséig 8 mp-re, (7d ábra), míg egy még vállra nem vett készü­lékkel munkavégzésre kész állapot eléréséig mindössze 12 mp-re van szükség, azáltal, hogy a készüléket derékszíjjal a testhez kell rögzí­teni. összefoglalva tehát elmondható, hogy a ta­­tálmány szerinti oxigénes légzőkészülék a mun­ka- és menekülőkészülékek több előnyös tulaj­donságát egyesítve olyan kisméretű kombinált bányamentő készüléket képez, amely a hagyo­mányos idejű menekülés mellett rövidebb ide­jű munkavégzést is lehetővé tesz, ami egyrészt az életmentés, másrészt pedig nagyobb károk megakadályozása (vagyonmentés) szempont­jából sorsdöntő lehet. A munkavégzés azál­tal válik lehetővé, hogy a légzsák végig védett helyen, a tartódobozban marad, ugyanakkor a légzőtömlő használathoz való kihúzása na­gyobb méretű, 7—9 literes légzsák elhelyezé­sére is módot ad, ami biztosítja a munkavég­zés nagyobb igénybevételéhez feltétlenül szük­séges pótadagolást. A találmány szerinti megoldás legfonto­sabb előnyét azonban az jelenti, hogy a készü­lék rendkívül egyszerű módon, az eddig szük­séges idő töredéke alatt üzembehelyezhető, mi­után a légzőmaszk felvétele és az oxigénellá­tás megindulása egymással kényszerkapcso­latban van, így a szájcsutora szájbavételével azonnal légzésre alkalmas levegőt kap a szer­vezet. A szájcsutora emellett úgy van össze­építve a félálarccal, hogy a szájcsutora szájba­­vétele egyúttal a félálarcra tömített rögzíté­sét is biztosítsa, tehát orrcsipeszre nincs szük­ség, ezenkívül a szájcsutora kiegyenlítő nyí­lásain keresztül lehetővé válik a lélegzés az orron és szájon át egyaránt, ami növeli a kom­fortérzetet. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Oxigénes légzőkészülék, elsősorban bá­nyabeli alkalmazásra — amely hagyományos idejű menekülés mellett rövid idejű munkavég­zésre is alkalmas —, tartódobozba épített, nyi­tószeleppel, nyomásszabályozóval és vezérlő-6 197520 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents