197505. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehérjetartalmú takarmánykészítmény és zsír előállítására állati eredetű hulladékokból és melléktermékekből

A találmány tárgya, eljárás fehérjetartal­mú takarmány készítmény, és zsír előállí­tására, állati eredetű hulladékok és mellék­­termékek feldolgozása révén. Az állattartás, valamint az állatok, illet­ve egyes állati testrészek élelmiszeripari és egyéb ipari feldolgozása, továbbá forgalma­zása során nagy mennyiségben képződnek humán célra nem hasznosítható hulladékok és melléktermékek. Ezek közé tartoznak az állattartó telepeken elhullott állatok, befülledt, illetőleg eltört tojások, az állatvágás és hús­­feldolgozás során leeső, emberi fogyasztás­ra alkalmatlan, kobzott testrészek, belsőségek, bél, csont, vér, zsírszövetek olvasztásából származó melléktermékek, ipari tepertő, zsír­­zacc. Továbbá a tárolás, forgalmazás során a szavatossági időn túli vagy megromlott késztermékek, egyes állati testszövetek egyéb ipari, például gyógyszeripari, bőripari, feldol­gozásából származó maradványok, a feldol­gozóüzemek szennyvizébe kerülő és abból ki­nyert anyagok stb. Ezen hulladékok és mel­léktermékek fizikai megjelenési formájukat tekintve rendkívül változatos képet mutat­nak, közös jellemzőjük, hogy szárazanyag­tartalmuk döntő hányadát állati fehérjék és zsírok alkotják. Mindezek az anyagok ártal­masak a természeti környezetre élővízbe, ta­lajba kerülve azokat károsan szennyezik, ked­vező táptalajt jelentenek különféle káros fer­tőző mikroorganizmusok számára, így ártal­matlanításuk közegészségügyi szempontból is elengedhetetlen feladat. Ezeknek az anyagoknak a hasznosításá­ra régóta ismert és alkalmazott eljárás az állati takarmánnyá történő feldolgozás. A 791 361 számú szovjet szabadalmi le­írás olyan eljárást ismertet, mely során vágó­hídi hulladékot karbamid és hidrogén-peroxid jelenlétében hidrolizáInak. Az így előállított anyagot egyéb tápanyagokkal kiegészítve állati takarmányként alkalmazzák. A Trans. N.Z. Inst. Eng. 1979 6(2) 127-41 folyóirat cikke nagy protein- és zsírtartalmú szennyvizek kezelésére ismertet eljárást. A kezelési eljárás végtermékét állati takarmány­ként használják. A Cbem. Ind. 1977. (20) 808—11 folyó­irat cikke pedig olyan eljárást ír le, mely során hulladék húsokból flokkulálás és ion­csere révén állítanak elő protein tartalmú készítményt. A 173 780 számú cseh szabadalmi leírás hulladék húsokból történő takarmány előállí­tási eljárást ismertet. Az eljárás során a húsokat elbontják és kiegészítőkkel keve­rik, majd a terméket víztelenítik. Az ismer eljárások közös hátránya, hogy a gyártási folyamatot úgy beruházási, mint üzemeltetési szempontból igen nagy költség­gel valósítják meg, ugyanakkor nem alkal­masak az összes, ilyen típusú hulladék és melléktermék együttes feldolgozására, illetve bizonyos anyagféleségek csak korlátozott arányban vihetők be a technológiába anélkül, 1 2 hogy a gyártási folyamatot zavarnák, ille­tőleg a késztermék minőségét rontanák. A 174 014 számú magyar szabadalmi le­írásban, valamint a 2 917 753. számú NSZK­­-beli nem vizsgált közrebocsájtási iratban olyan eljárást ismertetnek, mely során a fe­hérje tartalmú hulladékot gőzzel feltartják, majd a feltárt elegyet — a fehérje és a zsír szétválasztása nélkül — közvetlenül felhasz­nálják takarmányozási célokra. Az eljárás hátránya, hogy nagy zsírtar­talmú takarmányt állítanak így elő. A 4 565 709 számú amerikai szabadalmi leírásban ismertetett eljárás során a fehérje tartalmú hulladékot úgy tárják fel, hogy a fehérje szilárd fázisba maradjon, míg a zsírt folyékony fázisba viszik. A folyékony fázis­ból többszöri bepárlás után nyernek szilárd zsírt. Az eljárás hátránya, hogy a zsírkinyerés igen energiaigényes, továbbá, hogy a fehérje tartalmú takarmányban a fehérje emészthe­tő fehérjehányada — feltárási körülmények miatt - nem kielégítően magas. Fejlesztő munkánk célja az volt, hogy a fenti hátrányokat kiküszöbölve, olyan eljárást dolgozunk ki, melyek segítségével az állati eredetű hulladékok és melléktermékek — egy­máshoz viszonyított arányuktól függetlenül — egyenletes minőségű késztermékké legyenek átalakítva oly módon, hogy az eddig ismert eljárásokhoz képest jelentősen csökkenjenek mind a beruházási, mind pedig az üzemelte­tési költségek. Ugyanakkor célul tűztük ki, hogy olyan takarmányt kapjunk, amelyben lévő fehérje nagyobb emészthető fehérjehá­nyadot tartalmaz. Abból indultunk ki, hogy az állati fe­hérje tartalmú takarmányok előállítására al­kalmazott ismert eljárások — amelyek mind­egyike nyersanyagfogadás, sterilizálás, szárí­tás, zsírleválasztás, aprítás, osztályozás és kiszerelés műveleti fázisokból áll, — magas beruházási és üzemeltetési költségigényét a szárítási művelet okozza. A szárítási műve­let legfontosabb célja a késztermék eltart­hatóságának biztosítása. Azt találtuk, hogy a szárítás elhagyásá­val, speciális műveleti paraméterek alkalma­zásával és megfelelő tartósítószer bekeverésé­vel biztosítani tudjuk a késztermék eltart­hatóságát. Eljárásunkban a gyártási folyamatból el­hagyhatók nagyértékű feldolgozógépek (pl. szárító, osztályozó) és jóval kisebb teljesít­ményű segédüzemi berendezések alkalmazha­tók. Ennek folytán a találmány szerinti el­járásnál a feldolgozás fajlagos energia és élőmunkaigénye is jelentősen csökken. A találmány szerinti eljárást az alábbi módon végezzük: A begyűjtött hulladékokat és mellékter­mékeket fogadóvályúban tároljuk a feldolgo­zás megkezdéséig. A fogadóvályút oly mó­don alakítjuk ki, hogy a folyékony (pépes) 2 197505 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents