197493. lajstromszámú szabadalom • Herbicid hatású emulzió koncenrátum

197493 Előnyös herbicid hatású vegyületek erre a cél­ra a 2-halogén-acetanilidek és a tiokarbamá­­tok. Különösen jól használhatók a találmány szerinti emulzió-koncentrátumok hatóanyagai­ként a következő vegyületek: 2-klór-2’,6’-dietil-N- (metoximetil) acetani­­lid (ismert néven alachlor); N- (etoximetil) -2’-trifluormetil-6’-metil-2- -klóracetanilid; S-2,3,3-triklórallil-diizopropiltiokarbamát (ismert néven trial lát) ; és S-2,3-diklórallil-diizopropiltiokarbamát (ismert néven diaiiát). Az alachlor előállítása és herbicid ható­anyagként való alkalmazását a 3,442.945 szá­mú és a 3,547.620 számú amerikai szabadalmi leírásban ismertetik. Az N-(etoximetil)-2’­­-trifluormetil-6’-metil-2-klóracetanilid előállí­tását és herbicid hatóanyagként való felhasz­nálását a 887.997 számú belga szabadalmi leírás ismerteti. A herbicid hatású tiokarba­­mátok előállítását a 3,330.821 számú, herbi­cid hatóanyagként való használatát pedig a 3,330.643 számú amerikai szabadalmi leírás­ban ismertetik. Az itt használt „oldáspont" megjelölés a következőket jelenti: az a hőmérséklet, amely­nél a hatóanyag és az oldószer egy adott kom­pozíciója telített oldat; vagy más megjelölés szerint az a hőmérséklet, amelyen a hatóanyag és az oldószer adott kompoziójára e hőmér­séklet alá történő hűtés esetén képződött kris­tályok oldódnak. A leírásban használt „szénhidrogén oldó­szer" egyetlen oldószerre, valamint két vagy több oldószer elegyére vonatkozik. Az alkal­mazott szénhidrogén oldószer olyan anyag, amelyben a herbicid hatóanyag jól és köny­­nyen oldódik és amely lényegében vízzel nem elegyíthető. Ilyen megfelelő oldószerek az aromás szénhidrogének, így a xilol, trimetii­­-benzol, többgyűrűs aromás szénhidrogének, így a naftalin és az alkilnaftalinok, halogéne­zett aromás szénhidrogének, így a monoklór­benzol, o-klórtoluol és hasonlók. Az alkalmazásra kerülő emulgeáló szer valamely egyedüli emulgeáló szer, vagy emul­geáló szerek elegye és nemionos, anionos vagy kationos jellegű vagy egy vagy több ilyen emulgeáló szer elegye lehet. Ilyen felületaktív anyagok a Me CUTCHEON’S DETERGENTS AND EMULSIFIERS, Nort American Edition, 1980 Annual published by the McCutcheon Division, MC Publishing Company, 175 Rock Road, Glen Rock, New Jersey 07452, USA). Alkalmas nemionos emulgeáló szerek azok, amelyek 16,0 vagy ennél nagyobb hidrofil­­-liofil-egyensúllyal (HLB) rendelkeznek Paul L. Lindner által leírt módszerrel meghatá­rozva (EMULSIONS AND EMULSION TECHNOLOGY, edited by Kenneth Lissant, published bay Dekker, New York, N.Y., 1974, pages 188—190). Előnyösek az itteni haszná­latra azok a nemionos felületaktív anyagok, amelyeknek a HLB-értéke 18,0 vagy ennél nagyobb, különösen pedig azok a nemionos 3 felületaktív anyagok, amelyeknek a HLB-ér­­téke 18,0—20,0. Ilyen nemionos emulgeátorok például a „BRIJ 78", amely a 15,3 HLB-értékű polioxi­­etilén (20) sztearilalkohol márkaneve; a „BRIJ 700", amely 18,8 HLB-értékű polioxi­­etilén (100) sztearilalkohol márkaneve; a „MYRJ 53”, amely egy 17,9 HLB-ér.tékű poh­­oxietilén (50) sztearát; a „MYRJ 59”, amely egy 18,8 HLB-értékű polioxietilén (100) szte­arát; „Renex 650” a 17,1 HLB-értékű polioxi­etilén (30) nonilfenol márkaneve; és az „Atlox G759HJ és GI300, amelyek közül az előbbi egy 19,1 HLB-értékű etoxilezett szorbitán­­észter és az utóbbi egy 18,1 HLB-értékű poli­­oxietilén-zsírsavglicerid. Más alkalmas nemionos emulgeátorok a nonilfenol-etoxilát, így például a „Cedopol CO 990” 19,0 HLB-értékkel és a „Gafac CO 990”. Itt használható alkalmas anionos emul­geátorok például a nátrium-alkilaril-szulfá­­tok, amelyek „Witcolate D51—52, D51—53 és D51—51” néven ismertek. Egyes anio­­nos/nemionos elegyek ugyancsak használha­tók, ilyen például az „Atlox 4861B”, a talál­mány szerinti készítményekben. A „segédemulgeátor" megnevezés 12—20 szénatomos, előnyösen 14—18 szénatomos, egyenes láncú alkoholokat jelöl. Ilyenek pél­dául az 1-dodekanol, 1-tridekanol, 1-tetra­­dekanol, 1-pentadekanol, 1-hexadekanol, 1- -hep*adekanol, 1-oktadekanol, I-nonadekanol és 1-eikozanol. A segédemulgeátor a maga részéről nem felületaktív anyag, de az emul­­geátor jelenlétében a segédemulgeátor az olaj/víz érintkezési felületén foglal helyet és módosítja az emulgeátor tulajdonságait. A találmány szerinti készítmény egyen­súlyát olyan vízzel állítjuk be, amely a mező­­gazdaságban elfogadható sót vagy karbami­­dot tartalmaz a víz fajsúlyának a növelésére és/vagy a vizes fázis fagyáspontjának a csök­kentésére. A szakterületen járatos szakember tudja, hogy minden olyan szervetlen vagy szerves só használható erre a célra, amely összefér a találmány szerinti készítményben alkalmazott mezőgazdasági vegyszerrel, ame­lyet az alkalmazott víz fajsúlyának a meg­változtatására használunk a találmány szerin­ti emulzió-koncentrátumban. Erre a célra hasz­nálható sók például a nátríumklorid, kálium­­kloric, ammóniumklorid, kalciumklorid, mag­­néziumklorid, ammóniumnitrát, ammónium­­karbonát, magnéziumoxid és hasonló sók. Kis mennyiség, például körülbelül 0,5— 5,0 tömeg%, közömbös segédanyagot is vihe­tünk be a készítménybe a teljes tömegére szá­mítva Ilyen anyagok a habzásgátló, csomó­sodási akadályozó és biocid szerek, színezé­kek, korróziógátlók, fagyáspontcsökkentő anyagok és hasonlók. Különösen célszerű ilyen anyagok használata akkor, ha a készít­ményeket hosszú ideig tároljuk felhasználás előtt, különösen kedvezőtlen raktározási kö­rülmények között. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents