197481. lajstromszámú szabadalom • Eljárás silótakarmány előállítására
197481 A találmány eljárás kukorica alapú silótakarmány előállítására. A szarvasmarha tenyésztésben a zöldetetést követően igen nagy jelentősége van a silózott takarmány, elsősorban a silókukorica felhasználásának. A teljes kukorica növény a kérődzők részére az egyik legjobb tömegtakarmány, mert területegységenként a legtöbb tápanyagot biztosítja az állat számára és sgy a legtöbb tej és hús előállítását teszi lehetővé. Hazánkban a silókukorica átlagos hozama meglehetősen alacsony — 20—25 t/ha — mert általában a gazdálkodó egységek a roszszul fejlődött sfemeskukoricát takarítják be silózott. takarmány céljára. Általános ugyanis a % a gyakorlat, hog\y a kukorica-termesztésben „a maghozam növelése az elsődleges cél. Ennék elérésé érdekében a kukoricát kedvezőbb adottságú területre, vetik, ezzel szemben a silónak való növényt rosszabb földeken vagy a jó szemestermést ígérő táblák forgóin termesztik. A silókukorica terméshozam növelésének akadálya az is, hogy a fajtaválaszték elépj korlátozott. Ennek ellensúlyozására megkísérelték a jobb eredmények elérése érdekében javítani az agrotechnikai fegyelmet, valamint a betakarítás és tartósítás körülményeit. A fajtákkal szemben támasztott igények közül Dr. Józsa László „Kukoricatermesztés szilázsnak” (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest) című könyvéből ismeretessé vált, hogy a silókukorica tulajdonságai közül legfontosabb a szárazságtűrőképesség, a lassú vízleadás és a hidegtűrőképesség. Dr. Láng Géza „Szántóföldi növénytermesztés" (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest |1976]) című művében azt is leírja, hogy silókukoricának alkalmasak azok a szemes fajták is, amelyek a termelési körülmények között hosszú tenyészidejűk miatt nem érnek be, de nagy szár és levéltömeget biztosítanak. Ezideig nem sikerült olyan termelési megoldást biztosítani, amely a megnövekedett igényeknek mindenben megfelelt volna, és nagy mennyiség mellett megfelelő beltartalmú siiózásra alkalmas növényt eredményezett. Célunk az volt, hogy olyan kukoricafajtát találjunk, amely az eddigiekkel összevetve kisebb területen nagy tömeget és ezzel együtt nagyobb tápanyaghozamot biztosít, vagyis az ideális silókukorica összes követelményének megfelel. Találmányunk általános megoldása az, hogy hímsteril édesszárú kukoricát, adott esetben 8—50 kg/ha szilárd bórax vizes oldatával kezelt talajba vetünk 60 000—120 000 csira/ha mennyiségben, adott esetben köztes növénnyel együtt, kívánt esetben másodvetésként, a trágyázást 1:1:3 arányú nitrogén: :foszfor:kálium műtrágyakeverékkel végezzük, majd adott esetben közvetlenül a silózás előtt a növények teljes tömegére számított 1,5—2,0 t% 10 t%-os vizes karbamidoldattal kezeljük és adott esetben rossz minőségű takarmányhoz keverve, silózzuk. 1 Kísérleteink során ugyanis előtérbe kerültek az úgynevezett cukorkukorica fajták, amelyeknek szárába és leveleiben a fejlődés során képződött cukor feldúsul és ennek csak kis hányada polimerizálódik keményítővé és koncentrálódik a szemben. Munkánk folyamán azt tapasztaltuk, hogy a hímsteril hibridek használata biztosít igen kiváló eredményt, mivel ennek a növénynek a szárában és leveleiben a cukortartalom szárazanyagra számítva a 19%-ot is elérheti, emellett a csekély mennyiségben előforduló magtermés keményítőtartalmat is biztosít. Amennyiben a szemképződést valamilyen takarmányozási célból növelni kívánjuk, úgy annak semmi akadálya nincsen, hogy a hímsteril vetőmag mellett vagy azzal elkeverve hagyományos fajtákat is használjuk. Tájékozódó termesztési kísérleteink azt mutatták, hogy a kipróbólt vetőmagfajták közül — Beke TC 270, Szegedi DC 384, MvSC 405, Pioneer 3764 TC és HS-.50/A — az utolsó mutatkozott a legmegfelelőbbnek. Ez a hímsteril silóhibrid megfelelő termesztési technológia mellett igen sok jelentős előnnyel rendelkezik. Alkalmazásával a vetésterület mintegy harmada megtakarítható, mivel 30%-kal több vethető belőle, mint a hagyományos kukoricából, a tőszám elérheti a 100 000/tő/ha értéket is, és a termés az eddigiek 160%-át is biztosíthatja. A leveles növény 280—350 cm magasságot is eléri és a növényeknél í),9— 1,2 kg/tő átlagsúlyokat is mértünk, és így optimális esetben 80—100 t/ha termény is betakarítható. Magas cukortartalma zölden tartja a leveleket és ezen túlmenően biztosítja az őszi fagyok tűrését is. Ez egyben azt is jelenti, hogy vetése később, még június első felében is történhet, és így a tenyészidő október közepéig feltétlenül eltart, ami a zöldetetés meghosszabbítási lehetőségét adja, ez pedig köztudottan magasabb fehérje és karotin tartalmat biztosít az állatok számára, és így a nagyobb tejhozam hosszabb időn keresztül fenntartható. A termény rendkívül jól silózható, nagy cukortartalma kedvező körülményeket biztosít a tejsavas erjedés számára és ammóniatartalma az erjesztés folyamán gátolja a fehérjebomlást. Ezen iúlmenően a silózási veszteség is kisebb. Előnyként kell azt is említenünk, hogy nagy karotintartalma mellett a rost több hemicellulózt és kevesebb lignint tartalmaz, emellett az aminosav összetétele is kedvezőbb. Nézetünk szerint a kedvező etetési eredmények abból is származnak, hogy míg a hagyományos szemessilók emésztésekor az állatoknak a keményítőt külön energia felhasználásával le kell bontaniok kisebb molekulákra, addig a cukorkukoricában lévő cukrok könnyen emészthetők. További munkánk során a cukorkukoricával vegyesen vetettünk normál szemes kukoricát mégpedig 10—30 tömeg%-ban. Technológiailag ez megoldható a magok egyszerű elkeverésével vagy pedig úgy, hogy 6—8 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
