197471. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló elrendezés nagynyomású kisülő lámpa gyújtására

197471 A találmány tárgya kapcsoló elrendezés legalább egy nagynyomású kisülőlámpa gyúj­tására, gyújtóimpulzus előállításával, amely­nek legalább három csatlakozója van, ame­lyek közül az első csatlakozó a lámpa első csatlakozójára csatlakoztatandó, a második és harmadik csatlakozó egy a lámpa máso­dik csatlakozójával sorosan kapcsolódó im­pedancia két végére csatlakoztatandó, továb­bá lámpa nélküli állapotban a gyújtóimpul­zusokat leállító eszköze van. Ilyen kapcsolási elrendezés ismeretes a Philips SN 61 típusú, gyakran használt kap­csolóból, amelyet például nagynyomású nát­rium kisülőlámpával használnak. Az ismert gyújtó-elrendezés egy logikai áramkört tar­talmazó elektronikus áramkörrel van felépít­ve, amelynek segítségével az impulzusok elő­állítását leállítják, amint a logikai áramkör egy bemenetén levő feszültség egy meghatá­rozott beállított feszültségszint alá csökken, ami azonnal létrejön, amint a lámpa begyúj­tott. Annak érdekében, hogy egy rossz lám­pa esetén megakadályozzuk, hogy a gyújtó­impulzusok előállítása megszakítás nélkül folytatódjon, az ismert kapcsolási elrende­zésben egy számláló áramkör is van, amely leállítja a gyújtóimpulzusok előállítását egy meghatározott idő eltelte után. A gyújtóim­pulzusok előállítása nem jön létre ismétel­ten addig, ameddig a kapcsoló elrendezést működtető tápfeszültséget adott időre meg nem szakítják. A logikai áramkört a számláló áramkör­rel tartalmazó elektronikus áramkör alkot­ja a lámpa begyújtása esetén a gyújtóimpul­zusokat leállító eszköz részét. Ennek az is­mert kapcsoló elrendezésnek az a tulajdon­sága, hogy a gyújtóimpulzusok előállítása leállított állapotban marad akkor is, ha a lám­pa kialszik anélkül, hogy a tápfeszültséget megszakították volna. Ez azt jelenti, hogy ha a lámpa működés közben elromlik, akkor a kapcsoló elrendezés nem működik, ami egy kedvező tulajdonsága az ismert kapcsoló el­rendezésnek. Általában egy nagynyomású lámpa mű­ködés közben már kialszik akkor is, ha rákap­csolt tápfeszültség rövid időre lecsökken anél­kül, hogy a feszültségforrást lekapcsolták volna. 10%-os feszültségcsökkenés már a lám­pa kialvását okozhatja. Az ismert kapcsoló elrendezéssel a lámpa ilyen körülmények kö­zött nem gyújt be újra. A találmány elé célul tűztük ki egy olyan eszköznek a kidolgozását, amely egy hatásos és egyszerű kapcsoló elrendezés, és amely működésbe lép akkor is, ha a tápfeszültség átmeneti csökkenése következtében a lámpa kialszik, és amely megtartja az ismert kap­csoló elrendezés előnyös tulajdonságait. A kitűzött célt a bevezetőben körülírt kap­csoló elrendezéssel a találmány szerint úgy értük el, hogy az első, második és harmadik csatlakozó közé egy ellenütemű áramkör van iktatva, amelynek kimenete a gyújtóimpul- 2 1 zusok előállítását leállító eszközhöz van köt­ve. A találmány szerinti kapcsoló elrendezés­nek egy előnye, hogy az ellenütemű áramkör lehetővé teszi a tápfeszültségnek a csatlakoz­tatott lámpa feszültségével való összehason­lítását oly módon, hogy a lámpán levő feszült­ség befolyásolni tudja a gyújtóimpulzusok előállítását. Ismeretes, hogy nagynyomású kisülőlám­páknál, különösen nagynyomású nátrium ki­sülőlámpáknál, a lámpa élettartama során a lámpa feszültsége növekszik, aminek követ­keztében a lámpa sokkal hajlamosabb arra, hogy a tápfeszültség változásaira kialudjon. Az ellenütemű áramkör segítségével a lám­pán levő feszültség befolyásolni tudja a kap­csoló elrendezés működését és leállítását oly módon, hogy különbséget tud tenni egy név­leges feszültségű lámpa és egy megnöveke­dett feszültségű lámpa között. A találmány szerinti kapcsoló elrendezés egy előnyös kiviteli alakja váltakozó feszült­ségforrásra való csatlakoztatásra alkalmas oly módon, hogy az ellenütemű áramkörben az első és harmadik csatlakozó közé iktatott feszültségosztó áramkört tartalmaz, amelyet egy első ellenállás, egy első dióda és egy kon­denzátor soros kapcsolása alkot, továbbá a második csatlakozó egy második ellenállás, egy második dióda soros kapcsolásán keresz­tül egyrészről a kondenzátorhoz, másrész­ről az első dióda és az első ellenállás soros kapcsolásához van vezetve, és az első dióda anódja egy második dióda katódjához van kötve. Ezzel a kiviteli alakkal elérhető egy­szerű módon, hogy a lámpán levő váltakozó feszültség minden egyes periódusa alatt a kondenzátor egy félperiódus alatt töltődik, ami a lámpa feszültségével arányos, és a vál­takozó feszültség minden egyes periódusa alatt félperióduson keresztül töltődik, amely a tápfeszültséggel arányos. A töltődés alatt a lámpán levő feszültség és a tápfeszültség polaritása egymással ellentétes. A konden­zátoron levő töltés egy perióduson keresztül átlagolódik, és ezért a kondenzátoron levő feszültség arányos a lámpa feszültségével, és legalább részben kompenzálva van a táp­­feszültség változásaival szemben. A találmány szerinti kapcsoló elrendezés előnyösen váltakozó feszültségre való kap­csolásra alkalmas, és a csatlakoztatott lám­pával soros impedancia a stabilizáló ballaszt részét képezi. Mivel nagynyomású kisülőlám­pákat szokásos módon váltakozó feszültség­ről működtetnek, előnyös, ha a kapcsoló el­rendezés is alkalmas váltakozó feszültségű működtetésre. Ha a lámpa stabilizáló ballaszt­jának legalább egy részét használjuk, akkor a kapcsoló elrendezés a stabilizáló ballaszt­tal egyszerű módon kombinálható, és így egyet­len eszközt alkot. Ez a költségek szempont­jából is előnyös. A találmány szerinti kapcsoló elrendezés egy kiviteli alakját részletesebben a mellékelt rajz segítségével az alábbiakban ismertetjük. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents