197446. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés jármű tömegének meghatározásához

9 197446 10 olyképpen, hogy az említett számított meny­­nyiségek mindegyike a jármű gyorsulásának megfelelő gyorsulást jellemző mennyiséget tartalmaz. Ezt a két gyorsulást jellemző Sx2 és Síi mennyiséget különböző időpontokban határozzuk meg úgy, hogy az egyik gyorsu­lásjellemzőt olyan időpontban állapítjuk meg, amikor a 6 motor meghajtóereje hat a jármű­re, a másik gyorsulásjellemzőt pedig olyan időpontban, amikor a jármű meghajtásmentes állapotban található. Ebben a meghajtásmen­tes állapotban a jármű számottevően nem gyorsul vagy lassul. Azért, hogy az említett számítási műve­letet el lehessen végezni, a 29 kiértékelő egységhez oda van vezetve a 6 motor pilla­natnyi M forgatónyomatékának megfelelő jel a 30 jelvezetéken és a 28 jelbemeneten keresz­tül. A meghajtott 15 kerék ng fordulatszámá­nak Sx2 és Síd gyorsulást jellemző mennyisé­gek képzéséhez szükséges időbeli menete a 29 kiértékelő egység 27 jelbemenetére van vezetve. Végezetül a 23 jelvezetéken keresz­tül a 29 kiértékelő egység 26 jelbemenetével az az időpont van közölve, amelyben a 18 sebességváltó vezérlőegység és vezérlő jelé­re a 9 tengelykapcsoló szétkapcsol. Ilyen módon a 29 kiértékelő egységben meg lehet különböztetni azokat az időpontokat, ame­lyekben a meghajtó 6 motor hatást fejt ki a járműre és azokat az időpontokat, amelyek­ben a meghajtó 6 motor nem hat a járműre. Ezekben a különböző időpontokban mérjük, illetve határozzuk meg az síc2 és síi gyorsu­lási jellemző mennyiségeket is. Erre szolgál például egy differenciáló berendezés a 15 kerék fordulatszámának első és második dif­ferenciáljának számítására. A jármű meghajtásmentes állapotát, ami az ábrázolt kiviteli példában a 9 tengelykap­csoló szétkapcsolásával jön létre, azáltal is­me g lehet például valósítani, hogy a 6 motort zárt tengelykapcsoló mellett úgy működtet­jük, hogy a jármű nem lassul és nem gyor­sul. Ennek megfelelően olyan berendezést le­het beépíteni, ami felismeri a jármű lassulás­mentes, illetve gyorsulásmentes haladásának megfelelő ilyen állapotot és pontosan ebben az időpontban végre tudja hajtani a meghaj­tásmentes állapotnak megfelelő jellemző mennyiségek mérését, illetve számítását. A 29 kiértékelő egységet úgy is ki lehet képezni, hogy a tömeget jellemző mennyiség középértékének képzéséhez különböző meg­határozott G tömegjellemzó mennyiségeket használunk fel, és hogy a tömeget jellemző így meghatározott középértéket használjuk fel a jármű tömegének a jelzésére, vagy megadására. Ebben az esetben tehát a 18 se­bességváltó vezérlőegységhez a tömeget jel­lemző középértéket vezetjük oda. Gondoskodhatunk arról is, hogy csak olyan tömeget jellemző mennyiségek vagy csak olyan, a tömeget jellemző mennyiségek középértékei kerülhessenek kiértékelésre. 6 amelyek az előirt értéktől, vagy a tömeget jellemző mennyiség előzőleg meghatározott értékétől az előre megadott eltérést nem lé­pik túl. Annak biztosítására, hogy akkor is, ami­kor például a rövid menetidő következtében a 29 kiértékelő egységben még a tömeget jellemző G értékre nincs kielégítő pontos ér­ték, a 18 sebességváltó vezérlőegységben a tömeget jellemző mennyiség használható érté­kével lehessen számolni, célszerű az, hogy a 29 kiértékelő egység által meghatározott G tömeget jellemző mennyiség helyett olyan kö­zepes Go tömeget jellemző mennyiséget hasz­náljunk, ami például a félig megrakott jár­műnek felel meg. A G tömeget jellemző mennyiség biztos meghatározására és számítására előnyös mó­don a 29 kiértékelő egységbe épített mikro­számítógép alkalmas, amellyel különösképpen a gyorsulást jellemző mennyiségekre vonat­kozó időtől függő számítási műveletek is egyszerű módon megvalósíthatók. A G tömeget jellemző mennyiségnek a 29 kiértékelő egységben történő leirt meghatá­rozását úgy lehet megváltoztatni, hogy az M forgatónyomatéknak és az s gyorsulást jel­lemző mennyiségnek a jármű meghajtásmentes állapotához tartozó mérési időpontjának a vá­lasztása helyett ezt a mérési időpontot is a normális, meghajtott állapot közben választ­juk meg úgy, mint az említett mennyiségek másik mérési időpontját. Ebben az esetben a 29 kiértékelő egységben a meghajtó forgató­nyomaték egyetlen értéke helyett két külön­böző forgatónyomaték különbségével dolgo­zunk. Valamennyi leírt esetre érvényes az, hogy a gyorsulást jellemző mennyiség meg­határozásra a gyorsulásra mind pozitív, mind negatív mérési eredményt is szolgáltathat. Ha a jármű tömegének meghatározására a meghajtó forgatónyomaték két különböző időpontban meghatározott értékét értékeljük ki, akkor előnyös módon olyan kiegészítő be­rendezés alkalmazható, amelyben folyamato­san, illetve periodikusan, viszonylag rövid időkülőnbségekkel határozzák meg a meghaj­tó forgatónyomaték értékét. Ekkor a meghaj­tó forgatónyomaték két egymást követóleg zárt értéke között kielégítóleg nagy kü­lönbség jelentkezése esetén lehet a tömeget meghatározni. Ilyen, a meghajtó forgatónyo­maték elegendően különböző értékei például akkor adódhatnak, ha a jármű vezetője a gázpedál állását nagyobb mértékben változ­tatja. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás karral, rúddal, célszerűen gázpedállal vezérelt meghajtó motorral, elő­nyösen robbanómotorral rendelkező jármű tö­megének meghatározására, ahol a meghajtott 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents