197403. lajstromszámú szabadalom • Ernyőszerkezet, különösen ablaknapellenző

5 197403 6 végét fogadják be, illetve vezetik a 4 pony­va felhúzása és leengedése során. Az 5 feszítőkarok és a 7 terelőhenger két vége között egy-egy 6 tolókar van el­rendezve, amelyek mindkét végükön csuklóz­va vannak, és az 5 feszitőkarokhoz azoknak a 27 karvégtalpaktól számított kb. 1/4-énél kapcsolódnak. A 6 tolókarok 16 görgők útján vannak megvezetve a 8 vezetősínekben. Az 5 feszitőkarok üreges, zárt alumini­­umprofilból készülnek, és belső terükben előfeszített 23 rugó van elrendezve. A 23 ru­gó egyik vége az 5 kar 3 drapériarúdhoz kapcsolódó vége tartományában keresztirá­nyú 22 csaphoz, másik vége 24 drótkötél út­ján a 27 karvégtalphoz van erősítve. Az 5 feszitőkar 26 csukló útján kapcso­lódik a 27 karvégtalphoz. A 26 csukló az 5 feszitőkar hossztengelyéhez képest excentri­kusán van elrendezve (a 26 csukló 29 csap­jának tengelye rendeltetésszerinti helyzetben az 5 feszítőkar hossztengelye fölött van). A 26 csukló 5 feszitökarhoz tartozó része villás kialakítású, mig a 27 karvégtalphoz tartozó rész a villa két ága közé laza illesztéssel be­nyúló 28 tartóelemet képez. A 28 tartóelem alsó oldalán ívelt 30 ve­­zetópélya van kialakítva, amely a 27 karvég­­tagtalpon kiképzett 31 furatba megy át. Eb­ben a 31 furatban van rögzítve a 24 drótkö­tél 27 karvégtalp felőli vége. Az 5 feszítőkar 27 karvégtalp felőli vil­lás végének alsó oldala kb 45°-ban ferdén le van vágva, ily módon 32 ütközőfelületet ké­pez, amely az 5 feszitőkar kb. 45“-os lehaj­lás esetén felfekszik a 27 karvégtalp alsó részén, és megakadályozza a további leeresz­tést. Felül viszont le van kerekítve az 5 fe­szitőkar villás vége, így az 5 feszitőkar füg­gőleges helyzetig felhajtható, amikor is a 8 vezetősínhez ütközik. A bemutatott ernyőszerkezet a követke­zőképpen működik: Felhúzott állapotban az 5 feszitőkarok szabad vége a 3 drapériarúddal együtt fel van emelve a 8 vezetősínek felső végéhez (az 1. ábrán vékony vonallal jelölve). Az 5 feszi­­tókarok ekkor függőleges helyzetűek (párhu­zamosak a 8 vezetősínekkel), a 4. ponyva pe­dig feszesen (szorosan) fel van tekerve a 15 ponyvahengerre. A 6 tolókarok felső végei a 8 veztóslnben csúszva a 7 terelőhengerrel együtt felső véghelyzetbe kerülnek, amikor is a 6 tolókarok is függőlegesek, és a 8 ve­zetősínek, valamint az 5 feszítőkarok között helyezkednek el. Az 5 feszítőkarok 23 rugói maximálisan megfeszített állapotban vannak, a 24 drótkötél pedig a 28 tartóelem 30 vezető­pályájának teljes hosszán felfekszik. Az 5 feszitőkarok lecsapódását azonban megakadá­lyozza a 14 hajtómű orsója (a csigakerekes hajtómű a hajtott rész felől nem hajtható, azaz önzáró). A 4 ponyva leeresztése (kinyi­tása) úgy történik, hogy a 17 hajtókar se­gítségével megfelelő irányú forgásba hozzuk 4 a 15 ponyvahengert. A 23 rugó hatása alatt az 5 feszítőkarok a 26 csuklók körül lefelé fordulnak, és a 7 terelőhenger mögött meg­vezetett 4 ponyvát a 3 drapériarúd segítsé­gével folyamatosan letekerik a 15 ponyva­­hengerről. Az 5 feszitőkarok legalsó helyze­tét a 27 karvégtalpon való felütközés hatá­rozza meg (kb. 45°-ban lefelé mutató hely­zet). A 23 rugó és ezáltal a 4 ponyva is mindvégig feszes marad. A 23 rugóban az 5 feszítőkarok függőleges helyzete mellet ébred a legnagyobb erő, de az 5 feszitőkarokra ha­tó nyomaték a lehajtás során az erő csökke­nése ellenére is nő, mivel az erőkar (a 24 drótkötél és a 29 csap tengelye közötti tá­volság) nő. A 30 vezetöpálya ugyanis úgy van kialakítva, hogy lefelé haladva egyre tá­volodik a 29 csap tengelyétől, és így az 5 feszitőkar lehajtása során a 30 vezetőpályát fokozatosan elhagyó 24 drótkötél érintkezési pontja is egyre távolabb kerül ettől a ten­gelytől. A találmány szerinti ernyőszerkezet bármely nyitási helyzetben megállítható, mi­vel a 14 hajtómű önzáró, és az 5 feszitőka­rok minden állásban kifeszitve tartják a 4 ponyvát. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Ernyőszerkezet, különösen ablaknap­­ellenzó, amelynek két párhuzamos, álló veze­tősíné, ezek felső végénél elrendezett, hajtó­művel ellátott ponyvahengere, továbbá egyik végükkel a vezetősínekhez csuklózott, másik végükkel drapériarudat tartó feszítőkarjai vannak, és egyik végével a ponyvahenger­hez, másik végével a drapériarúdhoz erősí­tett ponyvával rendelkezik, azzal jellemezve, hogy a vezetősínek (8) között elrendezett, két végével azokban eltolható módon ágya­zott, a ponyva (4) közbenső szakaszát leszo­rító terelőhengere (7) van, a feszitőkarokhoz (5) egyik végével egy-egy tolókar (6) van csuklósán kapcsolva, amelynek másik vége a vezetősínekben (8) görgő (16) útján van megvezetve, és a feszitőkarok (5) rugó (23) útján csuklójuk (26) körül lefelé forgató ér­telemben elő vannak feszítve. 2. Az 1. igénypont szerinti ernyószerke­­zet azzal jellemezve, hogy a feszítőkarok (5) hossztengelyükhöz képest excentrikusán el­rendezett csukló (26) útján vannak a vezető­sínekhez (8) kapcsolva. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti er­nyőszerkezet azzal jellemezve, hogy a feszi­­tókarok (5) üreges kialakításúak, és a rugók (23) az üregekben vannak elrendezve. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike sze­rinti ernyőszerkezet azzal jellemezve, hogy a rugó (23) egyik vége a feszitőkar (5) drapé­riarúd (3) felőli végéhez, másik vége drótkö­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 G5

Next

/
Thumbnails
Contents