197386. lajstromszámú szabadalom • Műanyag távtartó elem betonacélok szabványos betontakarásának biztosításához
5 197386 6 elem segítségével oldottuk meg, amelynek a takarás vastagságát meghatározó magasságú távtartó teste és a betonacél-szál befogását biztosító befogadónyílása van, és amely távtartó elemnek az a lényege, hogy legalább két, eltérő magasságú, külső oldalán sik talppal határolt távtartó teste van, amelyek belső végüknél egymással befelé nyitott U-alakú, vagy lényegében U-alakú, rugalmasan deformálható anyagból, például műanyagból készült ősszekőtőelem révén vannak összekapcsolva, és a befogadó nyílást a távtartó testek és az összekötőelem(ek) egymás felé fordított belső oldalai határolják. Azzal, hogy több, eltérő magasságú távtartó testet alkalmazunk, a távtartó testek számával azonos számú, különböző vastagságú betontakarást állíthatunk elő - attól függően, hogy melyik távtartó test talpát fordítjuk a zsaluzat felé. Ugyanakkor a távtartó testeket egymáshoz kapcsoló, befelé nyitott U-alakú ősszekőtőelem olyan rugalmas alakváltozásra képes, amely lehetővé teszi, hogy ugyanazt a távtartó elemet különféle átmérőjű betonacélokhoz felhasználhassuk, amelyek a távtartó elem befogadónyilásába bepattinthatök és ott szilárdan befogva maradnak, külön rögzítésre, például kötözésre vagy más jellegű rögzítésre nincs szükség. A távtartó testek talpán el nem távolítható módon, pl. bevéséssel feltüntetett szám a betonfedés mértékét mutatja mm-ben, mely a kizsaluzás után a felületen láthatóvá válik, így utólag is ellenőrizhető a betonacélok terv szerinti elhelyezkedése. A távtartó elem célszerűen műanyagból egy darabban készülhet előnyösen négy távtartó testtel, amelyek magasságát úgy választjuk meg, hogy a legtöbbször ismétlődő betontakarási méreteket, pl. 15, 20, 25, 30 mm-t kapjunk. Természetesen ennél kisebb, illetve nagyobb méretsorozatokkal is készíthetünk távtartó elemeket; például a mélyépítésben - ahol a talajjal érintkező szerkezetek agresszív környezetbe is kerülhetnek - ennél nagyobb betonfedések is előfordulnak, ilyen célra tehát nagyobb méretű távtartó elemek készíthetők. A távtartó elem vastagságát úgy választjuk meg, hogy bármelyik távtartó testje talpára állítva biztosan megálljon helyzetében. A találmány szerinti négy távtartó testes távtartó elemből egy építmény vasszerelésénél általában elegendő csak egyféle méretet a helyszínen tartani, amelynek négyféle magasságával a tervezett vasszerelés elkészíthető. A találmányt az alábbiakban példakénti kiviteli alakok kapcsán, a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen. A rajzokon az 1. ábrán a találmány szerinti távtartó elem legegyszerűbb, két távtartó testet tartalmazó kiviteli alakját oldalnézetben tüntettük fel; a 2. ábrán három távtartó testtel kialakított találmány szerinti távtartó elem látható ugyancsak oldalnézetben; a 3. ábra a találmány szerinti távtartó elem négy távtartó testtel rendelkező változaténak az oldalnézete; a 4. ábra a 3. ábra szerinti távtartó elem fölülnézete; az 5. ábra a 3. ábra szerinti távtartó elem bal oldali oldalnézete; a 6. ábra a 3. ábra szerinti távtartó elem alulnézete; a 7. ábra a 3. ábra szerinti távtartó elem jobb oldali oldalnézete; a 8-11. ábrákkal szemléltetjük, hogyan valósítható meg a betontakarás változtatása a 3. ábra szerinti távtartó elem elforgatásával. Amint az 1. ábrán látható, a találmány szerinti távtartó elem a legegyszerűbb esetben két 1, la távtartó testből és egy ezeket egymással összekapcsoló 2 összekőtőelemből van felépítve. Az 1 és la távtartó testek ja, A2 hossztengelyei egy egyenesbe esnek. Az 1 és la távtartó testek külső sík oldala 4 talpként van kialakítva, egymás felé fordított belső oldala pedig a 2 ősszekőtőelem belső oldalával együttesen 3 befogadónyilást meghatározó kialakítású. A 3 befogadónyílást az 1. ábrán feltüntetett esetben két egymásba átmenő ék alakú tér-i‘ész alkotja. Az 1 távtartó test 4 talpa és a 3 befogadónyílés felé eső oldalának legmélyebb pi pontja közötti b távolság kisebb, mint az la távtartó test 4 talpának c távolsága, az e talp felé eső legmélyebb p2 ponttól. A 2 ősszekőtőelem lényegében U-alakú, amelynek nyitott oldala a 3 befogadónyílás felé néz, és amely szárainak végével kapcsolódik az 1, illetve la távtartó test oldalához. Az 1 és la távtartó teBtek össze nem kapcsolt, szabadon álló oldalain 5, illetve 6 vezetőfelületek vannak kiképezve, amelyek ferdén a 3 befogadónyílás felé lejtenek és ez utóbbiba torkolló rést határoznak meg. A 2. ábrán olyan távtartó elemet tüntettünk fel, amely három 1, la és lb távtartó testből van kialakítva. Ezek közül az yi geometriai tengelyű 1 távtartó test b magassága a legkisebb, az la távtartó test c magassága ennél nagyobb, és az lb távtartó test d magassága a legnagyobb. Az 1 és la távtartó testek, illetve az 1 és lb távtartó testek között egy-egy 2 ősszekőtőelem van, amelyek ezeket a távtartó testeket összekapcsolják. Az 1, la és lb távtartó testek yi, yz és y3 geometriai hossztengelyei által bezárt cC szögek 120°-osak. A három 1, la és lb távtartó test jelen esetben sik belső oldala és a két 2 összekötőelem belső oldalai által meghatározott 3 befogadónyilásba az la és lb távtartó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
