197384. lajstromszámú szabadalom • Ívesen hajlított lamellákból készült rétegelt ragasztott fa tartó, és eljárás annak előállítására

3 197384 4 A találmány rétegelt-ragasztott fatartók­ra, és ezek készítésére szolgáló eljárásra vo­natkozik. Ilyen fatartókat az építőipar szá­mos területén alkalmaznak, elsősorban olyan feladatok megoldására, ahol esztétikai vagy műszaki okból íves tengelyű tartó kívánatos, és a faanyagú szerkezet előnyös, vagy meg­felelő. A rétegelt-ragasztott szerkezetek ta­karékosak, és görbe-tengelyvonalú tartók előállítására kiválóan alkalmasak. Csarnokok, uszodák, kegyeleti, helyek, reprezentatív kö­zösségi termek kedvelt fatartó szerkezete, de igen sok mezőgazdasági épületszerkezet is készül belőlük. A találmány szerinti tartó mindezeken a helyeken alkalmazható, elsősor­ban hajlitásra igénybevett szerkezetként. A jelenleg ismert görbetengelyű réte­gelt-ragasztott fatartókat azonos vastagságú, azonos anyagú és minőségű lamellákból ra­gasztják össze. Az Ívesen hajlított lamellák vastagsága és hajlítási sugara között a fa­anyag tulajdonságaitól, az előkészítési tech­nológiától függően különböző előírások kü­lönböző figyelembe veendő összefüggéseket adnak meg. Az összefüggések fizikai alapja a lamella hajlításakor fellépő káros alakválto­zások (repedés, szálpattanés) és kedvezőtlen belső feszültségek (túl nagy visszatérítő erő) elkerüléséhez szükséges korlátok meghatáro­zása. Egyes országok a hajlítási sugár 1/-150-énél, más országok 1/200-nál nagyobb laraellavastagság alkalmazását tiltják. Az ezen értékeket megközelítő lamellavastágság esetén - a fentiekben elsőként említett országokban a hajlítási sugár 1/150 és 1/200 értékei közé eső lamellavastagság esetében, illetve a másik esetben az 1/200 és 1/300 értékei közé eső lamellavastagság esetén - a figyelembe vehe­tő határfeszültség kisebb kell legyen, mint kisebb lamellanagyság esetén. A tervezés során a derékszögű, négy­szögű, szükséges szélességű és magasságú tartót sok, azonos vastagságú lamellából konstruálják. A hajlítási igénybevételből a szélső szálban számított mértékadó feszült­ség, a tartó-tengely tervezett görbületi su­gara alapján a felhasználandó faanyag és a vonatkozó előírások figyelembevételével hatá­rozzák meg a szükséges lamellavastagságot és ebből az alkalmazandó lamellák számét, majd az e terv szerint méretre vágott, gya­lult lamellák egymásrahajlitása, ragasztása, préselése után használják fel az előállított tartót rendeltetésének megfelelően. Az ily módon előállított hajlított tartók szélső szálaiban a tartó anyaga ki van hasz­nálva, azonban másutt jelentős feszültségtar­talékokkal bír. A tartalék a tartó különböző részein rendelkezésre álló határfeszültség, és az azon a helyen érvényesülő mértékadó fe­szültség különbözőségében rejlik. A szélső szálakban a határfeszültséget általában eleve kihasználják, azonban a tartó teljes kereszt­metszeti területén az azonos faanyag és az azonos vastagságú lamellák alkalmazása kö­vetkeztében ugyanez a határfeszültség érvé­nyes; az aktuális mértékadó feszültség pedig a semleges tengely, a tartó súlyvonala felé fokozatosan csökken, vagyis a feszültségtar­talék nő. Ezért a jelenleg ismert lamellás ragasztott fatartók a tervezett hasznos ter­helésre nincsenek homogén módon kihasznál­va, ezért í-elatíve gazdaságtalanok. A találmány feladata, hogy olyan réte­gelt-ragasztott fatartót szolgáltasson, amely a jelenleg ismert hasonló jellegű szerkezetnél kisebb feszültségtartalékkal bír, energiataka­rékosabb, tehát gazdaságosabb. A találmány azon a felismerésen alap­szik, hogy a tartó kevésbé igénybevett ré­szein elégséges határfeszültséget más anyagú - gyengébb minőségű - vagy ugyanazon görbületi sugár mellett nagyobb vastagságú lamellákkal is biztosítani lehet, mint ami­lyeneket a tartó szélső sévjaiban kell - sza­bályzatok által megkötött méretben, illetve minőségben - alkalmazni. így a műszaki fela­datnak megfelelő, de olcsóbb anyagokat, ke­vesebb előkészítő munkát és kevesebb se­gédanyagot igénylő megoldást jelent, ha a legnagyobb feszültségek helyén vékonyabb lamellát alkalmazunk, és a kisebb feszültségű tartórészeken vastagabb, vagy gyengébb mi­nőségű lamellák összeragasztáséval állítjuk elő a tartót. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan ívesen hajlított lamellákból készült rétegelt-ragasztott fatar­tóval oldottuk meg, amelynek az a lényege, hogy a hajlított-húzott és/vagy a hajlitott­­-nyomott zónákban olyan lamellák alkotják, amelyek határfeszültsége a tartó többi zóná­jában lévő gyengébb minőségű és/vagy vas­tagabb anyagból készített lamellákénál maga­sabb. Célszerű, ha az azonos határfeszültsé­gű lamellák kötegeket alkotnak, és a tartót legalább két lamella-köteg alkotja; ebben az esetben előnyös, ha a legalább három lamel­la-kötegböl álló tartószerkezet egymástól köztes lamellaköteggel vagy kötegekkel elvá­lasztott lamellakötegeinek határfeszültsége azonos, és ha a tartószerkezet a hajlítási tengelyre nézve szimmetrikus felépítésű. A tartó egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy a lamellák mindegyike véko­nyabb a tartó görböleti sugarának 1/150 ré­szénél. Egy másik kiviteli példa szerint a lamellák egy része a tartó görbületi sugará­nak 1/300 részénél vastagabb. Előnyösen a lamellák egy része legfeljebb 20 mm vastag, míg másik része legalább 30 mm, de legfel­jebb 45 mm vastag. Általában a vékonyabb lamellák anyaga fenyőfa, a vastagabb lamel­lák anyaga nyárfa. A találmány szerinti eljárásnak az a lényege, hogy a tartók a kisebb sugarú szélső szála felöl először a nagyobb határ­feszültségű lamellákból, majd kisebb határ­­feszültségű lamellákból, végül a nagyobb su­garú szélső szál felé ismét nagyobb határfe­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents