197381. lajstromszámú szabadalom • Eljárás térelhatároló szerkezetek előállítására
3 197381 4 A találmány térelhatároló szerkezetek előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik. Épületek térelhatároló szerkezetei meghatározó szerepűek mind az épületek külső megjelenése, mind azok belső hasznosíthatósága tekintetében. Az építés iparosításának kezdeti fokán #a térelhatároló szerkezeteket kézi falazó elemekből építették, amelyek a legkülönfélébb igényt kielégítő, tehát rendkívül variábilis épitmény-kialakitást tettek lehetővé. Az alacsony technikai színvonalnak megfelelően a kézi falazó elemekből mindenfajta gép igénybevétele nélkül,- pusztán emberi munkával is lehetőség van a térelhatároló szerkezetek megépítésére. A későbbiekben ez az előny az iparosítási törekvések jelentős gátjává is vált, amennyiben az iparosított építési mód gépesítése csak nehézkesen oldhátó meg. A tömeges lakásépítés ugyanakkor csak iparosított módszerekkel valósítható meg. Ezekhez értelemszerűen a nagy gépi berendezések kapacitásának optimális kihasználását lehetővé tevő térelhatároló elemeket kellett kifejleszteni, amelyek gyártása üzemekben, az ún. házgyárakban történik. A házgyári nagy panelek gépesített módszerekkel gyorsán épületté szerelhetők, azonban alkalmazásukkal csak kötött építmény-kialakítás lehetséges. A házgyári nagy paneles építési mód tehát elsődlegesen a tömegesen jelentkező, nem pedig a különösebben magas minőségi követelmények kielégítését szolgálja. A mennyiségi igények kielégítését követően a társadalom egyre inkább és egyre fokozottabban minőségi követelményekkel lép fel a lakóhely megteremtésével szemben. A minőségi követelményszintet ekkor már mind nagyobb mértékben az építtető szerepkörében is fellépő majdani lakástulajdonosok határozzák meg. Ezek az épületektől - melyek egyre inkább családi ház-, ikerház-, sorház-jellegűek - tetszetős külső megjelenést és a család életéhez, munkamegosztásához igazodó, tehát variábilis belső elosztást kívánnak meg. Ezen igények kielégítése azonban a hagyományos kézi falazó elemes építési mód újjáélesztésével nem lehetséges, minthogy az új technikai szinten már a gépesítés előnyeiről lemondani jelentős gazdasági hátránnyal járna, de a kezdeti időszakban tömegesen rendelkezésre álló kvalifikált munkaerő előteremtése sem volna már lehetséges. Számos javaslat ismeretes az ún. szövetvázas technológia keretében különféle építmények, elsősorban lakóházak felmenő falainak az építésére. A szövetvázas technológia lényege, hogy valamilyen hőszigetelő anyagú, általában könnyűbetonból készült üreges, speciális geometriájú építőelemből - általában blokkokból - olyan falat készítenek, amelynek belsejében egymásba torkolló vízszintes és függőleges csatornák vannak. E csatornákban - szükség szerint - vasszerelést helyeznek el, majd a csatornarendszert hig mcnolitbetonnal kitöltik, miáltal a beton megszilárdulását követően hőszigetelő anyaggal körülvett teherhordó vasbeton vázszerkezet alakul ki. E megoldások hátránya a nagy élőmunka-igény, valamint hogy épületfizikai problémák is jelentkeznek. Számos olyan közepes méretű, könnyű és hőszigetelő tulajdonságú elemrendszert fejlesztettek ki világszerte az utóbbi évtizedekben, amelyek viszonylag csekély gépi ráfordítással a házilagos kivitelezést lehetővé teszik. E megoldások közös hátránya, hogy az elemek sérülékenyek, a megnövelt hőszigetelési követelmények kielégítésére az esetek döntő többségében a belőlük készült falak többnyire nem alkalmasak, legfeljebb olyan járulékos szerkezetek (pl. hőszigetelő elemek'1 beépítésével, amelyek a faivastagságokat és -súlyokat ésszerűtlenül megnövelik. Sok esetben nem teszik lehetővé a falakban a hőhiriak kiküszöbölését, nehézkes kapcsolatokat tartalmaznak, emellett igényes háttéripart (építési anyag, szerkezeti választék stb.) tételeznek fel, ami nem mindenütt áll rendeli ezésre. További hátrányt jelent, hogy a fent ismertetett építőelemekből készült falak és födémek nem egységes rendszerűek, az elemek összeszerelésével nyert szerkezetek viszonylag alacsony készültségi fokúak (pl. a külső és belső burkolatuk hiányzik), és nincsenek tekintettel az épületgépészeti követelmények kielégíthetőségére. A találmány feladata, hogy olyan eljárást szolgáltasson épületek, különösen házilagosan kivitelezhető lakóházak térelhatároló szerkezeteinek, elsősorban felmenő falainak készítésére, amely minimális élőmunka- és gépi ráfordítással, rövid átfutási idő alatt hőtechnikailag kifogástalan fal- és födémszerkezetek létesítését teszi lehetővé. A találmány az alábbi felismeréseken alapszik: amennyiben olyan könnyű segédelemeket - hőszigetelő paneleket - használunk a térelhatároló szerkezetek készítéséhez, amelyek önmagukban megfelelő hőszigetelő képességgel rer delkeznek, héjalásuk ütés- és időjárásálló, és e segédelemek hó- és vízzáró módon csatlakoztathatók egymáshoz, továbbá - geometriai kialakításukból következően - alkalmas, k az épület teherviselő szerkezetének, illetve legalábbis a teherviselő szerkezeti elemek túlnyomó részének az elrejtésére, használati-épületfizikai szempontból a hagyományossal egyenértékű, vagy annál kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező épületek rövid idő alatt, minimális élőmunka ráfordítással és gépfelhasználással létesíthetők. A találmány alapja továbbá az a felismerés, hogy különösen célszerű segédelemekként kívül sík, belül hullámos - vagy trapéz - szelvényű héjalólemezek és közöttük műanyag hab áluil alkotott szendvicselemeket alkalmazni, amely szendvicselemek héjalólemezeit műanyagszál-erósitésű, cement-kötőanyagú 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
