197357. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kicsapott heterológ fehérjék tisztítására és reaktiválására

23 197357 24 vàbbi tisztításhoz, így ioncserét vagy semle­ges adszorbenseket. Előnyös választás ezek közül a DEAE cellulóz kromatográfia olyan pH-értéken, amelyen a kivánt fehérje nem tapad az oszlophoz, és megjelenik az oszlop­ról távozó folyadékban. Ilyen módon az osz­lop visszatartja a fehérje anionos szennyező anyagait, és eltávolítja azokat a kivánt fe­hérjétől. A fordított eljáráshoz képest, amelynél a kívánt fehérje adszorbeálódik és utána eluáljuk, ennek a módszernek nyilván­való előnye, hogy egyszerű és kevesebb gyantát igényel. Tekintettel arra, hogy a ki­vánt fehérje van jelen túlnyomórészt, csak annyi gyantára van szükség, amennyi ad­­szorbeálja a szennyező anyagokat. A találmány szerinti eljárásnak ez a változata azonban nem korlátozódik bizonyos példákra, hanem lehetővé teszi, hogy sokféle elválasztási módszert alkalmazzunk a további tisztításhoz. G. Az oldhatóság fenntartása erős dena­turálószer nélkül A találmány arra a megoldásra is kiter­jed, amelynél a tisztítás folyamán fenntartjuk a fehérje oldhatóságát oly módon, hogy a fe­hérje erősen denaturáló oldatát gyengén de­naturáló oldattal helyettesítjük a tisztítás vagy a biológiai vizsgálat előtt. Egyes ese­tekben, például az Escherichia coli által ter­melt emberi növekedési hormonnál ez önma­gában elegendő lehet a visszacsavarás eléré­séhez, azonban ez nincs mindig így. Továbbá némelykor és bizonyos alkalmazásoknál (pél­dául ahol később nem alkalmazunk ioncserét), az erősen denaturáló oldat korlátozott mérté­kű hígítása elegendő a fehérje oldhatóságé­nak fenntartásához. A puffercsere azonban, amelynél az erősen denaturáló oldatot gyen­gébbel váltjuk fel, hasznos az oldhatóság fenntartásához, miközben lehetőség van a to­vábbi tisztításra és egyes esetekben a bioló­giai aktivitás helyreállítására. Ez főképpen az erős ionos denaturélószerek esetén kívá­natos, mivel például gyakran szükség van ioncserélő módszerek használatára ahhoz, hogy tovább tisztítsuk a részlegesen tisztí­tott, fénytöréssel rendelkező fehérjéket. A fénytöréssel rendelkező fehérjék szolubilizá­­lásával nyert oldatot közvetlenül nem hasz­nálhatjuk ehhez, mivel az ionos denaturáló­szer zavarja az ioncserét. A denaturálószer eltávolítása azonban gyakran a kivánt fehér­je kicsapását eredményezi. Ezek a problémák elkerülhetők puffer­­cserével, araikor az erős ionos denaturáló­szert, például a guanidint, kevésbé erős nem ionos denaturálószerrel, például karbamiddal váltjuk fel. Úgy tűnik, hogy a karbamid ész­szerű koncentrációkban - azaz 1-9 M kon­centrációban - lehetővé teszi a fehérjék konformációjának visszaállítását a természe­tes állapotukat megközelítő állapotba, akár extrahált, akár S-szulfonált alakban voltak, és emellett (talán ennek következtében) meg­marad a fehérjék oldhatósága. A puffercserét kivitelezhetjük béta-mer­­kapto-etanol vagy más alkalmas redukálószer jelenlétében, úgy, hogy redukáljuk az eset­leges nem megfelelő diszulfidkötést, amely kialakulhatott a puffercserével kiváltott új­­ranaturálás előtt, vagy alternatív módon az S-szulfonát alakjában levő fehérjét. Ennek megfelelően, ennél a találmány szerinti eljárásnál a fehérjét vagy S-szulfo­­nátját és például 4-9 M guanidin-hidroklori­­dot tartalmazó, erősen denaturáló oldatot puffercserének vetjük alá dialízis vagy dia­­szűrés alkalmazásával karbamid-oldattal vagy más gyenge denaturálószer oldatával szem­ben, amely adott esetben redukálószert is tartalmaz alkalmas koncentrációban. A puf­fercserét a későbbi tisztító műveletek előtt végezzük el. (Amint azt a leírás más helyén kifejtjük, az eredeti, erősen denaturáló olda­tot először szulfittal és enyhe oxidálószerrel kezelhetjük, hogy szulfitolizis menjen végbe, mielőtt puffercserét végeznénk gyengén de­naturáló közeggel szemben. Ez a szulfitolizis beilleszthető a találmány szerinti eljárás je­len változatába.) Mindegyik esetben a gyengén denaturá­ló oldat olyan fehérjét tartalmaz, amelynek csavarodottsága közelebb áll a biológiailag aktiv fehérjének megfelelő alakhoz (akár S­­-szulfonálva van, akár nem), és a kapott ol­dat alávethető a tisztító módszerek teljes skálájának, például anioncserélö oszlopon, Így DEAE-cellulóz oszlopon, vagy kationcse­­rélö oszlopon, például karboxi-metil-cellulóz oszlopon végzett ioncserének. A későbbi tisztitó műveleteket mindig önmagában ismert módon végezzük, megfelelő pH-értéken és sókoncentrációnál, az elkülöní­teni kivánt fehérjétől és az alkalmazott stra­tégiától függően. Ezek a tisztító műveletek a szakember számára ismertek, és alkalmazásuk nem jelent problémát. H. A konformáció kialakítása (visszacsa­varás) A találmány szerinti eljárás további há­rom változata három alternatív eljárás, amely a kivánt fehérje (feltehetően a helytelen konformációja miatt) inaktiv alakjának újra­­aktiválására irányul. Az első ilyen eljárásnál a fénytöréssel rendelkező fehérjéket, amelyeket erős dena­turálószer, például guanidin-hidroklorid ol­datával szolubilizáltunk, újranaturáljuk a kö­vetkezőképpen: először szulfitolizist végzünk az erősen denaturáló oldatban, majd vissza­csavarás, a szulfonát eltávolítása és diszul­­fid-képződés következik gyengén denaturáló közegben, valamely szulfhidril vegyület és az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 13

Next

/
Thumbnails
Contents