197357. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kicsapott heterológ fehérjék tisztítására és reaktiválására

3 197357 4 A találmány tárgya eljárás kicsapott he­­terológ fehérjék tisztítására és reaktiválá­­sára. A dezoxiribonukleinsav (DNS) rekombi­nációs technológia lehetővé teszi, hogy exo­­gén vagy idegen (heterológ) fehérjéket ter­meljünk baktériumokban vagy más .gazda’­­-sejtekben. Bizonyos körülmények között és egyes fehérjék esetén ezek a heterológ fe­hérjék kicsapódnak a sejteken belül fénytö­réssel rendelkező testek alakjában. A talál­mány olyan eljárásokra vonatkozik, amelyek­kel kinyerhetjük ezeket a heterológ fehérjé­ket, és kívánt esetben helyreállíthatjuk aktív formájukat. Nagy számú - emberi, emlősállatoktól származó vagy egyéb eredetű - fehérjét, például emberi növekedési hormont (hGH), szarvasmarha növekedési hormont (bGH) és különféle interferonokat állítottak elő gazda­sejtekben oly módon, hogy a sejteket olyan dezoxiribonukleinsavval látták el, amelyek ezeket a fehérjéket kódolják, és a kapott sejteket az új heterológ fehérje termelésének kedvező körülmények között tenyésztik. A gazdasejtekben DNS-rekombinációs technoló­giával termelt heterológ fehérjékre további példák a következők: virusbevonó fehérjék, Így a száj és körömfájás vírusának külső fe­hérjéi és a hepatitisz B vírus felületi anti­gén fehérjéje. A heterológ fehérje gyakran a sejten belül csapódik ki, és jelentős részét képezi a teljes sejtfehérjének. Nagy számú fontos esetben, például az emberi növekedési hormon, sertés növekedési hormon (pGH), szarvasmarha növekedési hor­mon, száj és körömfájás virus és a fibro­­blaszt interferon (F1F) esetén megfigyelték, hogy a termelt heterológ fehérjék nem csu­pán nagy mennyiségben vannak jelen, hanem kicsapódnak a sejten belül fénytöréssel ren­delkező testek alakjában. A .fénytöréssel rendelkező" kifejezést azért használjuk, mi­vel ezek a testek fáziskontraszt mikroszkóp segítségével láthatók. Már 1000-szeres nagyí­tásban is ezek a kicsapódott fehérjék fényes foltokként jelennek meg, amelyek a sejten belül láthatók. Az ilyenfajta, fénytöréssel rendelkező testek alakjában lévő fehérje kinyerése több problémát is felvet. Először, nyilvánvalóan szükség van arra, hogy elválasszuk a sejten belül elhelyezkedő, fénytöréssel rendelkező fehérjét a sejt anyagától és azoktól a fehér­jéktől, amelyek a kívánt fehérjét a sejthez rögzítik. Másodszor, jóllehet a fénytöréssel ren­delkező test gyakran nagy százalékban tar­talmazza a kivánt heterológ fehérjét, egyes esetekben jelentős mennyiségű szennyező anyag is jelen van, amelyeket el kell távolí­tani ahhoz, hogy elkülönithessük a kivánt polipeptid szekvenciát. Harmadszor, és talán ez okozza a legna­gyobb nehézséget, a fénytöréssel rendelkező test alakjában lévő fehérje azonosítható ugyan a kivánt fehérjeként, azonban bioló­giailag nem aktív. A szakemberek úgy vélik, hogy ez az inaktivitás annak a következmé­nye, hogy a hetei'ológ fehérje .csavarodott­­sága" vagy konformációja nem megfelelő akár a sejten belüli kicsapódás előtt vagy után, akár az elkülönítés folyamán. Azt találtuk, hogy ezeket a nehézsége­ket leküzdhetjük olyan műveletek alkalmazá­sával, amelyek során eltávolítjuk a szennyező gazdasejtfehérjét, szolubilizáljuk a kicsapó­dott, fénytöréssel rendelkező fehérjét, és olyan alakban állítjuk helyre a heterológ fe­hérjét, amelyben aktív a biológiai vizsgála­toknál. A találmányt a következőkben foglalhat­juk össze: Általános megoldást biztosítunk a fenti problémára, amely abból áll, hogy aktiv alak­ban különítünk el gazdasejtekben termelt, azokhoz heterológ, és legalább is részben a sejteken belüli fénytöréssel rendelkező tes­tek alakjában kivált fehérjéket, azaz oldha­tatlan fehérje rögöket. A találmány szerinti eljárást, amellyel hatékonyan nyerhetünk ki heterológ fehérjéket olyan sejttenyészetek­­ből, amelyekben fénytöréssel rendelkező tes­tek képződtek, az 1. folyamatábrán mutatjuk be vázlatosan, a különféle alternatívákkal együtt. A leírás egy későbbi részében bemuta­tott 1. folyamatábra, röviden ismertetve, több szakaszból áll. Először felszabadítjuk a sej­tekből a kicsapódott oldhatatlan fehérjét. Az ehhez alkalmazott módszer megbontja a külső sejtfalat/membránt megfelelő ionerősség és pH-érték alkalmazásával úgy, hogy a gazda­sejt fehérjéi - feltéve, hogy a sejtek meg­bontása kielégítő mértékű - szolubilizálódnak, vagy legalább is nem különülnek el a felül­úszó folyadéktól kissebességű centrifugálás­­kor. Ennek megfelelően a centrifugáláskor a kivánt, fénytöréssel rendelkező fehérje a szemcsében halmozódik fel, a szennyező fe­hérjék pedig fótömegükben a felülúszó folya­dékban maradnak. A centrifugálással nyert szemcse azon­ban különböző okokból kifolyólag tartalmaz­hat még szennyező fehérjét. Először is lehet­séges, hogy az eredeti, fénytöréssel rendel­kező test nem csak a kivánt fehérjéből áll. Másodszor, előfordulhat, hogy sejtfal- vagy sejtmembrán-töredékek nem lettek eléggé el­bontva, és ezért a szemcsével együtt külö­nülnek el, és esetleg még a szemcse mikrosz­kóppal végzett tanulmányozásakor sem vész­­szűk őket észre. Ennek ellenére a kapott szemcse túlnyomórészt a kívánt fehérjéből áll, és eltérően az enzimológiai vizsgálatoknál alkalmazott szokásos fehérjetisztitási eljárá­sok esetén tapasztalt helyzettől, a feladat a szennyező anyagok eltávolítása egy alapvető­en tiszta termékből, és nem egy kis mennyi­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents