197312. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrahidroizokinolin-származékok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

13 197312 14 lint foszfor(V)-oxiddal éterben történő mele­gítés útján az (I) általános képletnek megfe­lelő 3-[4-(3,4-dimetoxi-fenil)-4-izopropil-4-ci­­ano-butil]-6,7-dimetoxi-N-metil-l ,2,3,4-Letra­­hidroizokinolinná alakíthatjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy a (Xlb) általános képletnek megfelelő szabad savat közvetlenül alakítjuk át a megfelelő (la) általános képletű vegyü­­letté oly módon, hogy a sav ammónium-sóját a fenti dehidratálószerek egyikével melegít­jük (J. March: .Advanced Organic Chemistry, Wiley Interscience, New York, 3. kiadás, 932- 933. oldalak). Kívánt esetben a (Xlb) általá­nos képletnek megfelelő köztitermék optikai izomerjeit például egy optikailag aktív bázis­sal történő frakcionálás útján az (It>) általá­nos képletű vegyületté való átalakítást mege­lőzően rezolváljuk. Ilyen optikailag aktív bá­zisok az optikailag aktív aminok, mint példá­ul a cinkonidin, kinidin, strichnin, brucin, morfin, d-d-fenetil-ainin, 1-arginin, cinkoni­­cin, 2-amino-l-propanol, d-amfetamin, glü­kóz-amin, konesszin, anabazin, N-alkil-D-glú­­kamin stb. A (Xla) általános képletű vegyület ész­tercsoportjának közvetlenül cianocsoporttá történő átalakítását úgy is elvégezhetjük, hogy 2 mólekvivalens mennyiségű dimetil­­-aluminium-amiddal végezzük a reakciót (S. Weinreb és munkatársai, Tetrahedron Letters, 4907 /1979/). A reakciót egy alkalmas, elő­nyösen magas forráspontú aprotikus szén­hidrogén-oldószerben, például xilolban vé­gezzük. Az alkalmasan megválasztott oldó­szerben oldott (Xla) általános képletű észter­hez 2 ekvimoláris mennyiségű dimetil-alumí­­nium-amid diklór-metánnal készített oldatát adjuk és az elegyet 80-170 °C-on, előnyösen a xilol visszafolyási hőmérsékletén 30 perc és 20 óra közötti időtartamig melegítjük. A reakciót vékonyrétegkromatográfiásan követ­jük. így például, ha a (XTa) általános képlet­nek megfelelő 3-[4-(3,4-dimetoxi-fenil)-4~izo­­propil-4-(metoXÍ-karbonil)-butil]-6,7-dimetoxi­­-N-metil-l,2,3,4-tetrahidroizokinolint xilolban oldott dimetil-alunpnium-amiddal 15 óra hosz­­szat a xilol visszafolyási hőmérsékletén mele­gítjük, az (I) általános képletű 3—[4—(3,4—di— metoxi-fenil)-4-izopropil-4-ciano-butil]-6,7-di­­metoxi-N-metil-l,2,3,4-tetrahidroizokinolint kapjuk. Az (I) általános képletű szabad bázisok kívánt esetben gyógyászatilag elfogadható sókká alakíthatók oly módon, hogy a bázist megfelelő oldószerben, így például valamely alkoholban oldjuk és egy alkalmas savval reagáltatjuk. Ha például az (I) általános kép­letnek megfelelő 3-[4-(3,4-dimetoxi-fenil)-4- -izopropil-4-ciano-butil]-6,7-dimetoxi-N-met.il­­-1,2,3,4-tetrahidroizokinolint izopropanolban oldjuk és sósavgázt buborékoltatunk át az oldaton, majd éterrel telitjük, akkor termék­ként a 3-[4-(3,4-dimetoxi-fenil)-4-izopropil-4- -ciano-butil]-6,7-dimetoxi-N-1,2,3,4-tetrahid­­roizokinolin-hidroklorid csapódik ki. A fentieket összegezve, az (Ib) általános képletű vegyületek az (A) reakcióvázlat sze­rint. oly módon állíthatók elő, hogy az Y he­lyén cianocsoportot tartalmazó (XI) általános képletű vegyületeket valamely formaldehid­­-forrással és hangyasavval 70-110 °C-on 1- 24 óra hosszat melegítjük. Az (la) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy valamely (XIc) általános képletű, kívánt esetben optikailag rezolvált amidot vagy egy kívánt esethen optikailag rezolvált (Xlb) ál­talános képletű sav ammónium-sóját alkalmas dehidratálószerrel, például foszfor(V)-oxiddal, foszforil(V)-kloriddal, foszfor (V)-kloriddal, hexametil-foszforsav-triamiddal, trimetil-szi­­lil-polífoszfáttal, tionil-kloriddal, szén-tet­­raklorid és trifenil-foszfin elegyével, triflu­­or-ecetsavanhidrid és piridin elegyével vagy hasonlókkal dehidratáljuk. Az (Ib) általános képletű vegyületek előállítása történhet a (Xla) általános képletű észterek dimetil-alu­­mínium-amiddal történő reagéltatása útján is. Az egyes optikai izomerek előállítási módját a (D) reakcióvázlat szemlélteti. A (XII) általános képletű L-3,4-dimetoxi-fenil-alaninol vagy más megfelelő fenil-amino-propanol­­származékok előállítását az A.W. Schrecker és J.I. Hartwell, J. Am. Chem. Soc., 79, 3827 (1957) közleményben ismertetik. Az aminocso­­portot ezután di-terc-butil-dikarbonáttal tör­ténő reakció útján védöcsoporttal látjuk el, ily módon a (XIII) általános képletű karba­­mát-származékokhoz jutunk (1. lépés). Ha például a (XII) általános képletű L-3,4-dimet­­oxi-fenil-alaninolt tetrahidrofuránban a visz­­szafolyás hőmérsékletén 1 óra hosszat di­­-(terc-butil)-dikarbonáttal forraljuk, akkor a (X4I) általános képletű 3-(3,4-dimetoxi-fenil)­­-L-2-(terc-butoxi-karbonil-amino)-propán-l­­-o! keletkezik. A hídroxilcsoportot ezután alkalmas vé­dőcsoporttal látjuk el, igy például toziláttá alakítjuk (2. lépés). Ha például a (XIII) álta­lános képletű 3-(3,4-dimetoxi-fenil)-L-2- -(terc-butoxi-karbonil-amino)-propán-l-olt szobahőmérsékleten 2 napig p-toluolszulfonil­­-kloriddal és piridinben oldott katalitikus mennyiségű 4-dimetil-amino-piridinnel kever­jük, akkor a (XIV) általános képletű 3— (3,4— -dimetoxi-fenil)-L-2-(terc-butoxi-karbonil­­-amino)-l-toziloxi-propán keletkezik. A (XIV) általános képletű tozilátot ezu­tán inert oldószerben vinil-magnézium-bro­­middal és réz(I)-jodiddal kezelve a megfelelő (XV) általános képletű pent-l-én származékok keletkeznek (3. lépés), igy például, ha a (XIV) általános képletnek megfelelő 3— (3,4—di­me toxi- fenil )-L-2-( Lerc-butoxi-karbonil-ami­­nc)-l-koziloxi-propánt tetrahidrofuránban -70 °C-on vinil-magnézium-bromiddal és réz(I)-jodiddal fél óra hosszat reagáltatjuk, majd az elegyet hagyjuk 0 °C-ra felmeleged­ni, ez esetben a (XV) általános képletnek megfelelő 5-(3,4-dimetoxi-fenil)-L-4-(terc-bu- Loxi-karbonil-amino)-pent-l-én keletkezik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Thumbnails
Contents