197304. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fluórtartalmú 1,4-dihidro-piridinek és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

g 197304 10 1.4- dihidro-2,6-dimetil-4-(2,3-diklór-fenil)-pi­­ridin-3,5-dikarbonsav-monometilészter, 1.4- dihidro-2,6-dimetil-4-(2-trifluor-metil-fe­­nil)-piridin-3,5-dikarbonsav-monoetilészter, 1.4- dihidro-2,6- diraetil-4- (2,1,3- benzoxadiazo­­lil-4)-piridin-3,5-dikarbonsav-monoizopropil­­észter, 1.4- dihidro-2,6-dimetil-4-(3-nitro-fenil)-pi­­ridin-3,5-dikarbonsav-mono(2-perfluor-butil­­-etil)-észter, 1.4- dihidro-2,6- dimetil-4-( 3-nitro-f enil)- piri­­din-3,5-dikarbonsav-mono(2-perfluor-hexil­­-etll)-è8zter, 1.4- dihidro-2,6-dimetil-4-(3-nitrofenil)-piri­­din-3,5-dikarbonsav-mono(3-perfluor-hexil­­-propil)-èazter, 1.4- dihidro-2,6-dimetil-4-(3-nitro-fenil)-piri­­din-3,5-dikarbonsav-mono(9,9,9-trifluor-no­­nil)-észter. A kiindulási anyagként alkalmazható al­koholok az irodalomból ismertek vagy ismert eljárásokkal elóállithatók (N. O. Brace, L.W. Marshall, C.J. Pinson és G. van Wingerden: J. Org. Chem., 49, 2361 /1984/). Előnyösen alkalmazhazó alkoholok: metanol, etanol, butanol, izopropanol, benzil­­-alkohol, 2-metoxi-etanol, 2-dimetil-amino-eta­­nol, 2-(N-benzil-N-metil)-amino-etanol, 2-per­­fluor-butil-etanol, perfluor-hexil-metanol, 3- -perfluor-hexil-propanol, 9,9,9-trifluor-nona­­nol. Az eljárás megvalósítása eltér a karbon­savak irodalomból ismert észterezésétól. En­nek során a karbonsavat először aktiv for­mába hozzuk, például savkloriddá vagy imi­­dazoliddá alakítjuk, amelyet vagy izolálunk és egy második reakciólépésben átalakítunk, vagy amelyet in situ közvetlenül az (I) álta­lános képletű vegyületté alkanolizálunk. Ak­­tíválószerként előnyösen alkalmazhatók a szervetlen halogenidek, igy tionil-klorid, foszfor-triklorid vagy foszfor-pentaklorid, valamint karbonil-diimidazol, karbodíimidek, igy diciklohexil-karbodiimid, vagy 1-ciklo­­hexil-3-[2-(N-metil-morfolino)-etil]karbodi­­imid-p-toluolszulfonát, N-hidroxi-ftálimid, N­­-hidroxi-benzoltriazol diciklohexil-karbodiimid jelenlétében. Természetesen az 1,4-dihidro­­-piridin-monokarbonsavak sóvá is alakítha­tók, amelyeket (XIV), illetve (XV) általános képletű vegyületekkel, a képletekben Y jelentése nukleotag csoport, például jódatom vagy tozilátcsoport, (I) általános képletű vegyületekké alakítha­tók. Hígitószerként bármely inert szerves ol­dószer felhasználható. Előnyösen alkalmazha­tók az éterek, igy dioxán, tetrahidrofurán, glikol-monometiléter, glikol-dimetiléter, vagy halogénezett szénhidrogének, igy diklór-me­­tán, vagy triklór-metán, továbbá dimetil-for­­mamid, dimetil-szulfoxid, acetonitril, piridin és hexametil-foszforsav-triamid. Ha az 1,4-di­­hidro-piridin-monokarbonsav aktivált szárma­zékát izoláljuk, hígítószerként alkalmazhatók a (XII), illetve (XIII) általános képletű alko­holok is. Az alkanolizist célszerűen katalitikus vagy moláris mennyiségű bázikus segédanyag hozzáadásával gyorsítjuk. A reakcióhőmérséklet széles határok kö­zött változtatható. Általában 20-150 °C közöt­ti hőmérsékleten, előnyösen az oldószer for­ráspontján dolgozunk. Az eljárás megvalósítható légköri nyo­máson vagy ennél magasabb nyomáson is. Ál­talában légköri nyomáson dolgozunk. Az R3 vagy Rs helyén ciano-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállításához előnyösen az R3 vagy Rs he­lyén 1-2 szénatomos dialkoxi-metil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket savasan hidrolizálunk. A kapott formilvegyületet hidroxil-amin­­nal reagáltatjuk és a keletkező oximot dehid­­ratáljuk, például ecetsavanhidrid és jégecet elegyében történő melegítéssel. Az R3 vagy R5 helyén hidroxilcsoporttal szubsztituált alkilcsoportot tartalmazó (I) ál­talános képletű vegyületek előállításához a megfelelő acetoxi-származékot savas vagy lú­gos körülmények között hidrolizáljuk. Az R3 vagy R5 helyén aminocsoporttal vagy amino-alkoxicsoporttal szubsztituált al­kilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállításához a megfelelő ftálimi­­do-, illetve ftálimido-alkoxi-származékot ön­magában ismert módon hidrazinnal reagáltat­juk. A megadott eljárásváltozatok csak tájé­koztató jellegűek, az (I) általános képletű vegyületek előállítása nem korlátozódik ezek­re az eljárásokra. Az (I) általános képletű hatóanyagok széles és sokoldalú farmakológiai hatás-spek­trummal rendelkeznek. Állatkísérletek segítségével a következő fő hatások mutathatók ki: 1. Parenterális, orális vagy perlinguális adagolással a vegyületek jelentős és hosszantartó koszorúér tágítóhatást mu­tatnak. A koszorúér edényekre gyako­rolt hatás nitritszerű szívtehermentesítő hatással társul. A hatóanyagok tehát energiatakarékos módon befolyásolják a szív anyagcseréjét. 2. Csökkentik a szív ingerképző és inger­­vezető rendszerének ingerlehetőségét, és így terápiás dózisban remegés elleni hatást fejtenek ki. 3. A hatóanyagok erőteljesen csökkentik a simaizomzat edényeinek tónusát. Ez az edényspazmolitikus hatás kiterjed a tel­jes edényrendszerre, vagy bizonyos esetekben, többé-kevésbé adott edény­szakaszokra korlátozódik. 4. A hatóanyagok hosszantartóan csökken­tik a normál és hipertóniás állatok vér­nyomását és igy antihipertenziós szer­ként alkalmazhatók. 5 10 15 20 25 "30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents