197302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 16-fenoxi-prosztatién-karbonsav származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

7 197302 8 atomját azzal a számmal azonosítjuk, amelyet a végterméknél, azaz az (I) általános képletű vegyületnél kap. így például az A. reakció­vázlaton szereplő (Vili) általános képletben az a szénatom, amelyhez az Rz étercsoport kapcsolódik, 9-es számot kap (C-9 szénatom), amely az (I) általános képletben a megfelelő szénatom száma. Az (I) általános képletű vegyületet az A. reakcióvázlaton látható módon állitjuk elő, ahol a képletekben RÍ jelentése bázis hatá­sának ellenálló, savra érzékeny éterképző csoport, R2 jelentése bázisra érzékeny éter­képző csoport, M jelentése hidrogénatom vagy fémion, például alkálifémion, X jelentése az (I) általános képletnél megadott. A kiindulási anyagként alkalmazott (XVI) általános képletű vegyületet a 3 880 712, 3 985 791 és 4 304 907 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett módszerekkel állíthatjuk elő. A (XVI) általános képletű vegyület lak­­tongyűrűjének felnyitása előtt a két hid­­roxilcsoportot éterré alakitjuk. A vegyületre felvitt két R1 csoport bázis hatásának ellen­álló, savra érzékeny éterképző csoport. Ilyen csoport minden olyan éterképző csoport le­het, amely nem hidrolizál, ha a vegyület vi­zes közegben erős bázissal, például nátrium­vagy káliumhidroxiddal kezeljük, sav hatásá­ra azonban enyhe körülmények között hidro­lizál, anélkül, hogy az (I) általános képletű termék károsodna. Bázis hatásának ellenálló, azonban savra érzékeny csoport például a tetrahidrofuranil-, tetrahidropiranil-, 2-etoxi­­-etil-csoport stb. Nem tartoznak ebbe a defi­nícióba az alkiléterek, benziléterek, alkil­­-ariléterek stb. Ez utóbbi éterek savas hid­rolíziséhez ugyanis általában olyan reakció­körülményekre van szükség, amikor a termék károsodik a hidrolízis folyamán; emellett bi­zonytalan, hogy ezek az éterek sav hatására egyáltalán hidrolizálnának-e. A 11-es és a 15-ős szénatomhoz kapcso­lódó hidroxilcsoportot előnyösen tetrahidropi­ranil-, tetrahidrofuranil- vagy 2-etoxi-etil­­-csoporttal védjük. Az éter kialakítását ap­­rotikus oldószerben végezzük általában, pél­dául halogénezett szénhidrogénben, sav ka­talizátor alkalmazásával, egyébként önmagá­ban ismert módon. A sav katalizátort előnyö­sen legfeljebb 5 súlyX mennyiségben hasz­náljuk, a reakciókomponensekre számolva. Különösen előnyösen az éterképző rea­gens dihidropirán, legalább 2,1 ekvivalens mennyiségben, és a reagáltatást diklórmetán­­ban végezzük, p-toluol-szulfonsav jelenlété­ben. A reakcióhőmérséklet általában 20-50 °C, előnyösen környezeti hőmérséklet, a reakció­idő pedig 15 perc és 4 óra között van, elő­nyösen körülbelül 2 óra. A laktongyűrű hidrolitikus felhasítását bázis, előnyösen vizes alkálifémhidroxid se­gítségével végezzük poláros szerves oldó­szerben. A bázis, például litiumhidroxid, nát­riumhidroxid, káliumhidroxid stb. vizes olda­tát a laktont tartalmazó poláros oldószerhez adjuk, közömbös atmoszférában, például nit­rogén atmoszférában. A bázis koncentrációja előnyösen 1-4 M, különösen előnyösen 2,8-3 M. A bázist a (XVII) általános képletű lakton­­hoz képest csekély feleslegben, előnyösen 1,05 mólekvivalans mennyiségben alkalmaz­zuk. Bázisként előnyösen káliumhidroxidot használunk. A bázis vizes oldatát nitrogén alatt hozzáadjuk a (XVII) általános képletű lakton szerves oldószerrel, például tetrahid­­rofuránnal vagy egyszerű alkohollal, mint metanollal készült oldatához. A hidrolízist szobahőmérsékleten és 100 °C közötti hőmér­sékleten vitelezzük ki, célszerűen úgy, hogy az oldatot visszafolyató hűtő alatt nitrogén­atmoszférában forraljuk. Előnyös, ha a reak­ció előrehaladását vékonyréteg-kromatográfi­ás úton követjük. A (XVII) általános képletű vegyület hid­rolízisével a (XVIII) általános képletű vegyü­letet kapjuk, amelynek a létrehozott szabad hidroxilcsoportját bázisra érzékeny étert adó reagenssel éterré alakítjuk. Ez az R^vel je­lölt csoport definíció szerint bázisra érzé­keny éterképző csoport. A legjobb példa er­re a csoportra az -SiRíRsRs általános képle­tű csoport, ahol Rí, Rs és Re jelentése al­­kil—, fenil- vagy aralkilcsoport, azzal a kivé­tellel, hogy e három szubsztituens nem lehet egyidejűleg metilcsoport. E szubsztituensek meghatározásánál az alkilcsoport 1-6 szénato­mos, az aralkilcsoportban az alkilcsoport szintén 1-6 szénatomos, az arilcsoport példá­ul fenil-, alkilcsoporttal helyettesített fenil­­vagy naftilcsoport. Különösen előnyös szililcsoportok a kö­vetkezők: tercier-butil-dimetil-szilil-, triizo­­propil-szilil-, trifenil-szilil-, tercier-butil-di­­fenil-szilil- és (2,4,6-tri-tercier-butil-fenoxi)­­-dimetil-szilil-csoport. Szililezö reagens használata esetén az ilyen reagenseknél szokásos körülményeket alkalmazzuk. Például a reakciót általában po­láros aprotikus oldószerben végezzük, feles­legben vett, általában 2,2-4 mólekvivalens mennyiségű szililezö reagenssel, az ennek mennyiségéhez képest feleslegben vett vala­milyen nitrogéntartalmú vegyület, például imidazol jelenlétében. A szililezést rendsze­rint 0 és 50 °C közötti hőmérsékleten végez­zük. A (XVIII) általános képletű vegyület só­jának vízmentes dimetilformamiddal készült oldatához előnyösen 6 mólekvivalens mennyi­ségű imidazolt és kölübelül 3 mólekvivalens mennyiségű tercier-butil-dimetil-szilil-klori­­dot adunk, és a reakcióelegyet egy éjszakán át keverjük szobahőmérséklet körüli hőmér­sékleten. A reakció teljes lejátszódását cél­szerűen vékonyréteg-kromatográfiás vizsgá­lattal állapítjuk meg. A fenti reakció szilil-étert és a karbon­sav szilil-észterét szolgáltatja. Tekintettel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents