197283. lajstromszámú szabadalom • Eljárás testek, különösen építőelemek utószilárduló anyagból történő előállítására
4 137283 5 te mentén nem jön létre egyenletes és rugalmas erőátadás, akkor a szálhatás - tehát a teljes beton struktúrában egyenletesen jelentkező belső munka-fölemésztés - nem tud kialakulni, s ennek következtében nem .szálas betonnal*, hanem .szállal helyenként erősített betonnal* állunk szemben. Vizsgálataink szerint a szál felülete mentén kialakuló réteg a szálas beton létrehozásának igen korai fázisában, tulajdonképpen a kompozíció megkeverésének időszakában jón alapvetően létre, bár kétségtelen, hogy a rétegképződés folyamata egészen a cementkötés befejeződéséig tart. Rendkívül összetett fizikai és kémiai folyamatok játszódnak le a szál felülete mentén, s kétségtelen tény, hogy ezek a folyamatok lényegesen összefüggenek a keverék egészében bekövetkező makrostrukturális jelenségekkel. A betonkeverés szokásos módja a következő: először a szárazanyagokat juttatják a betonkeverő gépbe, és csak ezt követően a vizet, valamint - adott esetben - a különféle adalékszereket, például kötéskésleltetőket, plasztifikátorokat stb. Ez a gyakorlat azért alakult így ki, mert még a legkorszerűbb betongyárakban is megoldatlan az adalékanyag aktuális víztartalmának a számbavétele a konzesztencia meghatározásénál, illetve anynyira nehézkes, hogy sokkal egyszerűbb azt. utólagos folyadékadagolással, empirikus úton figyelembe venni. Szálerősítésű betonok nyers keverékének a készítésekor méginkább fontos a fenti adagolási sorrendnek a betartása, mert még antisztatizált szálvagdalék alkalmazása esetén is némileg fennáll a szálak csomósodásának a veszélye, amennyiben azt a vízhez adják. Ezért a szálaknak az adagolás utáni egymástól távol tartását, a csomósodás kiküszöbölését jelenleg a száraz keverék szemcséinek a szálak közé juttatásával lehet biztosítani, aminek eszköze a következő adagolási sorrend: a száraz anyag (cement és szemcsés szilárd adalékanyag) keverőgépbe töltése - szálszórás - szükséges mértékű szárazanyag - keverés - folyadékadagolás. Felismertük azonban, hogy a szálaknak a szárazanyagba keverése azzal a súlyosan hátrányos következménnyel jár, hogy az elemi szálak felülete mentén nem tud kialakulni az optimális beágyazódáshoz szükséges, fent említett tulajdonságú és felépítésű átmeneti réteg, amely a szálak felületének és a mátrix monostrukturális tömegének eltérő jellege között a minőségi átmenetet biztosítja. A leglényegesebb felismerésünknek azt tartjuk, hogy vannak olyan vegyszerek - például bizonyos fehérjetartalmú anyagok, valamint az ismert betonplasztifikátorok egy része -, amelyeknek a keverővizzel alkotott elegye abban az esetben, ha a vagdalt polipropilén-szálakat a betonkeverés kezdeti fázisában juttatjuk a betonkeverő forgó dobjában levő ezen elegybe, tehát a száraz komponensek adagolását megelőzően, a szálfelületen olyan fizikai-kémiai hatást idéz elő, amely egyrészt elősegíti a szálak kifogástalan, homogén eloszlását a keverővízben, másrészt az elemi szálak felületén egy olyan jól tapadó, adszorptiv réteg kialakulását eredményezi, amelyre a későbbiekben a cement-szuszpenzióból származó cement-szemcséket, az említett vegyi anyagot és finom adalékanyag-szemcsefrakeiót tartalmazó burok tapad, amely erőátviteli közbenső rétegként működik. Ha tehát a szálakat - eltérően az adagolás fent ismertetett jelenlegi sorrendjétől - a betonkeverő gép forgásban levő dobjába első komponensként bejuttatott keverővíz és az említett vegyszer elegyébe szórjuk bele, akkor a szálak gyorsan és egyenletesen oszlanak el ebben az elegyben (vagyis a vegyszer tartalmú keveróvizben), és később a keverőbe juttatott szilárd anyagokkal olyan hatékonyan diszpergálódnak, hogy a megszilárdult beton hasítás útján feltárt felületén egyértelműen, vizuálisan is megállapítható a szálfelület környezetében levő betonrétegnek a. szálhoz való kitűnő tapadása, és ebből következően a szál optimális beágyazódása a betonanyagba. Ugyanezen tény is bizonyítja a hajlitó-zúzó szilárdság és ütőszilárdság lényeges javulását, illetve igazolja a szilárdságnövekedés tényét. Felismertük továbbá, hogy a műanyagszálak felületén az adszorptiv réteg kialakítása és a szálaknak a betonkeverékben történő homogén eloszlatása abban az esetben is hatékonyan megvalósítható, ha a betont viszonylag kis mértékben csökkentett vízadagolással a hagyományos módon megkeverjük, majd a keverékre szórjuk és a felszórt műanyagszálakat nedvesítjük olyan eleggyel, amelyet a keverővíz fennmaradt kis mennyiségű részéből és ahhoz adott valamelyik fent említett, vegyszerből állítunk elő. Az eleggyel nedvesített műanyagszálakat azután 1-2 perces utóké veréssel oszlatjuk el a betonban. A polimer szálak diszpergálása ily módon is teljes mértékben megvalósul, és a szálak felületén érvényesül az a fizikai-kémiai hatás, amelynek eredményeként a szálak felületén a cement és a finom adalékanyag-frakciók megtapadnak, és a szálak jó beágyazódását biztosító burok kialakul. Az e módszerrel készült beton bedolgozhatóság! és tömörítési tulajdonságai ugyanolyan mértékben javulnak, mint abban az esetben, amikor a szálakat előzetesen oszlatjuk el a keverővíz egy kis része és a vegyi anyag elegyében, és igy keverjük össze a többi keverék-komponenssel. A fentiekben részletezett felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során hidraulikus kötőanyagot, szilárd szemcsés adalékanyagot, műanyagszálakat és vizet keverünk össze, és a keveréket megszilárdulni hagyjuk, és amely eljárásra az jellemző, hogy a inűanyagszála-4 5 10 15 2.0 25 30 35 40 45 50 55 60 65
