197279. lajstromszámú szabadalom • Komplex szennyvíztisztító kisberendezés
2 197279 3 A találmány komplex szennyvíztisztító kisberendezésre vonatkozik. A nem csatornázott területeken a gyakorlat szerint a keletkező lakossági, közületi szennyvizek tisztítására és elhelyezésére 25 m3/d szennyvízterhelésig a következő megoldásokat alkalmazzák: egyszerű oldóaknás vagy oldómedencés technológia, szikkasztó aknával vagy szikkasztó alagcsőhálózattal;- . bővített oldóakna vagy oldómedence, homokszűrő árokkal vagy mezővel, a tisztított szennyvíz élővízbe bocsátásával; teljesoxidációs szennyvíztisztító kisberendezések, fertőtlenitési lehetőséggel, a tisztított szennyvíz élővízbe bocsátásával; ritkábban egyéb szennyvíztisztítás (szennyvíztisztító tavak stb). A jelen találmány tárgyából kiindulva a továbbiakban oldóaknás vagy oldómedencés megoldásokat ismertetjük. Az építésügyi előírások szerint az egyszerű oldóaknás vagy oldómedencés megoldás 25 m3/d kapacitásig terjed. 1-6 m3/d között szikkasztó aknát, 10-25 m3/d terhelés között pedig oldómedencét alkalmaznak. Szennyvízadagoló akna és szifon 10 m3/d-töl indokolt. E műtárgyakban a mechanikai és anaerob csökkentett biológiai tisztítási folyamatok egyidőben mennek végbe. A szennyvíz ülepíthető szennyeződése a fenékre süllyed, a víznél kisebb sűrűségű anyag pedig a víz felszínére emelkedik és úszó réteget képez. A leülepedett szerves anyagok anaerob úton lebomlanak és oldható állapotba kerülnek. Az oldóaknából távozó szennyvíz szikkasztható, illetve további természetes biológiai tisztítása után (szüröárok, szűrőmezó, élő vízfolyásba is vezethető. Az iszapot az első kamrából általában 1- -2 évenként, a második kamrából pedig ritkábban szükséges kiemelni. Ezt úgy célszerű elvégezni, hogy a kamrák alján mindig 15- -20 cm iszap maradjon. A technológia létesítményei közé tartozik az oldóakna vagy oldómedence, a szikkasztó akna, az osztó- és adagolóakna és a szikkasztó alagcsó hálózat. 6 m3/d felett adagoló akna (szifon, billenővályú, szivattyú stb.) szükséges az alagcsőhálózat szakaszos feltöltése érdekében. A szikkasztó alsó síkja és a talajvíz szintje között legalább 1.0 m távolság szükséges. A szikkasztó létesítmény kétféle: különálló szikkasztó akna 2 m3/d szennyvízterhelésig, amely alatt fordított csonkakúp alakú szivárogtató test helyezkedik el; egyenes szakaszokból álló szivárgó alagcsó hálózat, melynél a szikkasztási együttható: min/cm és a kavicságy szélessége: 0.6 vagy 0.9 m, s ennek függvényében 25-43 m hosszú alagcsó szükséges 1 m3/d szennyvíz elszikkasztásához. Tárgyköri ismert irodalmi közlemény szerint [ÉTK kiadvány (1981)] az alábbi változatok vannak az egyszerű oldómedencés tiszti tástechnológiára: egyszerű oldómedence + szikkasztó akna, egyszerű oldómedence + szikkasztó alagcsó hálózat, egyszerű oldóakna + szikkasztó akna. További irodalmi közlemények [ .Szennyvíztisztító kisberendezések típusszerkezetterv gyűjteménye' I. kötete (1984)] a vasbeton egyszerű oldómedence (1-3 m3/d) és egyszerű oldóakna (1-2 m3/d) részletes megoldását tartalmazzák. A szennyvíz tartózkodási ideje 3 nap, a kamrák aránya: 2/3-1/3. Az érkező szennyvíz BOIs koncentrációja 0.15-0.30 kg/m3, lebegőanyag tartalma pedig 0.3-0.4 kg/m3 lehet. A várható tisztítási hatásfok BOIs-ben kifejezve 50-60%, lebegóanyagban pedig 85-90%. Az ismert megoldások paraméterei között az eltérések a következők: legkisebb egység 0.6 és 1.0 m3/d kapacitású, az adagoló akna 6.0 és 10.0 m3/d-től kezdve indokolt. Ugyancsak a szakirodalomból ismerhető meg a [.L’assainissement inviduel' (továbbiakban LI) ] házi szennyvízkezelési technológia, 1980. évi tanulmány francia, USA és kanadai megoldásokat ismertet a nem csatornázott területeken keletkező házi szennyvizek kezelésére és elhelyezésére. Célként jelöli meg a tisztított szennyviz talajfelszínhez minél közelebbi elhelyezését az intenzivebb párolgás, a növényi párologtatás (evapotranszspiráció) kihasználásával. Követelmény, hogy a létesítmények folyamatosan vezessék el a szennyvizet, ne legyen szaghatás. Az oldómedencés tisztítástechnológiát Jean Francois Murras de Vesoul alkalmazta először 1871-ben, Franciaországban. Az oldómedence kamráinak aránya szintén 2/3-1/3. A szennyvíz bevezetése, átvezetése az első kamrából a másodikba, továbbá elvezetése a szikkasztóba a fentiekben ismertetett megoldásokhoz hasonló. Az oldómedence négyszögletes, hagyományos (beton, vasbeton) anyagból készül. A kamrák iszapját 2-3 évente ajánlja eltávolítani. A kamra alján célszerűnek tartja az iszapot visszahagyni (10-20%). A hazai gyakorlattól eltérő egyes megoldásoknál a kolloidfogó alkalmazása. Ez egy különálló akna, amelybe 30 cm vastag, 50- -80 mm átmérőjű kavicsra felülről jut az oldómedencéből érkező tisztított szennyvíz. A szűrt víz alul távozik, majd a szikkasztóba jut. Ezáltal a szikkasztó élettartama hosszabodik. A LI a talajba jutatott tisztított szenyvizzel kapcsolatos folyamatot a következők szerint rögzíti: evapotranszspiráció; párolgás; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
