197276. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élővizek szelektív algairtására
2 197276 3 A találmány tárgya eljárás az élővizek azelektiv algairtására. A találmányunk szerinti eljárást az élővizek viztáplálék-piramisában lévő élőszervezetek (algaflóra, zooplanktonok, magasabb rendű vízinövények, halak) mennyiségében és minőségi összetételében előidézett változtatásával valósítjuk meg és elsősorban halasvagy horgásztavakban alkalmazzuk eutrofizélódott vizek esetében. Az eutrofizálódott vizekre általában a kékalgák túlszaporodása jellemző, e fajok közül például a Microcystis-fajok gátolják a zooplankton számára táplálékul szolgáló hasznos algafajok elszaporodását. A halak természetes táplálékát jelentő zooplankton mennyisége ezáltal szintén csökken. Ezért fontos feladat, hogy a vízben kialakuló kedvezőtlen folyamatokat - például a túlzott algásodást - visszaszorítsuk, illetőleg megelőzzük. Az eutrofizálódás eredményeként túlszaporodott algák és egyáltalán az algák irtására végzett laboratóriumi kísérleteknek csekély a gyakorlati értéke. Ennek kettős magyarázata van. Jelenleg mintegy 40 000 algafaj ismeretes, amelyből Magyarországon eddig körülbelül 3 000 fajt írtak le. Ezek fajonkénti laboratóriumi vizsgálata tesztek végeláthatatlan sorát tenné szükségessé. Másrészről az élővízből kiragadott faj, tiszta tenyészetben átalakul, új életteni tulajdonságokat mutat. Végül a felszíni vizekben egyidóben jelenlévő tóbbszáz algafaj olyan bonyolult kölcsönhatásban áll egymással és a vízi élőlény társulás más tagjaival (zooplankton, vízinövények, halak), hogy a különféle vízfelhasználás céljaira megfelelő átalakításuk megoldására laboratóriumi tesztek önmagukban teljesen alkalmatlanok. A 3 753 362 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás az ismert 4,5-diamino-uracil-szulfát algicid hatását írja le. A találmány szerint különféle algafajokkal agar lemezt inokulálnak, majd arra 4,5-diamino-uracil-szulfáttal impregnált szűrőpapírt helyeznek és azt az optimális 25-27 °C-on tartják. A gátlás mértékét a kezeletlen kontrolihoz viszonyított átmérővel jellemzik. Ezen egyetlen adatból az összes alga rendre vonatkozó algacid hatásra következtetnek. Az 50-100 237 sz. japán közzétételi irat példáiban egyedül az ismert 3-sec-butil-5- -bróm-6-metiluracil vizuális megfigyeléssel végzett hatását mutatják be tengeri Euglena-, illetőleg Spirogyra sp.-en. Az 54-73 122. sz. japán közzétételi irat a 3-cíklohexil-5,6-trimetilénuracil algicid hatását ismerteti két-két zöld-, kék- és flagellata algafajon. A kísérleteket axénikus körülmények között végzik. Megállapításuk szerint 100%-os algacid hatást 1000-2000 pg/1 aktív hatóanyag koncentráció mellett érik el, kontrollként 2-(etil-amino)-4-(izopropilamino)-6- -metiltio-s-triazint alkalmaznak. A haladást azzal kívánják igazolni, hogy ez utóbbi vegyületből azonos hatás eléréséhez 1500- -3000 ug/1 koncentrációra van szükség. A fent idézett szabadalmi leírásokon kívül számos, további is ismeretes, amelyekre általánosságban az jellemző, hogy a kísérleteket axénikus körülmények között, néhány algafajon végzik és ebből ka.pott adatokból vonnak le általános következtetést az algacid hatásra, holott ezen tesztek csupán első screen-nek tekinthetők. Továbbmenőleg az egyéb vízi szervezetekre gyakorolt hatást általában nem vizsgálják. A szak- és szabadalmi irodalmi adatokból megállapítható, hogy a laboratóriumi algatörzsekre a fotoszintézisgátlö vegyületek - elsősorban a triazin- és karbamid-származékok - erősen toxikusak. A tavi fitoplanktonra (algaflóra) vonatkozóan azonban ezekből az adatokból nem vonható le egyértelmű következtetés, aminek az előzőekben említettek mellett két oka van: a. ) a laboratóriumi tesztalgák és a természetes algaflóra érzékenysége között jelentős különbség van. Az algaflóra különböző érzékenységű fajokból áll. Az egyik faj háttérbe szorulásával más, ellenállóbb faj, vagy fajok kerülhetnek előtérbe. Változatlan algaszám mellett tehát a faji összetétel alakul át a vízfelhasználás céljától függően kedvező, vagy kedvezőtlen irányba. Eloranta és Halttunen-Keyriláinen (Eloranta, V. and Halttunen-Keyriláinen L. IS'83: The comparison of the Selenastrura bottle test and the natural phytoplankton assay in algal toxicity tests. - Manuscript, 1-16. p.) ezért rámutatnak, hogy a laboratóriumi, úgynevezett .single-species-test" módszerekkel nyert adatok csupán a toxikológiai tesztelés legalsó szintjét jelentik. b. ) másrészről a vízi tápláléklánc - erősen leszűkítve - legalább három fő tagból áll: algákból, zooplankton szervezetekből és halakból. Miután ezek a szervezetek piramisszerűen felépülő táplálkozási rendszert alkotnak, feltétlenül ismernünk kell mindhárom szervezet-csoport viselkedését a vízi felhasználásra szánt anyaggal szemben. Ez megközelíthető ugyan az egyes csoportok külön-külön történő tesztelésével, de a kölcsönhatások miatt nem nélkülözhető a teljes élőlény társulás egyidejű vizsgálata. Találmányunk célkitűzése olyan szelektív algairtásra szolgáló eljárás kidolgozása élővizekben, amely a káros algákat irtja, illetve gyéríti, mimellett nemcsak a hasznos algák maradnak meg, hanem az élővizek magasabb élőszervezetei a zooplanktonok és a halak sem károsodnak. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha az élővizet 10-500 pg/1 dózisban 3- -ciklohexil-5,6-trimetilénuracillal (a továbbiakban lenacil) vagy 3-terc-butil-ő-klór-meti-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
