197248. lajstromszámú szabadalom • Berendezés homogén vagy inhomoghén szilárd testek, vagy szilárdtesteket tartalmazó halmazok vagy épületrészek pl. falak átvágására

3 197248 4 A találmány tárgya berendezés homogén vagy inhomogén szilárd Lestek, vagy szilárd Lesleket tartalmazó halmazok, vagy épületré­szek, pl. falak átvágására. A találmány szerinti berendezés alkalmas természetes kövek, kőzetek, pl. márvány, mészkő, homokkő és hasonló, valamint a kö­vekhez hasonló mesterséges anyagok átvágá­sára. Felhasználható a találmány szerinti be­rendezés szilárd testekből álló, vagy ilyene­ket tartalmazó halmazok, pl. régi építmények kötőanyag nélküli, különféle kőzetekből való darabokat és a későbbi átépítések, javítások során beépített téglákat vegyesen tartalmazó épületrészek átvágására, továbbá általános­ságban vett épületrészek, pl. falak, födémek átvágására. Meglévő épületeknél, különösen műem­lékként szereplő kastélyoknál, vármaradvá­nyoknál sűrűn felmerülő feladat a falazat utólagos szigetelése vízfelszívódás ellen. Ilyen, szigetelési célból a falakban lényegé­ben egy teljes szélességre kitejedő áttörést, rést kell kialakítani és ezt a rést valamilyen szigetelő anyagnak a résbe juttatásával kell kitölteni. Sűrűn előfordul, hogy a szigetelési célból átvágandó fal szélessége az 1 métert is meghaladja. Tekintettel arra, hogy a nagy felké­szültséget igénylő feladat, éppen a falak át­törésével, átvágásával kapcsolatos, ezért el­sősorban az ilyen feladatok megoldására irá­nyuló gépeket, szerkezeteket, illetve megol­dásokat tartjuk szem előtt a találmány ismer­tetése szempontjából. A legegyszerűbb ismert fal áttörési, átvágási megoldás eszköze a kézi véső és kalapács. A kézi vésővel történő át­törés azonban rendkívül munkaigényes, ala­csony termelékenységű és hosszú ideig el­tartó munkát jelent. A vésővel való munkát ezért inkább kőtömbök törésére, faragására használják. Ismeretes továbbá falak bontásához a légkalapécs. Az is ismert viszont, hogy a légkalapács a kezelő személyek és környeze­tük számára rendkívül sok egészségi károso­dást okoz, a környezetre mindenképpen ár­talmas és még ez a gépi berendezés is nagy élőmunka igényt jeleni, továbbá külön táp­egységet, aggregátort kell alkalmazni, ami különleges szakképzettségű kiszolgáló sze­mélyzetet feltételez. A légkalapáccsal történő törés nem eredményez sima, egyenletes felü­­leLet, ezért a korábban már említett szigete­lési célból történő faláttörésre nem is igen használják. Ez a megoldás annál is inkább kedvezőtlen, mert a légkalapács alkalmazása az épület távolabbi részeire is kellemetlen rezgéseket jelent, ami a műemlék számba me­nő, de meglehetősen romos épületek állagát jelentősen igénybe veszi. Egy másik ismert közetvágó berendezés a láncfűrész, amely általában keményfém be­tétekkel van ellátva. Az ilyen szerkezet mér folyamatos vágást képes biztosítani, de rend­szerint csak kis szilárdságú, kevéssé kemény kőzetek vágáséra lehet igénybe venni. Első­sorban a fugákban való vágásra szokták fel­használni. Nagy hátránya viszont az ilyen szerkezeteknek, hogy 70-80 cm-nél mélyebb rések kialakítására nem alkalmas, ezért az ilyen szerkezetek felhasználási területe korlátozott. Ismeretesek még a gyémánt szegmenses tárcsás végóeszközök. Ezeket a végószerszé­­mokat mér kemény kőzetek végésénál is fel lehet használni, de ezekkel a szerszámokkal illetve berendezésekkel sem lehet 70-80 cm­­-nél mélyebb réseket kialakítani. Az ilyen tárcsás végószerkezetek jelentős hátránya, hogy fixen kiépitett tartót és vezetett pályát igényelnek, ami a berendezés telepítését kö­rülményessé és költségessé teszi. Megemlíthető még a 2 629 515 számú DE PS szerinti megoldás is. Ennél a megoldásnál egymással szemben lévő két szór alkot egy formatestel, és a szárak befelé néző egy-egy vége horogszerüen van kialakítva. Az egyik formatesthez képest egy másik függőleges irányban közelíthető és távolítható. A forma­testek hordozzák a vágószerszámot. Ez a be­rendezés kőtömbök darabolására alkalmas, de meglévő épületrész, pl. fal átvágására nem. Ennélfogva az ilyen megoldások használati lehetősége korlátozott. Szólni kell még a 181 390 számú HU PS­­-ben ismertetett szerkezetről, amelynél egy marófej van alkalmazva, és ez forgatható a befogó szár tengelyvonaléhoz képest excent­rikus helyzetű csapon. Ez a megoldás sem alkalmas falazat átvágására. Inkább egy-egy kőtömb külső felületi kialakításánál szokásos ezt a megoldást felhasználni. Összefoglalva megállapítható, hogy az ismert kőzet- vagy falvégó szerkezetek fel­használási területe korlátozott, 70-80 cm-nél vastagabb fal átvágáséra illetve^ ennél na­gyobb mélységű rések készítésére nem alkal­masak, továbbá az ismert megoldások túl­nyomó többsége nagy élőmunka-igényt jelent, vagy rendkívül csekély termelékenységgel üzemeltethető. A találmány szerinti berendezés elé ki­tűzött cél az volt, hogy elvileg korlátlan szélességű falak vagy kőtömbök átvágására, réselésére legyen alkalmas, ne igényeljen az alkalmazáshoz helytálló szerkezeteket, vagyis könnyen telepíthető legyen illetve mobilis berendezést képezzen. További cél volt, hogy a találmány sze­rinti berendezés a vágószerszéni egyszerű cseréjével a legkülönfélébb szerkezetű falak, különböző keménységű kőzetek, kőtömbök vágására is alkalmas legyen. A találmány szerinti berendezés az eléje kitűzött célt azáltal éri el, hogy hajlékony végószerszáma van, és ezt folyamatos moz­gással vagy alternáló mozgást végző módon mozgatják motorikusán hajtott tárcsák, és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents