197247. lajstromszámú szabadalom • Berendezés levegőkmrás gipsz-kötőanyagú építőelem gyátására
3 197247 4 A találmány berendezés gipsz-kötőanyagú levegökamrás - üreges - építőelemek előállításához. Hidraulikus kötőanyagú építőelemeket anyagtakarékosság, illetve gazdaságosság érdekében gyakran üreges kivitelben állítanak elő. Az üreges elemek - egyéb előnyös tulajdonságaik mellett - elsősorban az alábbi okok miatt kedveltek: egyrészt hő- és hangszigetelő célra használhatók, másrészt kis súlyúak. Üregképzésre alkalmazott eljárások számos változatban ismertek. Gyakran rugalmas anyagból készített felfújható, vagy folyadékkal kitölthető üregképző szerkezeteket alkalmaznak. Kisebb elemeknél a teljes szilárdítás elöli kiemelt merev szerkezetű üregképző szerkezetek felhasználására is vannak példák. A legfejlettebb ismert eljárás szerint forgó hengeres üregképző szerkezetek alkalmazásával gyártanak üreges építőelemet. Ennek a megoldásnak az a lényege, hogy a forgó hengerek helyén alakítják ki az üregeket úgy, hogy a forgó hengerek érzékelővel vannak ellátva, amely a gipsz szilárdulásával növekvő ellenállást érzékeli, és beállított határérték elérésekor kihúzó mechanizmust működtet, amely a forgó hengereket az építőelemből kihúzza. A megoldás hátránya, hogy- a sablon költséges, és bonyolult;- a hengerek mozgatása és az érzékeló-kihúzó rendszer külön gépi hidromechanikus rendszerrel van megoldva;- kettőnél több üreg képzését gyakorlatilag igen nehezen lehetne megoldani;- vékony (6-8 cm vastag) elem készítése nehézkes;- a berendezés kényes, gyakran meghibásodik;- az eljárás költségessége miatt a gyártott termék drága, kevéssé versenyképes. A találmány feladata, hogy olyan berendezést szolgáltasson, amely egyszerű üregképző szerkezettel, érzékelő rendszer és forgó elemek nélkül tetszőleges számú üreg létrehozását teszi lehetővé vékony elemekben is, és így az elemek előállítása gazdaságosabban történhet. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy amennyiben az elem és az üregképző szerkezet között a környezeti légnyomás kialakulását már a kiemelés pillanatában lehetővé tesszük, nyugvó üregképző szerkezetet is nehézség nélkül kiemelhetünk még a gipsz megszilárdulása után is. A találmány tárgyát képező berendezésnek sablonja, valamint merev üregképző szerkezete van, és e berendezésnek az a lényege, hogy az üregképző szerkezet belül üreges, előnyösen kúpos maggal rendelkezik, amelyben e magnak a legalább részben megszilárdult gipsz-kötőanyagú testben az onnan történő eltávolításét megelőző kilazitására szolgáló szerkezet helyezkedik el. A berendezés egy előnyös kiviteli alakjára jellemző, hogy a kilazitó szerkezetnek a mag belső terében húzódó, a saját goemetriai hossztengelye irányában ide-oda mozgatható szelepszára, a szelepszár egyik végiéhez csatlakozó - elemkészitéskor a pépbe kertiló -, a magba mélyített szelepülésre illeszkedő szeleptányérja, a szelepszárat körülvevő feszítórugója van, amelynek ereje ellenében a szelepszár elmozgatható, valamint a szelepszárhoz csatlakoztatott, a magon kívül elhelyezkedő rögzítö-oldó szerkezettel rendelkezik. Ebben az esetben célszerű, ha a rögzitő-oldó szerkezetet excentertárcsa és ahhoz kapcsolódó működtetőkar alkotja. Egy másik találmányi ismérvnek megfelelően több üregképző szerkezete van, amelyek közös kiemelőkerethez vannak csatlakoztatva. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyeken a berendezés egy előnyös kiviteli alakját ábrázoltuk. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti berendezés részét alkotó sablon axonometrikus nézete nyitott állapotban; a 2. ábra a sablon felülnézete zárt állapotban; a 3. ábra egy üregképző szerkezet hosszmetszete. Az 1. ábrán bemutatott 1. sablon a 2 lábakon álló, ahhoz mereven kapcsolt 3 fenéklemezből, lenyitható 4 oldalfalakból és 5 végfalakból áll. A 4 oldalfalakhoz erősített 6 profilléceknek a 3. ábrán bemutatott üregképző szerkezethez illeszkedő fogazott oldalfelületük van. A 2. ábrán az 1 sablon 2 lábainak egy részét, a 4 oldalfalakat és 5 végfalakat, valamint a 4 oldalfalakhoz erősített 6 profilléceket tüntettük fel. A már az 1. ábrán is bemutatott szerkezeti elemeken túl további részletek is láthatók a 2. ábrán: a sablon 5 végfaléra erősített 7 fogantyúkat és a 4 oldalfalakat zárt állapotban rögzítő 8 kapocsszerkezetet is ábrzoltuk. A 3. ábrán a célszerűen kúpos kialakítású, sima felületképzésü 9 üregképző szerkezet és a hozzá kapcsolt, s.nnak részeként kialakított 10 kilazitószerkezet nagyobb méretarányú metszetben látható. Az ábrán az A hivatkozási betűvel két szomszédos, az ismertetett, teljes egészében bemutatott üregképző szerkezettel azonos, vagy ahhoz hasonló kialakítású üregképző szerkezet egy részletét jelöltük. Az üregképző szerkezetek a 11 kiemelőkeretre vannak szerelve. Az üreges 24 magban elhelyezett 10 kilazító szerkezet részei a következők: 12 szeleptányér, amely a 13 szelepüléshez illeszkedően van kialakítva; a 14 szelepszár, amely a saját x tengelye irányéban ide-oda mozgatható; az ébrén összenyomott állapotban ábrázolt 15 feszítőrugó, amely egyrészt a 14 szelepszár-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
