197204. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott használati élettartamú mellékhatásmentes inhaláló kompozíció előállítására
3 197204 4 A találmány tárgya eljárás fokozott használati élettartamú, mellékhatásmentes inhaláló kompozíció előállítására. Ismeretes, hogy elterjedt eszköz, illetőleg módszer az orron keresztüli akadályozott légzés - amely nem szervi eredetű - megszüntetésére a passzív inhaláló készülékek használata. Ennek során különböző kombinációban, önmagukban ismert vegyületeket juttatnak a belélegzett levegőbe, amely vegyü* letek alkalmasak az orrdugulás megszüntetésére, a megduzzadt nyálkahártyák megnyugtatására. Ilyen vegyületek a mentol, kámfor, ♦ metil-szalicilát, adrenalin, efedrin, amfetamin-szulfát, eukaliptusz-olaj (ez már több vegyüld keveréke), metil-amfetamin, propilhexedrin, stb. A találmány célja a fentiekben említett használati eszköz - vagyis a passziv inhaláló- tökéletesítésére szolgáló eljárás, melynek segítségével az eszköz élettartamát számottevően megnöveljük; illetőleg a túl gyakori használatkor éppen a legnagyobb hatékonyságú kompozíciók - melyek jellemzője a nagy kámfor, illetve mentol-tartalom - esetében mutatkozó káros mellékhatások, igy az orrnyálkahártya hámrétegének gyulladásának elkerülésére is alkalmassá válik a készítmény. A passziv inhalálók gyártása rendkívül régi múltra tekint vissza. A készülék elve a kővetkező: egy tokba zárható cső - hossza kb. 50-70 mm, átmérője 10-15 mm - amelynek két végén kicsi - kb. 1-1,5 mm átmérőjű - nyilás(ok) van(nak) és a cső belsejében a két nyílás (vagy nyílások) között önmagában ismert, levegővel átjárható hordozóanyagra van felvive az orrdugulást megszüntetni képes, önmagában ismert vegyületek keveréke, vagyis a hatóanyag. A védőtökből kivett csövet az orrlyukba helyezve és azon keresztül lélegezve, a levegő nagy része a hordozón át áramlik és az ottlévő viszonylag nagy lineáris sebességnek betudhatóan a hordozón lévő hatóanyagból aeroszol formájában hatóanyag kerül a belélegzett levegőbe. Az orrba jutva- ütközve - az aeroszol lecsapódik, kifejtve ott célzott hatását. A hordozókkal kapcsolatos ismeretanyag két részre osztható. A készítmény előállításának egyik, kevésbé gyakori esete, amikor , anorganikus hordozóra viszik fel a hatóanyagot [P.J. Ausitin, O. Grady: Inhalant preparations (Ausztrália 141410/1951. június 4.) CA. P-4Ö-6656 f.]. Az anorganikus alapú horä dozók azonban éppen a gyártástechnológiai nehézségek miatt nem tudtak kellőképpen elterjedni. A hordozó előállítása folyamatos technológiába nehezen építhető be, és a hatóanyag adagolása, annak megfelelő homogenitása a hordozón szintén nehezen biztosítható. További ismert - és egyben elsődleges - szerepük - a szerves eredetű szálas anyagoknak van a hordozók terén, ezek közül is kiemelkednek a cellulóz-acetát alapúak. A cellulóz-acetát fokozott jelentőségének okai között említhető, hogy ez a hordozó szálasanyag olcsó, könnyen hozzáférhető, és az előállítása rendkívül magas színvonalon automatizálható. Az előzőekben vázolt körülmények megvilágítására tartozik, hogy a cigaretta-szűrő (filter) gyártás egyik legfontosabb alapanyaga is cellulóz-acetát szálas anyag. (H.Sawada, H.Kawamoto, Cellulose acetate tobaco filter, Japán 76.15.1220, C.A. 85 P 106800 f.), (H. Sawada, J. Kawamoto, Cigaret filter, USA. 3890983, C.A. 83 P 175684 s). A hordozóra felvihető, alkalmazható hatóanyagok köre az egyéb korlátozások (méreglisták, ún. droglisták) miatt tulajdonképpen meglehetősen szűk, amikor a cél a paszszív inhaláló szélesebb körű terjesztése, értékesítése. Az említett szelekció utón felhasználható hatóanyagként szóba jöhetnek a kővetkező, önmagukban ismert vegyületek: mentol, kámfor, metil-szalicilát, bórnil-acetát. Mint a felsorolásból kitűnik, ezek között van szublimáló (kámfor), illetve viszonylag illékony vegyület is, mint a metil-szalicilát, bórníl-acetát. Mindezekből ered az a probléma, hogy az önmagában ismert hordozóra felvitt hatóanyag csak korlátozott ideig maradhat a hordozón, mert bizonyos időn belül szublimál, illetve elpárolog. Ezért a találmány szerinti eljárás céljaként a passziv inhalálók tárolhatóságának a megnövelését tűztük ki. Másodsorban említendő problémát jelent, hogy éppen a hatóanyag legfontosabb alkotói - kámfor és mentol - gyakori használatkor károsítják az orrnyálkahórtyát, következményképpen gyulladás léphet fel, seb képzelhet. Emiatt a találmány szerinti eljárás további célja olyan készítmény előállítása, amely az előbb jelzett káros mellékhatásokkal nem rendelkezik. A tárolhatóságot illetően a találmány értelmében a következő módon valósíthatjuk meg célkitűzésünket. Felismertük, hogy az önmagában ismert cellulóz-acetát hordozó szorpciós karakterisztikáját oly módon változtathatjuk meg, hogy azt a hatóanyag felvitel előtt, vagy azzal egyidejűleg viszonylag nagy raolekulatőmegű polimerekkel nedvesítjük, vonjuk be. Polimerekként például önmagában ismert cellulóz-acetátot és/vagy poli(etilén-glikol)t és/vagy metil-fenil-szilikont alkalmazunk. További lehetséges, a találmány szerinti megoldás szerint az önmagában ismert cellulóz-acetát szélasanyagon kívül, vagy amellett hordozóként olyan szerves polimert is alkalmazunk, amely szerkezeti felépítésében, öszszetevőiben nagyobb hasonlóságot mutat a hatóanyag alkotóival, és mindezeknek betudhatóan a hatóanyag adszorptiv kötődése a hordozóhoz fokozottabb lesz. Ennek a polimernek a szerkezeti képlete az (I) általános képletnek felel meg, ahol n értéke 0-8 közötti, m értéke 5-90 közötti, R és Rí alkilcBo-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65