197192. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pollen hasznos anyagi kinyerésére
2 197192 3 A találmány tárgya eljárás pollen hasznos anyagai kinyerésére a pollen élelmiszei'ként és takarmányként történő hasznosítása érdekében anélkül, hogy jellemző izet és aromáját elvesztené. Ismert, hogy a pollen szemcsék a virág fajtájától és fejlődési körülményeitől függően nagy mennyiségű életfontosságú anyagot, így fehérjéket, cukrot, vitaminokat, ásványi anyagokat, számos aminosavat és más hasonló anyagot tartalmaznak. Emiatt a pollen szemcsék kedvező tápanyagszerkezetú természetes takarmányként hasznosíthatók, és erre a célra egy sor eljárást dolgoztak ki. A kereskedelemben számos ilyen termék megjelent, mielőtt a pollen szemcséket vagy a .pollen terhet’ (a méhek a pollen szemcsékből azok szállítása érdekében ki labdacsokat készítenek) különböző készítmények, igy por, granulátum vagy szemcsék formájában kozmetikumként, élelmiszerként vagy takarmányként hasznosították volna. A pollen képződése úgy játszódik le, hogy a pollen anyasejt osztódással először négy darab, virág alakban álló sejtté, úgynevezett pollen tetráddá alakul, majd a pollen tetrád minden sejtje önállóan fejlődik, miközben tartalék anyagokat, igy keményítőt halmoz fel. Ezek a sejtek tele vannak folyadékkal, és jelenlegi ismereteink szerint a pollen tápanyagai ebben a folyadékban képződnek. Ismert továbbá, hogy a pollen képződésének elején a pollen-anyasejtben lévő szomszédos sejteket lipoproteinböl és más hasonló anyagokból álló sejtmembrán választja el. A sejtmembrán külső felén sporopollenin és más hasonló anyagok, mig a felső felén pektin és más hasonló anyagok tapadnak meg, és ezek külső és belső falat képeznek. Ez a belső fal azonos a közönséges sejt membránjával, így a pollent nemcsak a sejtfal, hanem a külső fal is beburkolja. A külső és belső falból álló fedömembránnal beburkolt pollen a virágzás előtt olajos anyagokat és színezékeket fejleszt maga körül, majd a virágzás sorén kibújik a virágból. A pollen külső fala a fent említett sporopollenin mellett lignint is, mig a sejtfalat képző belső fala a fent említett pektin mellett cellulózt is tartalmaz. A sejtmembrán lipidböl és' proteinből, végül a sejt béltartalma nagy mennyiségű hasznos anyagból, például keményitószemcsékból, lipidszemcsékböl, és más hasonló anyagokból áll. A pollen külső falában található sporopollenin olyan kemény és stabil anyag, hogy savval, lúggal vagy enzimmel is csak nehezen roncsolható, így az élettanilag igen aktiv pollen olyan mértékben ellenáll a környezet kémiai és fizikai változásainak, hogy nem károsítja a magas hőmérséklet, szerves oldószerbe, így éterbe vagy alkoholba merítve is stabil marad, és a pollentömlö még besugárzással sem roncsolható. Ennek következtében az esetleg élelmiszerként felhasznált pollen bomlás nélkül kiválasztódik, vagy legfeljebb kismértékben bomlik a csiranyiláson keresztül, és igy a hasznos anyagok nagy része nem emészthető és nem abszorbeálható. A fenti probléma megoldásaként javasolták a pollen csíráztatását nádcukrot tartalmazó mesterséges kultúrában, vagy a pollen mozsárban történő szétdörzsölését enzimes kezelés után. Az első módszer azonban szinte keresztülvihetetlen, mivel a pollen összetétele erősen függ a növény fajtájától, és igy a pollen mesterséges kultúrában alig csíráztatható. A nádcukor optimális koncentrációja ugyanis specifikus jellemző a pollenre nézve, és így nemcsak a túl alacsony vagy a túl magas cukorkoncentráció hiúsíthatja meg a csírázást, hanem annak időigénye is olyan széles határok között változhat, hogy annak szélső értéke nebáncsvirág esetén 2 perc, míg japán vörösfenyó esetén 20 óra. A másik módszer is igen nehézkes, mivel annak ellenére, hogy mintegy 50%-os bomlás elérhető, a kezelés ideje túl hosszú. Pollen mélyfagyasztását és rideg állapotban történő poritását ismerteti a 29 22 485. számú NSZK-beli kőzrebocsátási irat. Az eljárás hátránya, hogy a feltárt hasznos anyag nem különül el a nem emészthető és nem .abszorbeálható anyagoktól, ezek elválasztására külön eljárás szükséges. Az 1 002 326. számú japán szabadalmi leírás a pollen béltartalmának extrakciós kinyerésére ismeretes eljárást, amelynek sorén a pollent fajtától függetlenül több mint 24 órán keresztül -20 °C hőmérsékleten fagyasztják, majd 5 g pollenre 200 ml 90- 100 °C hőmérsékletű vizet zúdítanak, és a sejtmembránt kevertetéssel szétzúzzák. Az eljárás hátránya, hogy így csak a sejtmembránt roncsolják, a fedőmembránt nem. Ezáltal a pollen béltartalma csak részben vonható ki. Az eljárás további hátránya, hogy a forró viz hatására a termikusán labilis anyagok elbomlanak. A 32 06 310. számú NSZK-beli közrebocsátási irat pollen hasznos anyagainak kinyerésére szolgáló eljárást ismertet. Ennek so-án hidrolizált pollenszemcsékból indulnak ki, amelyeket 80 tömegrész etanol és 20 tömegrész ecetsav elegyével extrahálnak 8-10 órán keresztül, majd az oldószerelegy desztil ativ eltávolítása után a kivonást 12 órás vizes áztatással fejezik be. Az eljárás hátránya, hogy az alkalmazott oldószerelegy roncsolja a pollenben található érzékeny természetes anyagokat. Külön lépésként, a pollenszemcséket előzetesen hidrolizálni kell, ami tovább fokozza a természetes anyagok roncsolódását. További hátrány, hogy az eljárás ősszidóigénye 20-22 óra. A találmány feladata, hogy olyan eljárást dolgozzunk ki, amely lehetővé teszi a pollen hasznos anyagainak teljes kivonását azok károsítása nélkül. Felismertük, hogy ez a’ feladat megvaló-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 00 66
