197146. lajstromszámú szabadalom • Mezőgazdasági gép talaj feltörésére, morzsolására és vetőmagnak a talajba juttatására és fogasrotor a mezőgazdasági géphez
5 197146 6 amelynél a tömörítő- és morzsolóhenger közvetlenül a talajt feltörő és átforgató szerszám mögött helyezhető el, mint forgó szórófelület a feldobott földmennyiség részére. Ezáltal az érhető el, hogy a feldobott föld az adott esetben a tömörítő- és morzsolóhengerre feltapadt földet eltávolítja. Egyidejűleg meg van akadályozva, hogy a vetőmag kivezető csövön talaj, vagy növényi anyag tudjon fennakadni. Az utóbbiakat ezen kívül még mindegyik vetőmag kivezető cső két oldala mellett a tömörítő- és morzsolóhenger elhaladó fogai is eltávolítják, mégpedig különösen hatékonyan akkor, ha a fogak külső végei a henger tengelyirányából tekintve a kivezető nyílások, illetve a vetőmag kivezető cső végei fölé kinyúlnak a henger tengelyéhez képest sugárirányban. A találmány szerinti kombinált gép tehát olyan talajfelületen is zavarmentesen tud dolgozni, amelyen a betakarítás után hosszúszárú növényi anyag maradt vissza. Ennek a maradéknak az elkorhadásával a bekövetkező humuszképződést ki lehet használni. A találmány szerinti kombinált gép a rövid szerkezeti hossza következtében viszonylag könnyű vonójárművel is felemelt helyzetben szállítható. A tömöritő- és morzsolóhenger előtt alapvetően lehet különfajta feltörő és forgató szerszámokat elhelyezni, például kultivátort vagy tárcsás boronát. A különleges szerkezeti egyszerűségre és a munka jó eredményére való tekintettel azonban olyan fogasrotor az előnyös, amely a berendezés menetirányával egyező járásirányban hajtható meg. Kielégítő forgási sebesség esetén a rotornak csak kevés fogra van szüksége, előnyös módon a rotortengelynek viszonylag egymástól távol lévő tengelysíkjaiban csak egyetlen foggal van felszerelve. A kevés fog következtében a hosszúszárú növényi anyag nem tud a fogasrotoron megmaradni, hanem inkább hatásosan feldarabolódik. Egyidejűleg a viszonylag nagy forgási sebesség következtében a talaj a fogak oldalénál is hatásosan átforgatódik, mégpedig a megművelt talajrétegnek az altalajról való lehántolódásának veszélye nélkül. Sokkal inkább az erózióveszély szempontjából kedvező kötődés jön létre az altalaj és a rotor által megművelt talajréteg között. A menetirányra közel keresztben elhelyezett fogasrotor fogai lényegében a rotortengelyen, illetve a rotor agyén szilárdan rögzített tartókarból és az ezen cserélhetően rögzített, a talajmunkát végző olyan fogdarabból állnak, amelyek a hozzájuk tartozó tartókarral a forgásirányban nyitott szöget képeznek például oly módon, hogy a rotortengelytől a fogdarab szabad végéhez húzott sugár a rotortengely, illetve rotoragy és a tartókar között körülbelül a kötési rész közepén halad ét. A fogdarabokat olyan elvékonyitott résszel, amelynek körkeresztmetszete lehet, a tartókaron lévő hüvelyalakú befogóba lehet elhelyezni és az elvékonyított részhez a rotortengellyel, illetve rotoraggyal ellentétes oldalon csatlakozó olyan vastagabb résznél lehet megtámasztani a tartókaron lévő, a hüvelyszerü befogóhoz csatlakozva kiképzett darabbal megerősített peremen, amely előnyösen négyzetes keresztmetszetű és a fogasrotor forgásirányába néző vágóéllel van ellátva. Előnyös módon a fogdarab az elvékonyított rész és a vastag rész között képződő lépcsőzettel a hüvelyalakú befogó homlokához szorítható, amennyiben az az anya vagy csavarmenetes alkatrész, amely az elvékonyitott rész megfelelő menettel ellátott szabad végén van, a befogó másik homlokfelületére szorítható rá. Ilyen megoldásnál a csavaros rész, vagy az anya jól hozzáférhető, úgyhogy a fogdarabok cserélése egyszerű módon lehetséges. Ezen felül a fogdarabok különösen nagy terhelhetősége biztosított, mert a fogdarabok tengelyirányú beszorításával és a hüvelyalakú befogással elérhető a fogdarabok elvékonyitott része és a vastag része közötti lépcsőzet jó megtámasztása a hüvelyszerű befogás megfelelő peremfelületén és ezzel a vastag rész különösen jó támasztása is létrejön a befogón. Azok az erőhatások, amelyek a talajmunkénál a fogdarabok tengelyére merőlegesen hatnak ezekre, ennek megfelelően részben reakcióerőket keltenek a hüvelyköpenyen belül ennek tengelyével párhuzamosan. Azért, hogy mindegyik fog szélességében a hatást növeljük, ezeknek, illetve a fogdaraboknak a szabad végén olyan hántoló-, illetve vágólapok lehetnek, amelyek a szabad fogvéghez képest érintőlegesen a rotor tengelyére fektetett síkhoz képest olyképpen vannak megdöntve, hogy a hántolóilletve vágólapok a rotor forgásánál a felfogott földet felemelni törekszenek, azaz úgynevezett felvágó hatásuk van. A hántoló-, illetve vágólapok ilyen elrendezésénél elegendő, ha a rotoron kevés számú fog van, a rotor a talajt ugyanúgy hatásosan megműveli. Példaképpen elegendő, ha a rotor tengelyének irányában az egymást követő fogak nagyobb távolságban, azaz nagyobb úgynevezett fognyomtávolságban vannak és ezen felül mindegyik fog a fogasrotor különálló sugárirányú síkjában van. A tömörítő- és morzsolóhenger előnyösen lényegében zárt hengeres köpennyel, valamint az erre ráhelyezett fogsorokkal van elkészítve. Ennél a szerkezeti megoldásnál nedves talaj esetében is csak viszonylag kevés föld marad a henger kerületére tapadva. Ezen felül a fogsorok között különösen egyszerű módon lehet a vetőmag kivezető csövekkel ellentétes hengeroldalon olyan ledobókat elhelyezni, amelyek a henger tengelyén átfektetett talajjal párhuzamos sík alatt kis 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
